Balaton Sound 2008, Zamárdi

Következzen ma a nagy világjáró, Csonti beszámolója Nyugat Magyarország háza tájáról, pontosabban a Balaton Sound fesztiválról. Sajnos én túl csóró voltam elmenni, de még jó hogy Csontit annyira szeretik az egyetemen, hogy ezt milliárdos ösztöndíjban ki is mutatják számára (de hát nem is PTI-s a lelkem, ha az lenne akkor más világ lenne Rá is). Nem szaporítom tovább, olvassátok, és csorogjon a nyálatok, hogy mit hagytatok ki (aki meg ott volt, örüljön):

“

Elég nehezen kezdek neki egy iylen “blog add”-nak a megirásához, nem az én műfajom, de ahogy berakok egy minimal rádiot egyböl elöjön az egész nagy pörgés, a szabadság. Átérzem újra és újra, járni kezd a lábam, magával húz a hangulat! Úgyérzem ezt meg kell oszatni mindenkivel, persze a Pörköltblogon.
Hol is voltunk ? A Balaton Soundon (BS) európa egyetlen olyan fesztiválján, ahol csak az elektronikus zene kap teret 0-24H, csak a 4/4 illetve tört ütemek szállnak az éterben, nincs igénytelen punk, nincs alternatív, nincs rocker aki sátor nélkül jön el, hogy majd “ááááá úgyis befogadnak”.

Az indulás meg az egész herce-hurca így a BS elött már kicsit hosszú volt. Sokan visszamondták, nem jöttek el, pedig így utólag csak azt tudom mondani : mindenki bánhatja, mert ez egy évben csak egyszer van. Na de egy keddi napon, a fesztivál hetén sikerült szállást intézni Zamárdin, ami elég nagyszó, mert minden betelt a fesztivál idejére. Egy apartman kertjében kaptunk szállást, természetesen kellett a protekcio. Az indulással még nem voltunk tisztában, hogy szerdán vagy csütörtökön induljunk-e, de végül a szerdai nap melett döntöttünk. Jól jártunk, igaz szerda fél kilencre értünk oda, de egy laza sátorállítás után betudtunk vásárolni a TESCO-ban, majd sikerült ennünk egy girost Siófokon, ami finom is volt, és az ár se vágott földhöz. Persze Siófok halott volt, sehol senki, egyedül a piercingesnél üllt két latyak faszi meg három csaj, de sehol semmi. Visszmentünk a kempingbe, beszéltünk két csajjal akik elújságolták hogy a fesztiválra már nem lehet kapni jegyet. Nincs se heti, se napi helyben, vehettél volna jegyet csütörtökre és vasárnapra de azt is csak elövételi helyeken. Szar annak aki úgy jött oda hogy majd ott megveszi… Sok ember állt ott kartonlapokkal, hogy “jegyet vennék..”, “ticket please..” és volt akinek összejött, igaz borsos áron: a heti jegy ára kalózoktol 35.000-60.000 HUF-ig terjedt, a napijegyek pedig 20.000-35.000 HUF-ig voltak kaphatóak. Bámulatos hogy vették öket… Csütörtök reggel felkeltünk 10-kor, kimentünk karszalagért. A szállástól a fesztivál durván 800m-re volt. Mire odaértünk hatalmas sor volt, de csak a táska ellenörzésnél, a karszalagért nem kelett sorba állni, nagyon jó volt a szervezés. Felvettük a karszalagot, majd úgy döntöttünk a nagy sort nem várjuk most ki, elmegyünk eszünk, iszunk és mártózunk egyet a balcsi vizében. Ledöntöttünk pár vodkát, mellé sört. Na, innestöl folyamatos alkohol hatása alatt voltunk. Ettünk egy lángost a parton (300 HUF), jo vastag volt, tocsogott a zsirban, semmi ize. A hambi (400 HUF) a hús akkor volt benne mint egy Bentley óra feje, ami mondjuk orában nem kicsi, de húsban hajaj…. Aztán a part: mindenki kezében sör, elfoglaltuk a legjobb helyet, igaz ez nem a BS partja, csak ami velünk szemben volt, sok sok öreg és csecsemő, de a pozitivum: volt vizibicikli. Pár sör, és unalmas parti labdázás után rájöttünk, hogy nekünk tekerni kell picit. Ketten közülünk el is mentek pénzért, majd fizettünk egy félórát. Persze csak egy óra mulva vittük vissza… de rendes volt a csaj, nem szólt. Betekertünk a közepére, aztán jött a lasztizás + homok csata, körülbelül mindneki teljesen részeg volt. Majd visszatértünk a sátorhelyünkhöz. Mi kaptunk egy külön kis konyhát plusz ebédlöt, amit ugye nem használtunk, volt egy kis asztal az udvaron mellettünk, mindennap ott reggeliztünk. Mindnekinek jött egy gyors zuhany, közben megjöttek a szomszédok két csaj társaságában, akik a szarvasi fösulin végeztek mint agrármérnökök. Köszöntünk egymásnak szépen, aztán mi nekiálltunk vedelni. Vodkával kezdtünk. A jó kis vodkanarancs, ez végig kisért a feszt alatt. Mikor már mindenki kapta és mindenkinek be volt löve a haja, és rajta volt a báliruha, elindultunk a fesztiválra a 0. napra. M.A.N.D.Y. kezdett, és már itt látszott hogy pazar az egész. Az MR2 szinpadnál kezdtünk, nagyon nagy, füllbemászó slágereket toltak végig. Jót pörögtünk, aztán M.A.N.D.Y., majd hatkor nyugova tértünk.

