Üdv minden rég látott olvasómnak! Tudom, tudom, rég jelentkeztem, ezért nem is húzom az időt, belevágunk. Időrendi sorrendben, a legrégebbi bulitól jövünk majd a szombati Birkafőző fesztiválig.
Bali születésnapja: Ezen a szombati napon Csonti és Laci meg persze jómagam megbeszéltük, hogy veszünk valami “ajándékot” Balinak. Igy hát nyakunkba vettük a várost, és céltudatosan elindultunk az italnagykereskedés felé. Itt volt Andi is, így Ő is elkísért minket (hozta az indexét Lacinak, hogy íratasson be valami jegyet). Szóval Csontival a körforgalomban találkoztunk, majd elbattyogtunk Szicsekhez. Bent körülnéztünk kicsit, és láttunk pár érdekes dolgot, mint például a szerszámosláda alakú Jim Beam díszdobozt. Mivel nekünk nem 0,7L-es kiszereslés kellett, hanem 1 lityós, maradtunk a natúr “csomagolásnál” (értsd: maga az üveg). Kipengettük, Csonti berakta a kosárba és hazamentünk. Olyan este nyolc felé már ott ültem Lacinál, és söröztünk. Kilenc felé hívott Csont, hogy iduljunk. Laci muterja elvitt minket kocsival Csonték elé, ott kezeltünk, majd indulás Balihoz. Itt már mindenki bizsergett picit. Mikor odaértünk, már javába ment a kaja, beszélgetés, fütyörészés. Balázs készségesen fogadott, betessékelt a szobába, hozott széket mindenkinek. Gombi már ott volt, mikor mi odaértünk. Beültünk, dumálgattunk, és közben csordogáltak befelé a különféle italok. Volt nagyon márkás pálinka, bor, sör, energiaital. Kb. ebben a sorrendben is pusztítottuk őket 
Közben beszélgettünk, kimentünk enni finom tortát, csináltunk pár képet.
Ezek után elérkezett a whiskey. Sajnos mivel már rég volt, és amúgy is nehéz emlékezni ennyi likőr után, sajnos csak annyi van meg, hogy bementünk a
- Kék Oroszlánba,
- Galériába,
- HEMO-ba,
whiskey-t inni. Annyi rémlik, hogy a Galériában Balival “dumáltunk” a pultos csávóval, de hogy miről, és miért, és legfőképp hogy milyen hangnemben, úgy érzem hogy soha nem tudjuk meg (max. maga a pultos tudja, de hát mi meg leszarjuk Őt). Aztán irányunkat megpróbáltuk az IFI felé venni (sikerült!). Ott is ittunk kicsit, majd mikor már teljesen meguntuk az egész hóbelebancot, hazaindultunk. Elég sokáig elkísértem Baliékat az úton (nem is egy irányba lakunk!!), de hát mindegy… Ilyenkor jönne az öreg Baggio szójárása: “Mer’ micsinálsz otthon?”. Én is igy voltam…
“Kétszeröt” csillag az égen: Szintén szombati nap volt. Pénteken autózni hívtak Baliék, és megtudtam hogy Gombi már kattog, valamint ha Balinak nem kell dolgoznia vasárnap, akkor hivatalos vagyok hozzájunk. Ugyanis régebben kapott egy Metaxát, aztán vett hozzá még egyet. Ezt valakiknek el kellett pusztítani. No a lényeg, hogy Bali hál’ Istennek nem dolgozott vasárnap, szóval este elindultam Csontihoz. Kivételes eset, hogy nem Lacinál kezdtem, de mivel Laci parádhután volt (úgy volt hogy én is megyek oda, de hétfőn vezettem, és -mint utólag Laci komámtól megtudtam- jobb is, hogy nem mentem, mert még Ő is annyira megkapta, hogy szinte nem emlékszik semmire. Akkor mi lett volna Velem?!), nem lett volna értelme elmenni hozzájuk (gondolom a muterja nem örült volna neki ha csak úgy egyedül beülök Laci szobájába sörözni). Nos a lényeg, hogy elmentem Csontiékhoz, ott ökörködtünk, megmutatta az In Burges (vagy valami ilyesmi) c. filmet, zenét hallgattunk. Erre az időhúzásra azért volt szükség, mert még Bali nem volt otthon. Hosszú percek teltek el, éreztük, tudtuk hogy mi vár ma ránk, de csak az óra kattogását lehetett hallani… Nehéz percek voltak, de végre megcsörrent a telefon, és felcsendült a hang: “gyertek”. És már indultunk is . Volna, ha Csont el tudja dönteni hogy mit vegyen fel, meg nem foglalkozik annyit a hajával (mondtam neki hogy mindegy hogy áll, karcagon kutyát nem érdekli). Áthúztunk Balihoz. Kiültünk a teraszra egy gyors égőcsere után (bentről kirakta Bali). Ekkor Csont már magán kívül volt, csak azt hajtogatta hogy : “Hozdd már a poharakat BALIIII!!”