Minden kezdet nehéz…

Hát ide is be kellett tennem a lábam… A blog világába. Nem mintha ennyire szeretnék gépelni, de naplót vezetni papíron még úgy se. És hát azt meg nem akarom hogy csak úgy odavesszen az a sok történet, story ami Debrecenben történik Velünk.

Hogy miért pont most kezdem a blogolást?? Megmondom oszintén: Önismeret II. órán voltunk életünkben eloször zÁdival, és hát elég “mély” nyomot hagyott bennem az óra. Teljesedett egy álmom, végre agyturkásszal beszélgethetek és meghallgathatom a többi kiccsaj hülye álláspontját hogy Ő márpedig bocsánatot kért,de a másik le se szarta e nemes tettét és utána még jól ki is röhöghetem hogy micsoda kiejtése van a zsellérjének. Bizony ám, ilyenekrol tanulunk a Debreceni Egyetem hatalmas területén, mint Programtervező Informatikusok. Programozáshoz nem sok köze van, de fontosnak tartom, hogy C/C++ programozóként ismerjem az ógörög emberfajtákat, és hogy esetleg még MSN-en keresztül is meg tudjam mondani valakirol hogy extravagana tipusú-e vagy nem vagy mi… Na de a lényeg, hogy válaszoljak a kérdésre amit én magam tettem fel, a tanár mondta hogy írjunk naplót. Mivel adatszerkezetek és algoritmusok előadáson teleírunk egy-egy király kis füzetet, a kézírást első körben elvetettem. Ennyi elég is a suliról. Igazából ott nem sok minden történik. Megvolt a legjobb gyakorlatunk is múlthéten, volt vagy 20 perc, a csávó lihegve bejött, ledarálta az anyagot, közbe jobban izzadt mint egy ló és A. egyben (nem írom ki a nevét de sztem zÁdiék tudják kire gondolok), de leadta. Utánna mindenki takarodhatott haza. Haza… Errol jut eszembe… Hát az albérletünk valami nagyon nagy hely. Eddig volt “szép” üveges ajtónk, de neeeem, a mami nem nyugodott, és nem tanult a két szétpakolás után SEM, kiszedette. De úgy ám, hogy nem szólt! A kulcsot tudtunk nélkül odaadta “nagyonmegbízható”, de legalább nem cigány munkásoknak. Na azóta megvolt az elso tüdőátultetésem, mivel a cementpor amit ezek csináltak megkötött a régiben. Nem baj, kapacitásra majdnem annyi mint a régié… Na de a lényeg, hogy most van egy bazi JÓÓÓ ajtónk, se üveg, se nem fehér, se nem ajtó.. Inkább csak nyilászárónak titulálnám, mert a spájzunknak szebb az ajtaja.

Na tessék, itt is lenne a drágaszág. A falat már megcsinálták, vagyis lefestették, tehát nem ennyire csesznye a helyzet, de hát akkor sem az ajtó lesz a szoba fénypontja… Természetesen a festést hajnali fél hétkor kezdték -CSÜTÖRTÖKÖN(!)- a tisztelt tökéletesenmegbízható munkások. Ez legfőképp azért fájó, mert előző este volt a “bazinagy Bacardi party”. Na az volt még egy nagy kiadás. Mindenki beszállt 4000 HuF-al, és lett 10 liter piánk. 3 üveg Bacardi RUM, – egy black, egy oro, és egy sima – ehhez hozzájött még mittom én mennyi ananászlé, meg citrom/lime… Mindez két nagy szép “Made by PROFI Üzletlánc” feliratú baracklének titulált Exxx vegyikoktél “hordójába” bekeverve. Ez még szép és jó is, de mikor megláttam azt a sok csajt a sok cuccukkal, képet kaptam. Nem gondoltam hogy ennyien beférünk abba a szobába aminek a bejárata fentebb látható. Bár egyszerre nem is voltunk bent mindannyian, mert rá kellett döbbennünk zÁdival, hogy a sok cucc, amit a csajok hoztak, sok hajegyenesítot, sminket, tampont, ecetera,ecetera, stb