Reggel tizkor keltünk, elkészitettük a fürdös cuccot, majd egy gyors reggeli után (ami minden nap virsli + paradicsom + paprika volt) elindultunk a partra, de mostmár a BS partjára. Na itt alig volt hely (hering party). Nagy nehezen találtunk helyet, és ekkor rájöttünk hogy ez ezerszer jobb, mint a kis “privát” partunk: ennyi jó csajt fesztiválon…hjaj. Napozgattunk, majd be a vízbe: pancsolás, lasztizás, ujra napozás, és begyüjtöttük a promocios termékeket (lasztik, csuklószorítók, pántok, nyakláncok etc.). Ezután megnéztük a Goldfrapp neveztü zenekart, mit ne mondjak ök jól kivannak.

Olyan nyolcra értünk vissza a kempbe, majd gyors zuhi után ismét a tömény szeszé volt a szerep. Ismét vodka narancs + a jó öreg sokáig érlelt szép sötét barna házipálinka. Én nem szoktam házipálinkára azt mondani hogy finom, de ez irtó jó volt. Jól be is rugtunk. Itt csatlakoztak a csajok, akiknek szintén pálinkájuk volt. Mindenki szépen berugott. Az odasétára én speciel nem is emlékszem, csak annyira, hogy egyikőnk rögtönzött karate bemutatot tartott egy idös házaspárnak . “Megérkeztünk megint hazajöttünk” felkiáltásokkal foglaltunk piát magunknak, majd a jól bevált minimál teraszon kezdtünk hatalmas táncba, majd vetettünk egy pillantást a Massive Attackre. Bennünk csalódnom kellett, szar volt. Éjfél körül bementünk a vöröslámpás negyedbe, ami 18-as hely volt. Megnéztük a Russkaja orosz együttest, elég feelinges volt, igazi orosz hangulat. Itt már közülünk nem mindenki érezte a zenét . Körülbelül itt szakadt ketté a csoport, és ekkor merült le mindnekinek a telefonja. Nagy részegségemben még a PIN kódomat is elfelejtettem. Elég fontos hivások vártak pedig aznap éjszaka, ugyanis ki-kidöltünk és jó lett volna egymást megtalálni. Én beálltam a T- Mobile teraszra várva Richie Hawtint, de nem jött, pedig részben Ö érdekelt voltna. Aztán belenéztem Armin van Buurenbe, de mivel nem szeretem a trance zenét, újra visszetéretem a teraszra, majd MR2-re és köztük cikáztam .