. Mivel nem szabad ennyire belerohanni, először elővette a hűtőből a két üveget, majd ízlésesen elhelyezte az asztalon. A címke felénk volt, így láthattuk a sok pecsétet, a 10 csillagot, a görög betűket… Kitaláltátok? Igen, ŐK a METAXÁK! Ha már igy megszemélyesítettem őket, akkor az egyik a másik fia, valamint a másik az egyik apja. Ugyanis az egyik olyan félig-lefőzött-lipton-citromostea színű volt, a másikból viszont ‘mintha-kifelejtették-volna-a-cukrot-és-a-citromlevet’ színű teára hasonlított. Ő volt az eredeti görögországban gyártott Metaxa. Csonti ekkor már nem bírt magával, bazsajgott, dörzsölte a tenyerét, és a pupillája össze-vissza fókuszált a két üveg közt. Nekem egyszerűen csak a nyálam folyt. Bali hozott mindenkinek 2 felespoharat, az egyikbe ment a szokásos, a másikba a pillanatragasztó illatú, eredeti görög cucc. Először lehúztuk a szokásos itthon kapható fajtát. Kicsi arcizom rezzenés, de semmi különös. Csonti azt mondta nem kell kísérő. Jött a másik. Itt már elég kemény bajok voltak. Nagyon erős, rázós. Utóíze picit lájtosabb, de feltétlen kell kísérő (kivéve annak aki masszív alkoholista és tönkrementek az ízreceptorai). A következő köröket kevertük: fél metaxa az egyikből, majd a másikból (bele egy whiskey-s pohárba), majd rá a gyömbér. Elég fincsi. Kb. ilyen tájt toppantak be Gombosék. Ők már kicsit kész voltak, valami bort ittak. Szóba hozta az előző bulit, miszerint mi lehülyéztünk őt. Megmondtam neki hogy nem így volt, erre azt mondta: “Na jó, nem mondtátok, de gondoltátok”. Aztán a lényeg az lett, hogy én nem is gondoltam, de Laci, na Ő milyen egy átkozott gyerek. Megmondtam Gombinak, hogy akkor ne rajtam vezesse le a “dühét”, beszéljék meg Lacival, majd felhívtam. Ő is kapta már parádhután, nem számított a távolság hallottam a hangján. Odaadtam Gombinak, aki lenyomta majdnem ugyan azt a szöveget, de végül arra jutottak, hogy Laci annyit mondott neki, hogy semmi nem igaz a mondókából, és zárják le a témát. Visszakerült hozzám a teló, majd Csonti, Bali is beszélt Lacival, én beszéltem kicsit Andival, majd leraktuk a telefont, és folytattuk tovább az metaxázást. Közben jöttek Balihoz emberkék, akikkel Gombi nagyon jól elbeszélgetett (pl. “Te ki vagy?” -”dik dik dik fia!”). Mikor Gombi elment WC-re kapott egy kis pálinkát a metaxájába, ekkor Ádám már láthatóan kivolt. Nemsokára elindultunk. Valaki hozott egy üveg Garrone-t, az úton ezt ittuk. Én Gombival beszélgettem, mivel tovább folytatta a “mi lehülyéztük őt” mondókát. Az Oroszlán-ba fizetem három whiskey kólát. Ekkor Ádám már kint ült, el is aludt. Nem vártuk meg míg felkel, ezért tovább indultuk. Elmentünk a HEMO-ba, ott találkoztunk Józsival. Vele csocsóztam egyet-kettőt, közben Csontiék fizettek valamit, majd felmentünk az IFI-be. Az első kanyar a pulthoz vezetett, azonban egy váratlan fennakadás történt. Egy kéz hirtelen elkapott, és lerántot az egyik padhoz. Két lány ült ott, először fel sem ismertem őket. Magyaráztak valamit, hogy van valami csaj, akinek nagyon bejövök, kb. ekkor tájt realizáltam hogy a kettő közül az egyik csaj RÉGEBBEN bejelölt iwiw-en (akkor ugyancsak nem tudtam hogy honnan ismerem…). Egy darabig hallgattam, majd meguntam a dolgot, kivágtam magam, aztán eljöttem. Darabig még flesseltünk bent, majd azt is meguntuk, és mindenki ment haza.
