Egy újabb unalmas hétköznap napsütötte felén vagyunk túl, és nem csináltam ma semmit, ami az emberiség hasznára válhatott volna. Igy megy ez már egy ideje, és nem csak én estem ilyen letargiába, hanem Csonti, Balázs, és Laci komám is. Néha egészen vad fantazmagóriáknak enged teret az unalomtól begyepesedett emberi agy (pl. hogy húzzuk le egész Karcag várost, vagy hogy fúrjunk át a bankba a Kék oroszlánból, stb), és sajnos ezeket csak egy kínkeserves nevetéssel tudja nyugtázni az ember, miközben tudja, hogy max. arra a 2mp-re felejtette el, hogy tulajdonképp halálra unja magát. A következő másodpercben pedig már megint ott ül, görnyedten, és nem tudja mit csináljon magával. Csonti ezért figyelmeztetett, hogyha már úgyis olyannyira nem tudok mit csinálni, megírhatnám végre a blogot. Igaz is, hisz a szerda kivétel, nem tartozik az unalmas napok közé! Sokminden történik a szerda éjszakában, csak Ti nem tudhattátok eddig. Nem szaporítom tovább a szót, vágjunk bele:
Kettő darab bulival vagyok adós, de mivel lusta vagyok (másképp: azért nem unatkozok annyira most épp), egybe fogom írni őket, és talán akkor a cím is érthetőbb lesz (már ha ismeritek a filmet).
Április 30. a dátum amit írunk – gondolom kitaláltátok hogy szerda. Úgy kezdődött az egész, hogy Csonti felhívott, vegyek már valami piát, mert sajnos neki órája van, és nem tud elszakadni kedvenc egyetemétől, ahol oly jól bánnak a kedves hallgatókkal. Kicsit rosszul esett, mivel a TESCO nem épp a szomszédságomban terpeszkedik, de Isten ments, hogy emiatt bukjon a buli, elmentem. Vagyis először nem is akartam menni (sőt, Csonti is meggondolta magát), de végül úgy döntöttem, hogy a spontán, nem annyira várt bulik szoktak jók lenni. Szóval ott tartottam, hogy a TESCO előtt sétálok. Épp karambolozott 3 kocsi, folyt a helyszinelés (C.S.I. Karcag), és mindenki bámulta milyen is testközelből 3 összetört autó. Bent felhívtam Csontit, elsoroltam neki milyen itókák vannak, majd nagy bölcsen azt mondta, hogy Rám bízza a döntést (tehát feleslegesen mondtam neki el mindent…). A döntést nem rövid idő alatt, hosszas és alapos procedúra folytán meghoztam, majd elindultam keresni a további két összetevőt. Ugyanis a kosaramban egy kalapos kis üveg figyelte mozzanataim, cimkéjén egy szintén kalapos úr épp a kaktusz oldalának dölve demonstrálta a kedves vásárló állapotát fogyasztás után (pont ez fogott meg 
). Sajnos nem találtam kis kiszerelésű sót, ezért muszáj voltam megvenni az 500g-s Horváth Rozi sót, és mivel nem akartam 5 kiló citrommal szaladgálni, vettem egy üveg citromlevet. Kifizettem, majd felhívtam Csontit, és megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e tudni hogy mit vettem, vagy legyen meglepetés-e. Ő nem bízta a véletlenre, és tudni akarta. Amikor meghallotta a mexikói szót, a telefonbaüvöltött, én meg nevettem. Kicsit mondjuk drágállta először a 4800Ft-os vételárat, de ilyenkor már nem volt mit tenni, hamarabb kellett volna azt mondania, hogy mit akar inni, és nem rámbízni a dolgot. Kicammogtam az állomásra, majd meg is érkezett a vonat egy bő 20 perc múlva. Felszálltam, beültem egy kabinba, ahol valami angol pár smárolt, két kocka notin játszott, egy nő meg figyelt engem, hogy lehetek ilyen hogy egy üveg tequilával, 500g Rozi sóval, meg egy olympus citromlével utazok. Ezen kívül az út a szokásos volt. Elmentem a koliba, beíratkoztam, felvánszorogtam a harmadikra, majd kopogtam és benyitottam. Volna, ha Csonti bent lett volna. OK, még egy telefon belefér: “Helló, itt vagyok, gyere!”