Hatra értem vissza sátorba. Levetköztem, ekkor már ketten aludtak a negyedik kan pedig sehol sem volt, kentem egy májkrémest, majd úgy döntöttem pihizek. De befutott a negyedik harcos, és úgy döntöttünk visszemegyünk a minimal teraszra napfelkeltére bulizni. Elötte betértünk Sterbi Karcsira, aki egy progi szettel várt bennünket, de sajnos pontban a végén – a zene közepén lekeverte és elment, DE jöhetett a terasz. Na itt kapott el a nagy hangulat. Mindneki készen. Meg is kaptuk pár csajtol akik azokután mindig megismertek: “Ezek a fiúk de kivannak”. Jött egy sárc: “Hányan vagyunk? 1,2,3..jó akkor 14 Heinkent hozok”. És tényleg kaptunk is ott a körben egy dobozos Heinekent. Az egyik srác cigit tekert, mögöttünk pedig a conga dobján készültek a kis utcák. Tényleg mindenki kivolt, a zene pedig csak úgy húzta a fejünket, nyolcra értünk vissza. A szomszédok örömére beraktunk egy kis zenét jó hangosan. Jött is egy szomszéd, nem tudom honnan meg mikor, de kiabált hogy nem kellene. Na jó legyen gyereknap, lekevertük a zenét.. Kentünk egy kenyeret, majd nyugovó. Tizkor megint kelés: reggeli, és újra eljött a sörözés + fürdés. Elötte persze elmentünk enni valami meleget, mert a mellettünk tanyázó amcsi hotdogos sárcot -aki maga volt FLASH a szuperhös- már nagyon untuk. Körbe jártuk az éttermeket, és lementünk egy “HAPPY END” nevü helyre – ami hááát hogy is fogalmazzam, inkább idézek : “inkább end mint happy”. Bementünk, szétnéztünk 42 nagy asztal, és full üres, minden lepukkant. Nem baj, a kaja lehet jö, rendeltünk 2 happy end tálat. Egy tál két före szólt, volt rajta 1 cigány pecsenye 2 ránott gomba, 2 sajtal tölött hús, rántott hus + 4 féle köret. Persze alig tudtuk megenni, mert a gyomrunk kivolt. Ezután megint a közeli partra mentünk az öregek közé, de mivel szombat volt elég sokan voltak itt is. Béreltünk egy biciklit egy órára, majd lementünk a BS-ig, de elzavart a partiörség (egy jó nagy bunkó csapat). Visszatekertünk partra, leadtuk a biciklit – végre, mert ezzel a biciklivel mindenki minket nézett, oylan szép magenta volt. Újra eljött a nagy alkoholizálás ideje, ezen napon én a holtponton voltam. Alig vártam hogy átessek rajta. Minden szesz átment rajtam, ment a hasam, egyszoval minden bajom volt. De a jó öreg Jim Beam helyre rázott. A csajok már nem ittak velünk nekik elég volt 1 nap ivászat… szegények. Megebszéltük velük hogy együtt megyünk, de mi piszok mód lehagytuk öket, és béreltünk egy igazi pekingi szállitot, egy biciklit ami két személyes de felférünk négyen is Szegény sárc majd meghalt amikor tekerte. 1500Huf-ba akart levinni de megbeszéltük vele h 1200 + egy söci az övé ha levisz: tiz perc után már tekertünk is. Igazi need for speed volt, a bicikli dumája: “Logas elé szalámit attól gyorsabban megy majd”. Megérkeztünk újra, és hova máshova mint az MR2 és minimal teraszra. Az MR2-nél szereztünk egy felfújható Jim Beam gitárt, nagyon nagy party volt, gitároztunk, breakeltünk és örjöngtünk, persze a csajozás sem maradthatott ki… Aztán elindultunk DAVID GUETTA-ra. Hatalmas sor volt a sátor elött ahol játszott, de egy röpke tiz perc alatt bent is voltunk, és elkaptuk a Booka Shade végét – akik mivel mással mint a Body Languagel zártak.

Itt már felpörögtünk. Aztán jött Guetta, és vele együtt a visitás, elörementünk csajok nyakba és ment a tánci – tánci.