X. Birkafőző fesztivál 500-ért: Ez most volt a hétvégén. Egész nap dolgoztam (váltót cseréltünk az autóban), majd dolgunk végeztével beültem csekkolni az íméleket/üzeneteket, valamint belőttem az MSN-t, és már kaptam is a savat Csontitól: “20 perc és ott vagyok” – jött az üzenet… Hát gyere, de én még nem vagyok kész. Ettem egy sort, majd beültem a kádba, lemostam az egész napos rittyót magamról. Mikor kész voltam, felöltöztem, majd – mivel Csonti mégsem ide jött – elindultam Laci felé. Megvártuk Csontit, majd felmentünk, mert Laci vett valami pezsgőt. Beültünk, átdumáltuk az előző bulit, közben Csonti gépezett. Miután megittuk, elindultunk fel. Tudtam hogy valamiféle belépő van, de én 300 FT-ra tippeltem. Kiderült, hogy tényleg körül van zárva minden. Egy-két helyen be lehetett menni, de mi persze a fizetőset választottuk. 500 Ft volt a beugró, kaptunk szép kék szalagot. Bent körbenéztünk, ekkor már ment a Demjén koncert. Csonti megkerestette velem a kihangosítót (ott várták a szülei). Találkoztunk Szarossal, majd úgy gondoltuk, hogy irány a HEMO. Valahogy feljött a nagyon régi poén: mikor Lacival egyszer nem volt már pénzünk, kikértük a HEMO legolcsóbb piáját, a “SZILVÁT”. A következő kör elején Laci felhozta, hogy igyunk mást. “Na de mit, Lacikám?!” – “BARACKOT!” Tudni illik, hogy a kettőt ugyan az gyártja, ugyan az az üveg, csak más aroma van benne, és ráadásul ugyan annyiba is került. Ennyi kitérő után, Laci tényleg vett 3 szilvát. Nagy nehezen megittuk, majd Csonti jött, aztán én. Elmentünk az OTP-hez pénzt felvenni, közben megjött Bali is. A következő kör már nem jött ki, mivel elfogyott a szilva. Ennek a pultos nő eléggé örülhetett, mivel sivalkodott, hogy “HAHA, ELFOGYOTT, MEGITTÁTOK. TI. MEGITTÁTOK”. Csonti nézegette a szilva üvegét, miközben én kikértem a BARACKOT. Bali csak egy vagy két körre maradt velünk sajnos. Ez után kimentünk vissza a birkafőzőre. Ott -a tavalyi sikeren febuzdulva- kikértem 3 -20 fokos jégert, de sajnos csalódnom kellett, mert 600FT volt 4 cent. Ebből nem is ittunk többet. Még egy darabig mászkáltunk, találkoztunk Gombival, majd felhúztunk az IFI-be. Ott vettünk pár sört, és leültünk egy csendes sarokba. Laci is elpárolgott nemsoká, bánhatja, mert ez után jöttek az érdekes részek: Kezdődött úgy a dolog, hogy nem volt zsepink Gombival, ezért “felkerekedtem” és sorra kérdezgettem az embereket. Odamentem Pityukához, de a “van zsepid?”-re csak az volt a válasz hogy “Benne leszünk a Pörköltblogba, benne leszünk?!”. Aztán mentem még oda Laci EFOTT-os csajához, meg még pár emberhez, de úgy látszik vagy mindenki a régimódi textilcuccba fújja a taknyát, vagy nincs is taknyuk ezért nem kell nekik zsepi. A lényeg, hogy az egyik csajtól épp kérdezem hogy van-e neki, erre odajön egy srác, hogy “Ő velem van.” Hát mondom legyen veled, nekem csak egy zsepi kell. Erre azt mondta hogy “ja ok, akkor leülhetünk ide?!”. Persze gyertek. Odaült még 1 csaj meg 1 srác, akiről később kiderült hogy karcagi birkozó. Dumálgattunk, majd én beindultam, mivel Csontit már rég láttam. Mikor beértem, látom hogy valami szőnyeg van a nyakára tekerve, egy csaj esőtáncot jár körülötte, Ő meg csak fogja a sörét és vigyorog. Odamentem, mondom ez mi? Erre Csonti letépte magáról, és azt mondta “mi?!”… Visszamentem Gombihoz, jól elbeszélgettünk vele erről-arról, majd Ő is hazaindult. Hát mivel már csak Csonti volt talpon a legények közül, bementem hozzájuk, ott álldogáltunk egy darabot, majd visszaindultunk a bár részhez. Ekkor -visszatérve a bár részhez- már özönlöttek fel a kidobók, a birkózóhoz, és társaságához. Csontival néztük a dolgot, én visítottam hogy “BALHÉ”. Az volt a baj, hogy a srác kidobott az ablakon valami üveget, ami (majdnem) ráesett egy kocsira. Miután már a HEMO-s kidobók is itt voltak, valahogy szépen elüllt az egész, nem lett belőle semmi. Mint ahogy az egész IFI-ből nem volt már akkora semmi, meg hát el is fáradtam a szívószálrágcsálásba. Köszöntem tehát Csontiéknak, majd hazaindultam. Az első kapun még nagy nehezen átengedtek, de a halálkanyarba mászni kellett, mert nem volt ott senki hogy rohadjanak meg. A többi már egyszerű volt. Otthon megittam két liter vizet, és a sok noname tömény ellenére másnap egészen rendben voltak a dolgok (pedig épp beszéltük is, hogy milyen szar lesz ez nekünk).
Most ennyire futotta, de azért bepótoltam amit kellett. Pá!
