DIE HARD!

Hello-szia minden olvasónak és idetévedő egyénnek! Adós vagyok Nektek két eseménnyel, melyet egy rövid post-ban egyesítek, mivel nem sok mindent tudok róluk írni, mégpedig azért mert:

a) az egyik rég volt / nem emlékszem
b) lusta vagyok
c) fáradt is vagyok

Réges rég, Karcag egy távoli részén, sínen innen s túl, emlegetnek egy party-t, mely Gombinál dúlt. DE előbb lássuk az episode 6-ot, mely elmeséli az előzményeket (én nem leszek divatmajom, előbb megcsinálom a 6.r észt, és aztán sorban jönnek majd ki 1-5-ig): Csontiról épphogy leszáradt a Balaton pisilangyos vize, mikor Balival “felköszöntöttük”, és átadtunk neki egy igen értékes kis díszszatyrot a lakótelepen. Tulajdonképp nem a szatyor volt a lényeg, hanem ami benne volt:

“Három hősünk örült nagyon,
szorították is Jim-et agyon,
mivel tudták hogy szombaton
nagyon-nagyon ausparty…”

Á, bocs hogy nem jött be a rím, de legalább négy pici sorban le tudtam írni mit csináltunk a lakótelepen 15 hosszú percig (aki nem tanult volna verset elemezni: Nagyon vártuk a szombatot, mert tudtuk, hogy akkor úriember módjára el is fogyasztjuk szépen az egészet, majd másnap reggel tökéletesen rendben van minden). A dolog úgy alakult, hogy Gombi végül is hirtelen felindulásból azt mondta, legyen náluk a buli. Mindenki belement, majd jött a tanakodás, hogy mivel keverjük Beam urat. Bali ötlete valósult meg, miszerint vegyünk hozzá mandulalikőrt. Buli előtt így az irány a TESCO felé esett. Közben Csonti áradozott az “új” órámról (csak egy Bentley):

“Ó, be szép óra ez te Dávid
add má’ nekem ájm lávin it!”

Na végül is megvettük ami kellett, Karina levitt minket Gombiékhoz, aki egyedül volt otthon. Mivel még soha nem voltam ott, először csodálkoztam a lakáson egy sort, majd beültünk Gombos szobájában, ahol még nagyobbat csodálkoztam a monitoron, majd ez abba is maradt, mert Csont egyből leült gépezni. “Á csak mixet keresek semmi más” – ez volt a kifogás. Közben Gombi behozott két üveg bort, amit szépen, testvériesen elosztottunk. Mikor ezzel megvoltunk, Csontinak (aki a szoba közepén ugrált a különböző minimal mixekre, mondván hogy még nem táncolta ki magát BS-en) ki lett adva, hogy keverje össze a két, amúgy biztosan egyenként is finom (egyáltalán nem) alkoholos italt (érzed az iróniát?!). Gombi először nem merte megkóstolni, mivel már rég ivott, és amúgy sem szereti a töményet. Végül csak sikerült rábírni hogy igyon, az amúgy elég fincsi mix-ből. Tényleg nagyon jó lett, olyan volt az íze mint a marcipánnak. A whiskey-t egyáltalán nem lehetett rajta érezni. Végül is ez lett a vesztünk, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy secc-perc alatt benyakaltuk az égeszet. Kaptunk közben fánkot (hazaértek Gombi szülei), majd nevetgéltünk még egy picit a szobában, és elindultunk fel. Menet közben Gombi leordított bicikliseket (a nagy sláger, az örökzöld: “Wácc  jór professssön?”. És néha meg is válaszolta: “Dunno”). Aztán lássuk csak mi történt a(z)

- HEMO-ban: Csocsóztunk Gombival, ittunk még valamit
- IFI-ben: beszélgettünk, ittunk még Csontival (sok-sok aprót kibasztam a pultra, szegény csaj csak lesett a nagy csörgéstől-csattogástól), beszélgettünk tovább, táncoltunk picit, stb, szokásos (itt jön be az, hogy rég volt, és nem emlékszem)… De annyi biztos, hogy jó buli volt, és egészen most szombatig ebből éltünk.

MOST szombat: Na lássuk csak: Én már nagyon kivoltam. Csonti már nagyon ki volt. Lacinak nagyon nem volt $, de ki volt (érdekes paradoxon). Bali nagyon kivolt. Igy, mivel mindenki kivolt, de Lacinak ehhez még párosult a “nincs $”, HÁRMAN (Bali, Csonti, Én) elhatároztuk, hogy kéne csinálni valamit a hétvégén. Csonti (mivel még mindig a BS hatása alatt áll) javasolta a vodka-narancs duót, mi végül is nem ellensége egyikőnknek sem, szóval belementünk. Aznap még hivatalos voltam Csontihoz, beállítani a WiFi-t, és a Kaspersky-t, szóval kb. olyan fél hat, hat körül már ott voltam náluk. Olyan fél nyolc felé jött a hír, hogy lehet megyünk szalókra, mert ha Balinak vinni kell az anyukáját Republicra, akkor mi is megyünk. Én már ekkor kivoltam (nem a hír miatt), az kezembe temetett arcommal visítottam Csontival, mert már nem birtam. A tudat, hogy nemsoká végre nem a szokásos hétköznapi szürke hétvégém lesz, DE addig még ki kell bírnom legalább 10 percet, LETAGLÓZOTT. De valahogy csak kibírtam, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy ROHANUNK BALIHOZ egy szatyorral!!!! IGEN!!! VÉGRE!! Csak ez járt az eszemben. Csontinak is. Még ha nem is mondta ki, akkor is tudom, hogy ezt gondolta. Szóval ott vagyunk, én toporzékolok, Csonti majdnem elvágodott, Bali meg elkezdte keverni a JUPI-t és a Kalinkát. A JUPI-val nagyon nem volt kibékülve, nekem tök mind1 volt, Csontinak meg tetszett a dolog. A keverés végeredménye nekem is. Iszogatás közben ment a CS (vagyis nekem nem ment, de Balinak és Csontinak igen), bohóckodtunk, egyszer jöttek a szellemek (valamilyen oknál fogva felkapcsolódott a konyhában valami villany). Igazából sok mesélni való ezen nincs is több. Elfogyott, mi meg mentünk. Felmentünk Laciékhoz, én kipróbáltam mennyire saválló a konyhapadló, majd elköszöntünk Laci anyukájától, és mentünk fel. Ja, még bementünk Vendel kocsmájába is, ahol egy gyerek szintetizátorozott. Körbevettük, nem hittük el hogy ő játszik, mondogattuk neki hogy “na hol a floppy?”, sőt még valaki azt hiszem bele is nyúlt. Bali fizetett nekünk itt valami löttyöt. Laci szerint az újságos bódénál váltak el az útjaink Csonttól és Balitól. Mi a HEMO felé vettük az irányt, ahol ittunk még pár sört, majd kb. vége is volt a bulinak és mentem haza. A csapat másik fele az IFI-be tartott.

Ahogy kivettem, ez eléggé brutálisra sikeredett… Csonti alig emlékszik valamire, Balihoz majdnem mentőt hívtak, én Laciéknál csináltam a felfordulást, szóval mindenki megkapta a magáét… Úgy érzem, a célon picivel túllőttünk, de legalább most nem fáj a szívem semmilyen >1% alkoholtartalmú ital ivása után (egy jóóó darabig).

Tudom hogy rövid, meg semmitmondó, meg unalmas, de hát ez van. Aki ott volt, annak segít előhozni a dolgokat, és jót nevetni rajta, aki meg nem volt ott, az mért nem jött el?!