Hatalmas bulit csapott, mondjuk nekem a végére nem kelett volna aza techno rész, de kell hogy teljen a kedve a sok IQ bajnok teschnosnak is. Aztán kicsit minimal, és persze a jó öreg James Holden, majd lefekvö.

Itt már mindenki nagyon kivolt. Vasárnap olyan délkörül keltünk fel, az egyik sráchoz jöttek a földijei és ök a helyi partra mentek, mi pedig a BS partjára – ha már megvettük a heti jegyet. Csodálkoztunk megint a szép lányokban, fürödtünk, napoztunk amíg lehetett, ugyan is erre a napra nagy vihart mondtak. Hatalamsat: jégesö + 100km/h szelet. De nem érkezett meg csak reggelre, mire mi már aludtunk. Na de ne rohanjunk előre… Megnéztük fürdöruciba Karányit meg Zagar-t, aztán indulás vissza inni. Estefele jöttek még Nyiregyházárol vagy 10-en (nekik csak vasárnapra volt napijegyük). Hoztak magukkal másfél liter bioalma pálinkát, ami ágyas volt és persze 53 fokos. Mindenki lezuhizott, aztán indulás be a Soundra. Miután megtudták hogy nekem most lesz a szülinapom, kijelentették hogy mire 0:00-t üt az óra készen leszek. Igen készen lettem. FatBoy Slim-en kezdtünk.

Ez valami elmesélhetetlen volt. Annyi embert fesztiválon még nem láttam, csak Fatboy Slimen voltak most annyian mint tavaly az EFOTT-n. Sok-sok ember, hatalmas szett, és visítások. Nagyon nagy volt. Aztán átmentünk a nagy sátorba, hisz kezdödött Chriss + Satoshi Tomiie + Khül.

Erre a progi-hurrikánra szétestünk teljesen. Persze amikor éjfélt ütött az óra, egy nagy pezsgövel ünnepeltük meg a 21-et. Micsoda sztárok jöttek el a szülinapomra mi (Fatboy Slim, Satoshi Tomiie )?! Nagyon sok vodka narancsot elfogyasztottunk (egyik kör 4 db vodka narancs, rostos narancsal…5000HUF volt komment egy kézfeltétel melett: ” Az egész ház a vendégem, hisz a vodka ingyen van “). Nagyon kikészültünk. Hatra vissza a sátorhoz pihi, kb rá tiz percre kapott el a vihar, de a nagy orosz 2 VH-s sátrunk bírta. Reggel olyan tizenegykor felkeltünk, majd szokásos reggeli, és elindulunk haza, kocsival Pesten keresztül csúcsforgalomba – röpke pár ora . Kettökor indultunk el, én fél kilencre értem haza.
Összeségében azt kell hogy mondjam, a legjobb fesztivál Mo-n, igaz nem sok fesztiválon voltam, de mivel engem csak az iylen elektronikus zene fog meg + jó környezet, nekem mindig itt a helyem ezentúl. Mindenki rendes, szabad, nincs feszültség. Csajok közvetlenek. Az árak is jók voltak – kivétel az egyes alkoholok – de az mindenhol drága.
Találkozunk 2009-ben, Zamárdin.

“

Füredi Halasnapok

Miután Csonti “itthagyott”, és elment BalatonSoundra (reméljük ír egy kis beszámolót), elkezdtem unatkozni. Laci is dolgozik, Karcag eleve nem egy nagy város, szóval a legjobb elfoglaltságom a ‘Z’ kategóriásnak sem nevezhető filmek nézése volt – csak hogy egyet említsek: Szexparazita, avagy a gyilkos punci. Gondolom kitaláltátok, hogy japán erotikus-horrorról van szó… Fogjuk fel inkább egy gyenge vígjátéknak (lenge erotikával fűszerezve), mert inkább mosolyogtató volt, mint félelmetes. No, de nem az unatkozásról szól ez a micsoda, hanem pont arról, amikor nem unatkozunk. Mivel Laci komám is itthonmaradtcsóróember mint én, ezért elhatároztuk, hogy ha már nekünk nem jutott fesztivál, jusson egy kis halasnapok Tiszafüreden. Fater eleve hívott, szóval nem kellett nagyon rábeszélnie senkinek a dologra. A kiruccanás szombaton volt, de pénteken még kaptam egy SMS-t a drágalátos Lacikától. Idézem, ez állt benne:

“

Uuuuuu öcskös nagy baj van…… péntek van, és van egy kevés felesleges pénzem, elő iszunk holnapra egy kicsit vagy hagysz szenvedni ?