. 2 perc múlva már itt is volt, szépen beengedett, majd elkezdtünk dumálni. Az üveget kiraktuk egy jól látható helyre, azért tequilát nem minden nap tudhat magáénak az ember. Csonti elment fürdeni, közbe én néztem a TV-t és olvastam az üveg hátulján lévő recepteket. Mikor végzett, csörgött a telefon, és jött az infó, hogy Sanyi-Godzilla-Sándor vár minket az egyszemélyes Campus szobájában. Hát jó, legyen, de mondtam Csontinak hogy egyet még igyunk előtte, azért este mégiscsak veszélyes mászkálni a hidegben. Mikor megtörtént az ízlelés, bevágtuk a szatyorba, átnyújtottam Csontinak (ne feledjük, Debrecenig ÉN cipeltem), majd nekivágtunk. Gondolkoztunk rajta, hogy bemenjünk-e még a Kikötőbe egy tequilára, de aztán a “NEM” mellett döntöttünk, végülis minek, van nállunk egy egész üveg. Campus-ban szokásos procedúrát eljátszottuk, felmentünk a mittomén hanyadik emeletre, és elkezdtük keresni a szobát. Kb. az utolsónál Csonti felkiáltott hogy megvan, kopogott és bementünk. Egy félmeztelen, épp fogát mosó egyén nyitott ajtót. Csontival beültünk, körülnéztünk milyen is egy egyszemélyes szoba, aztán hallgattuk a rádiót, iwiw-et néztünk, Sanyi vacillált egy pár dolgon (pl. hogy borotválkozzon-e vagy ne, jó-e az a nadrág vagy nem, vegyen-e az ing alá pólót vagy ne, szóval ilyen férfi dolgok tudjátok). Mikor már 99%-os biztonsággal mindenki rámondta hogy Sanyi már a tökeletesség határát súrolja megjelenésével, végre elkezdtünk inni. Sanyi-Godzilla-Sándor magára vállalta a só-fiú szerepet, tehát Ő szórta/öntötte (kinek hogy) a kezünkre a sót. Csontival pedig felváltva öntögettük az adagokat. Sanyinál sajnos nem volt 3 egyforma pohár, tehát én ittam a legnagyobból, Csonti a közepes-konszolidáltból, Sanyi pedig a findzsa szerepét betöltő bögréből. Mivel már eleve 3 egyforma pohár sem volt, el sem várhattuk, hogy legyen még 3 a kísérőnek, tehát egymás után kellett innunk a citromleves üvegből. Mindig más kezdte a kört, csak hogy a többi két ember ne mindig ugyan annak az egyénnek lássa az eltorzult arcát. Sanyi egy-egy kör után nem nyelt, begyűjtötte a nyálát, majd mielőtt a sót felszorta, kb. ráköpött a kezére. Tényleg szinte, folyt róla a nyál. Csonti keze egy sóbányára hasonlított, arról nem a nyál folyt, hanem hegyekben állt rajta a só. Én meg néha kaptam 2-3 sókristályszemet, érjem be azzal alapon. Közben persze ment a zene, a duma, stb, ahogy lenni szokott. Mikor minden elfogyott, Godzilla-Sándornak ajándékban otthagytuk a 498g maradék sót, az üveget, és a citromlevet. Lementünk a BÁR-ba. Nem, nem a BARBÁR-ba, hanem a Campus Bár-ba. Én személy szerint még nem voltam ott. Sztem hangulatos, igaz hely csak a pultnál volt, de amúgy elmegy. Már ha milliomos vagy. Sanyi végre bemutathatta, mi is az a Godzilla: 1 feles rum, 1 fél dinnyelikőr, 1 fél őszilé, 1 fél sprite. Ezt egymás után nagyongyorsan meg kell inni. Ez mind szép és jó, egy hátulütője van, hogy egy kör 1000Ft. Csontinak és nekem megtetszett az ötlet, igy kértünk egy kört, minusz 3000. Nem baj, volt mindenkinél még pénz, odaseneki, legyen még 1 kör. Vetettek velem egy arany Marbit, majd egy gyújtót is, amit egyből lestipistopiztam. Csonti nem bírta meggyújtani se, ezért átadta nekem, de nekem egyből sikerült hehe . Utánna elindultunk Lovi felé, hogy fogjunk egy Taxit. Én ordibáltam, hogy nem szállok be ezekbe a retkekbe, majd egyszer csak Sanyi kérdi hogy ülök-e elől. Még mielőtt feleszméltem, már meg is válaszolta, hogy igen, és várták hogy beszálljak. Beszálltam majd vártam hogy elinduljunk. Vártam, vártam, de nem nagyon történt semmi. Ránézek a csávóra, ő rámnéz, megvonja a vállát és kérdezi hogy: “Hovaaa?!”