tartalmaz. A konyhánk így egy szépségszalonná avangálódott, attól függetlenül, hogy ennek a helységnek nem tesz jót ha telehullik hajjal. Bár egyiknek sem, de hogy pont azt kellett kiválasztani ahol eszünk meg ahol a kaja készül… Bár legyen javukra mondva, nem sokat hagytak emlékbe a hajakból, tehát klónozni tuti nem tudjuk majd Őket… Ott voltak még Lindáék is akkor. Na ők nem sütötték a hajukat. Ők csak bejöttek és ittak. Meg kerülték a fényképezőt. Főleg L. Dóra XD Aztán góó Vigadó (persze csak zÁdi meg zZoli meg Én, meg L. Dóra és társai). Na ott elszabadult a pokol. Állítólag zÁdi ötezresével akartam kurvázni, bár ez emlékeimben úgy él, hogy a csajnak mondtam hogy vegyen nekünk piát… Ja, mikor odaértünk, L. Dóráék eltüntek. Biztos a pokol bugyrai szivták el őket, kb. olyan meleg helyen lehettek. Erről a buliról talán ennyit is. Készült egy pár elég durva kép, főleg zÁdiról, majd felteszek párat, mint amolyan BEST OF ZÁDI ARCOK. Másnap zombit jácottam, egész nap feküdtem (állítólag aludtam, de nem, hát csak tudom hogy egyszerűen csak pihentem – ajánlom figyelmedbe Csonti hogy attól hogy valakinek csukva van a szeme és nem válaszol főleg ha ugy szólitják meg ahogy nem várja, még nem biztos hogy alszik!), mit is tehettem volna, a munkások miatt a pofám elé tolták az asztalt, igy még TVzni se tudtam mivel nem láttam volna úgysem semmit.
Na aztán ott a múlthét szerda. Mivel zÁdi nem volt megelégedve az előző bulival, úgy döntött, hogy még egyszer, utoljára februárban Ő bizony kinyirja magát. Vettük is a 7 decis Jagert. Eljött az este, megérkezett Csonti is, Ádi meg türelmetlen volt, igy behoztam a findzsáját, meg nekünk felespoharat, és elkezdtük. Harmadik-negyedik kör után (ami kb. 2 percen belül következett az inditástól), láttam hogy Ádinál nincs rendben már minden… Soha nem szokott tőlem pacsit kérni, foleg nem ilyen csillogó szemmel… Innenstol kezdve Ádi halott volt XD Megjöttek még Annácskájék is, hoztak még egy kis Hubertust, bár azt főleg Anna itta meg Csonti “rábeszélésére”… Mikor elfogyott minden, jött a pezsgő. Csonti nagyon durva pezsgőt vett, egy szokványos, “nincsnélkülejóparty” fehér pezsgőt, meg egy extra, rózsaszínűt. Ezt is begyürtük, de Ádi csak nem akart még aludni… Jött az a rossz AMOR… Ami amúgy vermuth vagy mi lenne, de bűn rossz volt. Nem baj, Ádival begyürtük. Elindultunk lovardába (ami mellesleg kb. 15 méterre van tolünk). Elől mentem Annájékkal, Ádiék meg lemaradtak. Mi már rég ott voltunk, álltunk a sorba, látom Ádin a Csont kabátját. Ez még nem is lett volna baj, de az már igen, hogy mikor már bent voltunk, Ádi nem szarozott, visszaadta Csontnak, és elhúzta a csíkot a részeg fejével be a tömegbe, mi meg vihettük leadni a kabátot. Tehát Ádi első körben eltünt. OK, nem baj, adjuk le a kabátot. Nekünk még sikerült is, de Annájéknak nem. Na mondom, akkor gyertek, visszalépünk az albiba, lerakjátok ott, nincs messze (15 m). Vissza is mentünk, leraktuk a kabátot, csajoknak még egy utolsó szépségkiemelés stb, góó vissza Lovi. Na akkor már senkit nem találtunk meg. Nem baj, ittunk akciós Kalinkát, csocsóztunk, kerestük a többieket, Anna jellemrajzot készített mindenkiről akire csak rámutattam, szóval végülis nevetgéltem a