“

Feljöttem MSN-re, és megmondtam neki, hogy benne vagyok, de Ő megy el sörért, mert nekem még fürdenem kell. Természetesen tudtam jól, hogy belemegy, mivel Laci nagyobb alkoholista mint amilyen lusta. Olyan fél kilenc felé odaértem. Megnéztük a TERMINATOR-t a TV2-őn (olyan kevésszer megy az egy, hogy már szinte kuriózum!), közben iszogattunk, zenét hallgattunk, átdumáltuk milyen lesz majd sikeresnek és gazdagnak lenni, valamint azt is, hogy érjük el mindezt (valahogy mindig a forradalom lett a vége a dolognak, de ez már mellékes. Ha ez kell hozzá, akkor ez lesz). Nem sokáig maradtam, mivel korán keltem másnap – mi faterral ugyanis már 11 felé ott voltunk Tiszafüreden nagymamámnál. Ott megnéztem a nyomtatót, interneteztem kicsit, küldtem SMS-t Lacinak, hogy mikor jön, megebédeltünk, kinéztünk a Halasnapokra faterral. Találkozott pár régi ismerősével (csak úgy mint tavaly, végülis Ő ezért jött). Nagyon sok ember, és kirakodós volt, szinte nem lehetett elférni. A szabadstrand is tele volt. Ennyi embert én még nem láttam egyszerre füreden, pedig voltam ott párszor nyáron egy-egy hétre. Fater nem tudott ellenállni a nagy hőségnek, bevágott két korsó sört (ennyit arról hogy visszafelé Ő vezet). Közben, vettünk “muternak” egy kis szuvenírt. Azért van idézőjelbe, mert egy rádiósórát “kapott”, csak az a baj, hogy apám az órabuzi, anyámnak elég a konyhai fali kvarc – tehát nincs szüksége hipernek látszó gagyi kínai cuccokra. Utánna lesétáltunk egy GÖDÖR nevezetű helyre. Fater azt mondta sokat jártak ide régen. Nem rossz hely, de tényleg mélyen van. Nem lettem volna a helyükben néha… Innen felmászni… Ezután visszamentünk a panelba hűsölni picit, majd jöttek Laciék. Azért többesszám, mivel jött a muterja is. Fater lelépett házibulizni, mi meg elindultunk “felfedezni”. Lacival gyorsan letipliztunk, azt mondta tud egy olcsó helyet. Én követtem, követtem, de a végén kimentünk a világ végére. Kérdeztem Tőle, hogy hova megyünk, de zavarodottan csak annyit mondott, hogy “Ő csak ment, ment, ment, és közben beszélt, nem figyelte hova megyünk”. Hát mondom ok, akkor rukverc, és üljünk be valami kisebb helyre. Találtunk is egyet, előtte épp a strandfoci bajnokság vagy mi ment. Kikértük a jó hideg csapolt sört, majd elfoglaltuk helyünket. Néztük a csajokat (mind a nagy bogárszemüvegbe járkált, aki meg nem az dagadt volt). Laci meg is jegyezte, hogy “figyeld meg, szemüvegbe jobban néznek ki, mint nélküle. Először nem hittem el, de mikor a egy jó kis csaj előttünk vette le a lencsét, igazat adtam Neki. Nem kellett volna… Úgy a harmadik – negyedik kör után elhatároztuk, hogy kimegyünk venni valami piát, mert bent elég horribilis árak voltak, és az idő még csak 5 óra volt!!! Szóval kimentünk, egészen a SPAR-ig. Természetesen zárva volt. Mögöttünk 2m-re jött egy csöves csávó: “Zárva van?!” Nem hiszem el, hogy ennyire IQ fájter… Laci még hangosan mondta is hogy “BASSZAMEG”, majd visszafordultunk. Mit hitt? Nyitva van, és csak eljöttünk egyet basszamegezni?! Nem értem az embereket. Na mindegy. Idefelé láttunk azonban egy kis ABC-t, nosza, próbáljuk meg ott. Mikor odaértünk, megálltunk előtte, és gondolkoztunk, hogy vajon mit vegyünk. Ekkor lépett oda egy kissrác, és megkért minket, hogy vegyünk neki piát, mivel neki nem adják ki. Laci elmosolyodott, és megkérdezte, hogy “Hány éves vagy Te?”