. “Hát hova, hova bzz, a bázisba!!” – ordította mindenki szinte egy emberként. Csapó utcán Csonti felkiálltott, hogy “itt jó lesz már”, a csávó beleállt a fékbe, mint Katiba a gyerek, közbe mi Sanyival üvöltöttük, hogy “micsinááász?!”. Sanyi még hozzátette, hogy “ez legalább 16FT-ba került”. Az meg hogy az elején beültünk melegedni legalább 400Ft-ba. Csapó végén kiszálltunk, gyors pisi a bozótosba, majd – mivel nem volt pénz – elindultunk automatát keresni. “Vegyél még le Dávid!” jött az “utasítás” Csontitól, aki sajnos tudatában volt annak hogy nállam van a kártya, mivel elmondtam neki még mikor Sanyi felé vánszorogtunk. Sanyi talált egy autómatát, felkiáltott, hogy “héé itt egy”. Odamentem, bár majdnem benyomtam a kártyát, mikor láttam hogy ez Eurót ad ki. Na mondom majdnem levettem 5000 eurót a kis kártyámról 
Kerestünk egy másikat, majd levettem 5000 HuF-ot, amit egyből oda is adtam Csontinak, hogy vigyázzon rá Ő. Bázisba befizettük magunkat, majd lementünk a JAZZ-be, ahol a változatosság kedvéért, kikértünk kb. 5000-ér tequilát. És a változatosság kedvéért szintén bunkó szarok voltak a pultosok, a citrom tele volt maggal. Először csak a pohárba köpdöstem, de utánna meguntam a célzást, és arra köptem amerre épp néztem mikor észrevettem a magot. Mikor úgy éreztük elég, visszamentünk a bázisba, és ittunk bár ’söcit’. Innen konkrétan mindenki arra ment amerre tudott még menni. Én elvesztettem Sanyit, Sanyi meg Csontit, majd én is elvesztettem Csontit, és Sanyi is engem, és aztán már senkise tudta hogy hol a másik. Egy darabig ment a bolyongás, de én nem birom ezt sokáig, így leléptem. Később Csonti és Sanyi megtalálták egymást, de akkor én már rég az állomás felé másztam. Apropó állomás: ott megvertek egy csöves cigányt, szintén cigányok. Ez még nem is lett volna baj, de az már igen, hogy mindenkihez sorban odamentek, hogy “mitnézel he?!”. Nem akartam megvárni, amig hozzám ér a kötekedési hullám, így szépen elmentem kerülni egyet. Fülemben tombolt a Rock&Roll, én meg nekivágtam az útnak. Egy ideig barátságos utcákon mentem, de egyszercsak azon vettem észre magam, hogy apró, járda és közvilágítás nélküli utcákon sétálgatok. Végülis nem estem pánikba, csak az óra már igencsak közelített a 4:22 felé, amikor is nekem már a vonaton kellene lennem. Valahogy kijutottam egy nagyobb utcára, ahol hál’ Istennek közlekedett egy ember. Tőle megkérdeztem, hogy merre találom az állomást, Ő készségesen elmondta, én meg megköszöntem, és lóhalálába elindultam. Természetesen elértem, és a cigány horda sem volt már ott. Felszálltam a vonatra, de sajnos nem hagytak békében utazni. Szintén egy cigány csávó először csak megkérdezte, hogy mennyi az idő. Mutattam neki hogy 4, gondoltam nem méltatom szóra. De ekkor megmutatkozott a hatalmas IQ: “Az mennyi?”. Hú öcskös: “NÉGY”. Utánna beült mellém, hogy “szereljem meg” az MP3 lejátszóját, mert nem működik. PErsze, mert olyan fasz volt, hogy lemerülve lopta. Mondtam neki, hogy dugja be a töltőbe, amit KAPOTT hozzá. “olyan nincs”. Jólvan akkor, szevasz, Én itt amúgy is leszállok. Hát kb. ez a története az egyik szerdai bulinak, remélem nem unjátok, mert most jön a következő!!