dolgon sokat. Ezután megjelent Csonti, mondom Ádi hol van?? “Hazament szarni, aztmondta jön nemsoká.” Na nem jött. Vége a bulinak, Basziék mennek az állomásra, mi Csontival sétálunk hazafele. Mondtam jöjjön be hozzánk, nézzük meg hogy Ádi a WC-n aludt-e el vagy nem. Benne volt egyből. Beértünk, felkapcsolom az összes lehetséges villanyt, látom zÁdi ott kucorodik az ágyában. Na mondom Csonti, intézd el! Oda ültünk mellé, pofoztuk, szidtuk, de mindenre csak az univerzális “ühüm” választ kaptuk… Végülis Ádi terve bejött, mocskosul berugott. Egyszerű terv volt, nem sok célt tűzött ki maga elé… Én még ettem egy kis májkrémes kenyeret aztán én is aludtam. Másnap felkeltem, és úgy látszik a májkrém beépült a májamba mert olyan volt a reggel mint a többi normális, másnaposság jelei nem nagyon látszódtak rajtam. Ádin viszont kb. az én eddigi összes másnaposságom is rajta volt az övén kívül. Felkelni nem bírt, csak amig kiment hányni a WC-re. Kérte hogy lőjem le, de sajnos ez akkor kivitelezhetetlen volt. Felajánlottam neki, hogy agyonverem egy polc deszkájával, de aztmondta hogy az túl sokáig tartana. Aznap órára sem mentünk (akkor volt az első Önismeret II, de ha tudom hogy olyan amilyen, akkor bementem volna). Igy csak jégkrémért kellett elmennem, mert állítólag Ádit csak az vágja gatyába. Útközbe találkoztam Csonttal, épp jött hozzánk, így együtt mentük az ABC-be. Ádit tényleg rendbehozta a jégkrém, olyannnyira, hogy még a Mekibe kaptunk tőle egy-egy sajtburgert. A mostani partyn Vilmosoztunk (minden héten meg van szabva mit veszünk, egyszer pálesz-hét van, kedvezve Csontinak, egyszer rum hét, ami Nekem lett kitalálva, egyszer meg jéger/vodka/whiskey, ami mindannyiónknak jó XD). Jó volt, mert nem rugott be senki nagyon, éppen a legtökéletesebb szintet találtuk el partyzáshoz, úgyhogy szurtuk neki nagyon elol hárman. Szpigibojék jó zenéket nyomtak, egyedül Annájékat sajnáltam, mert Ők egész végig a “megszokott” helyükön álltak, és nézték a tömeget meg minket amint ökörködünk lent. Bár Ádi megpróbálta a lehetetlent, behívta őket táncolni, de hajthatatlanok voltak. A hét dumája: Ágica száját hagyta el… Fent voltam Velük egy darabig, és mondta Ágica, hogy mennek, mert Kati megunta. Nem nagyon lehetett a véleményükön változtatni, tehát elindultak. Ágica felkapta a kabátját, odafordult hozzám, és azt mondta “Annát itthagyjuk baszni”. Bazi nagy flash-t kaptam, egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. Ránézek Annára (ő majdnem mindig mindenre ugyan azt az arcot vágja, szóval vagy nem hallottta, vagy egyszerűen nem vett róla tudomást), utánna vissza Gicára, mit tudtam volna mondani mást a “JÓ” helyett?! De aztán ez az egész feledésbe merült, mert fogta a kis kardigánját vagy mit (amit a múlt héten otthagyott nálunk), és mentek haza. Még utoljára integettek és eltüntek a tömegben. Én meg még másnap elmondtam Ádinak ezt, és szakadt a nevetéstol, hogy hogy lehet Ágica ilyen “durva”… Ezután a buli után másnap bementünk arra a bizonyos ominózus Önismeret II órára, ami nagyon bejött nekem, bár tuti le fog még fárasztani a tanár, de tuti hogy ez igaz lesz vice versa is XD
Na mára ennyit, jövohéten ha lesz említésre méltó, jelentkezem.Képeket is rakok majd fel, lehet…