. Mindezt azzal a tipikus Lacis-lenézős mosollyal. A vége az lett, hogy belementünk. A srác elkezdte sorolni, hogy mi kell, de olyan sokmindent mondott, hogy inkább behívtuk, hogy válasszon ki Ő mindent. Az eladó asszony is elmosolyodott : “Csak megtaláltad a módját mi ?!” – mondta a kisgyereknek. Mi vettünk egy üveg bort, meg egy pezsgőt. Ez volt Laci nagy ötlete. Mondjuk a boltban nem is lehetett nagyon mást kapni… Mikor visszaértünk, Laci meglátta az év játékát: “dobjuk le a labdával a konzerveket, csak 200-ért” a neve. A mottó az volt, hogy “ajándékot kap az, aki egy labdával ledobja az összes konzervet”. Laci megpróbálta. Nem jött be neki, de az önbecsülésén, valamint 200 FT-on kívül nem vesztett semmit. Én megkérdeztem, hogy mi lenne, ha egy labdával kiverném a csaj összes fogát, de csak egy nevetés volt a válasz… Szóval tovább álltunk, és gondolkoztuk, hol igyuk meg szerzeményeinket. Elsőnek leültünk, megvártuk Laci muterját, mig megkajál, utánna lementünk a partra, és végülis ott meg is ittuk a piákat. Közben Laci elküldte édesanyját egy pohár vízért, a 2 km-re lévő üzletsorra. Mikor visszaért, Laci csinált fröccsöt, VÖRÖSBOR-ból. Na jo, hát legyen. Mikor minden elfogyott, elmentünk kajálni, mivel már nagyon éhesek voltunk. Kapott mindenki egy gyrost, utánna mászkáltunk, megnéztük hogy megy a guiness rekord (valami nagyonhosszú sütit csináltak). Nem sokkal utánna, már be is sötétedett, és jött a Desperado koncert. Mivel ez nem igazán a mi zenénk Lacival, elindultunk, be a vidámparkba. Én dodzsemezni akartam, de végülis a céllövölde lett belőle. Laci bíztatott (“Úgyse találod el, ittál”), én meg eleve tudtam magamról, hogy király vagyok. Az is, lőttem magamnak egy király kis műanyag kocsit. Laci felbuzdulva sikereimen, kikért magának is egyet, majd lőtt. És mit ad Isten, Ő is szétlőtt egy hurkapálcát. Senki más mellettünk nem lőtt le semmit, csak mi. És ráadásul mi voltunk az egyetlenek, akik nem támaszkodtak az asztalra, nem fogták hozzá csőhöz a puskát, csak simán kiálltunk, és lőttünk. Hiába nem voltunk katonák, jók lennénk (a sok CSÉÉÉÉ)… Boldogan mentünk vissza a koncertre (kb. mint a gyerekek mikor karácsonyra megkapja a legnagyobb LEGO-t). Találkoztunk KARNOKKAL is (igen, azzal akit én nem szeretek), de gyorsan le is kopott. Aztán ittunk még sört, meg jégert, majd kb. vége is lett az egész hóbelebancnak. Mivel untuk, és nem akartunk discózni az elmúlt 30 év legsikeresebb számaival, beültünk az autóba, és hazajöttünk. Összeségében szerintem eléggé jól elmulattunk Tiszafüreden, bár jól jön, ha az embernek akad egy kisebb vagyon a zsebében.