Egy hét múlva, tehát 7.-én volt a KRESZ vizsgám Szolnokon 10:15 perckor. Igaz hogy nem kezdődött el időben, mert a NKH-s csávó annyit dumált, hogy legszivesebben már mindenki a tesztet csinálta volna. Na a lényeg, sikerült, és kérdezték a többiek, hogy mit csináljunk. “ööö menjünk át a szemközti kocsmába inni!” – jött az ötlet. Tényleg ott van a szemközti BEA kocsma vagy mi. Szóval leültünk sörözni egyet, majd Marcival átmentünk egy másik kocsmába, és mivel a vonatot lekéstük, átmentünk egy harmadikba is, szintén sörözni. Közben dumálgattunk erről-arról. Hazaérve, csak annyi időm maradt, hogy gyorsan letusoljak, felöltözzek, és induljak vissza az állomásra, hogy elérjem a 18:41-es vonatot Debrecenbe. Csontival az előző bulin megbeszéltük, hogy ha sikerül a KRESZ-em, ha nem, hoz otthonról pálinkát, és így senkinek nem kerül semmibe a buli (nem úgy mint a múltkor, amikor mindenki 10e Ft felett költött). Beíratkoztam a koliban, majd felszaladtam Csonthoz. Megmutatta a pálinkát, de hát valami förtelem volt. Nem sokkal később megjöttek Ádámék is, Vas és Csontó. Ádám vezetett (Csontó), Ádám pedig ivott (Vas). Nehezen ment le a sok pálinka, közben pedig a régi középiskolai dolgokról, meg persze az egyetemi életről volt szó. Felelevenültek a régi bulik, Ádám (Vas) cigányverése, meg még egy pár tök vicces dolog, amin Ádám (Csontó) csak nevetett, mivel csak elképzelni tudja milyen lehetett. Próbáltuk kínálni, de kitartott az Iszik-vagy-Vezet elméletnél (pedig ő hozta a poharakat). Néha Csonti hatalmas adagokat öntött, szóval elég keserves fejeket vágtunk egy-egy “feles” után. Mikor nagyjából már kaptuk, Ádám levitt minket (Csontó) kocsival a Campushoz, mivel menni kellett megint Sanyihoz meg még két sráchoz. Odaértünk, Csonti odalökte az asztalra a maradék pálinkát, mivel megigérte, hogy kapnak. Az egyik, magasabb gyerek kapott is rajta, azt állította, hogy Ő magzatvíz helyett is pálinkába cseperedett. Ahhoz képest mikor lehúzta, még a szemüvege is könnyezni kezdett, nem hogy ő. Le is ült. Közben ment a duma, és a srácok elővettek még egy üveg vodkát is a hűtőből, de úgy hogy lássa mindenki. Megkínálni senkit nem kínáltak, de hát így van rendjén. Nem mintha akartam volna inni a Royal-ból, de azért… Hát nem tudom… Na mindegy, Ádám (még mindig Csontó) átvitt minket a Lovi elé. Bementünk, voltak kérdőívesek, mindeki töltött, én meg elmagyaráztam a lánynak, hogy egyszer már töltöttem, és kaptam egy csomo spam-et, meg KFT hírlevelet, meg minden szart, ami persze nem az Ő hibája feltétlen, de nem is akarom hogy az legyen, tehát inkább nem. Ittunk egy vodkát, majd Ádámék lerakták a kabátot, közbe Csontinak megböktem a vállát, hogy nem-e megyünk át a Bárba. Rövid (2nanosec) gondolkodási idő után, Ádámék háta mögött kiosontunk, és átmentünk a Bár-ba. Amig vártuk Sanyiékat, kijött egy gyerek onnan valami haverjával. Nem volt józan, legyen ennyi elég, és nem akart csinálni semmit , csak aludni. Rámutatott egy helyre, majd azt mondta, hogy Ő ott akar aludni, és leborult. Csontival ott nevettünk rajta, amit a barátai nem vettek valami jó néven, de hát kit érdekelnek? Végre Sanyiék is lejöttek, majd -csak a nosztalgia miatt- kértünk 3 Godzillát. Sajnos nem volt. Vagyis csak 1-et tudott kiönteni, azt megkapta Sanyi, én a dinnye likőr helyett kaptam egy tök más barna cuccot, Csonti meg szimplán csak egy whiskey kólát. Tehát Sanyi Godzillázott, én kaptam egy King Kong-ot, Csonti meg egy szimpla whiskey kólát Innen a cím… (sok szörny egy városban). Mikor kellőképp kitomboltuk magunkat, átszaladtunk(!) a loviba, közben Csontiék ökörködtek a locsólóberendezéssel, és fociztunk egy pezsgős üveggel, Sanyi meg egyszerűen csak ROHANT, ahogy bírt, de hogy miért, azt nem tudom. Utánna már csak foszlányok vannak, azt tudom hogy bent elől szúrtuk, utánn a pultnál is szúrtuk nagyon, meg ittunk még sört, és én megyek… A vonat késett egy csomót, plusz Karcagon a Deák sörözőig követett egy kutya (sajnáltam amúgy). Másnap pedig mehettem egészségügyre, szóval fogtam egy kis ásványvizet, és elsétáltam, majd az órán kb. abból álltam hogy támasztottam a fejem a jeges vizesüvegen.
