Szakéé!

Elvileg ezt írhattam volna egybe az előzővel, mivel ez egy régi buli beszámolója lesz, de gondoltam nem kéne túl sok egybepost-ot írnom, tehát külön bejegyzést kap a CAMPUS tanévnyitó buli. Lássuk tehát mi történt szeptember elején:

Csonti mondta, hogy hivjam fel Baszit, mert Ő is jönni akar Debbe, hát így tettem. Azt mondta, hogy még nem biztos a dolog, majd visszahív. Én közben kimentem a TESCO-ba, hogy megvegyem az egyetlen kelléket, a Jim-et. Mikor kiértem már csörgött is a telefonom, és Baszi 1000%-osan biztosított róla, hogy jön. Elindultam az állomásra, de elszámítottam magam, mert egy kicsit korán érkeztem. Pont annyira korán, hogy belém tudjanak kötni. Részeg cigány csávó már az állomás környékén le akart húzni, ezért utánnam kiáltott: “Hé tesvíír!”. Először rá se néztem, utánna mégis arra fordítottam a fejem, hogy legalább lássam, miféle söpredékkel van dolgom, majd továbbmentem. Hallottam hogy szitkozódik még egy darabig (“legalább köszönnyí má he!”, stb). Rohadtul nem érdekelt, nehogy már egy ilyen porbafingó népséggel törődjek. Leültem, majd vártam a vonatot. Egy nőci mellett ültem, akinek hát finoman szólva is akkora orra volt mint egy kozák pisztoly. Szuszogott, és végig telefonált. Mindenkit felhívott, és megkérdezte: “Mi újság?!”… Egy darabig hallgattam, majd jött az előbb említett cigány nyomorék. “Leühühlhetek ide?” – jött a kérdés. “Hát üljél … ” – mondtam. És jött a TIPIKUS CSÖVESEK kérdése: “Mennyi az idő?!”. Ezt mindig az állomáson kérdezik meg tőlem, és annyira fel tudnak baszni vele, mikor arra nem képes, hogy felnézzen az órára (állomáson általában azért ez egy igen fontos kellék). Megmutattam neki a 21. század csodáját, az órát fent a falon. Ott van baszdmeg az időd. “He, ne legyél ilyen velem, egy kicsit finomabban, mer’ én mostan jöttem a csillagbörtönből 10 évet kaptam embert öltem!!”. És aztán még hozzátette, hogy “há’ szítbaszlak!”. Jól van öreg, húzzál arrébb. Talált egy srácot, lehúzta pénzzel és mit vett belőle: SÖRT. Ez a baj a csövesekkel. Panaszkodnak hogy micsoda szar nekik, de állandóan be vannak rúgva… Közben megérkezett Baszi is. Majdnem felszált a Moszkvai vonatra, de hál’ Istennek még időben észrevett. Leültünk egy padra, de a nyomorult cigány megint jött: “leülhetek ide?” Észrevettétek, valahogy udvariasabb lett. Baszi mondta neki hogy : “Természetesen”, és ezzel egy időben fel is keltünk a padról. Közben megérkeztek a rendőrök. Na a csávó bújt, nyalizott, hirtelen tiszta csendes lett. Nem kurvaanyázott, nem akarta mindenki száját szétbaszni, mondhatni kultúráltan ült egyhelyben. Na de a rendőrök csak odamentek hozzá.

- Bélám, hát nem megbeszéltük már ezt? Megmondtam, hogy este tíz előtt ne lássalak ittasan nem?!
- Nem bántottam senkitse.
- Tudom Béla, de elmondtam már. Tudod hol a helyed ilyenkor… a két épület között. Megmutassam megint?!
- De nem bántottam senkit.
- NEM ÉRDEKEL BÉLA, ITT EMBEREK VANNAK, és nem akarnak itt téged, FELFOGTAD?!

Hallgattam volna én még a beszélgetést, de sajnos jött a vonat. Felszálltunk. Fűtés nem nagyon volt, ellenben az ablakot se lehetett felhúzni. Mikor debbe értünk, ott is a csövesek fogadtak minket. A villamosváróban az egyik lefordult a székről, és pofával kontaktust hozott létre a betonnal. Akkorát csattant, hogy szerintem betört a feje. Végre megjött a troli: “egy vonaljegyet kérek!”. “Elfogyott.” OK, akkor ezt is megúsztuk. Sok csaj ment a lovi felé, és 80%-uk gólya volt, tehát azt se tudták hol kell leszállni. Egy öreg mama próbált nekik segíteni (nem, nem a albérletes MAMI), de leginkább csak jól félrevezette őket. Mi Baszival meg csak röhögtünk. Mikor megérkeztünk a Kassai útra, Balázsnak eszébe jutott, hogy venni kéne pár sört. Elmentünk tehát az egyik “éjjelnappaliba”, majd onnan el a CAMPUS épületig. Felhívtam Csontit, hogy hol vannak. Természetesen Csont odarendelt minket kilencre, de senki nem volt sehol, mert épp piát vásároltak. Baszival egy jó 45 percet ültünk kint a lépcsőn, közben néztük a csajokat és a kocsikat, valamint felbontottunk egy-egy sört, ja és vártuk Blökit. Csontiék hamarabb érkeztek meg, tehát mi felmentünk, Baszi még megvárta Blökit, mert még vissza akart menni amúgyis sörért a boltba. Mi Csontiékkal felmentünk, majd következett a “Hol igyunk ma? Játék és mászkálás tíz percben” c. játék, mert ha bementünk egy szobába vagy Sanyi küldött ki, mert még nem volt felöltözve, vagy Alexék mondták azt, hogy “Dehát ma SANYINÁL iszunk”. Kicsit elment ott a kedvem az egésztől, utánna jött a dolog a piával, hogy Csonti egy köcsög, mert keveset vettek, meg a pénz, szóval nem indult valami eszméletlen felhőtlenül a dolog. Mivel a bor tényleg kurvagyorsan elfogyott, ezért Csontival elővettünk a whiskey-t, és azt kezdtük inni. Én tisztán, Pisti meg nyomatta kólával. Elég lassan fogyott a pia, az idő meg gyorsan telt (a BS-es élményeket mesélték a srácok, rég nevettem ennyit), és éjfélkor takarodó van… Legalábbis nekünk, más kolikból és Karcagról menekülteknek, tehát mi Csontival gyorsan lementünk, és vártuk Sanyiékat. Csonti lent jól összekeverte a kólát meg a whiskey-t. Az eredmény förtelem lett. Tényleg. Alig birtuk meginni. Mikor mindenki lent volt, elindultunk a lovi elé. Közben találkoztunk egy csapat lánnyal, akik közül egy kínai/japán/húzottszemű volt, és miatta angulol beszélt az egyik csaj. Na hát én egyből társalogni kezdtem (képzelhetitek azokat az angol mondatokat, amiket a modosítószerek hatása alatt összerakott szegény kis agysejtem), és közben ittattuk is őket. Csontiék megunták a dolgot, és elindultak a lovi felé. Én még maradtam, meg a csajok is, gondoltam jól eltársalgunk még egy darabig. Amikor aztán meguntam a hidegben ácsorgást, meg hát a csajok se a lovi felé mentek, ezért elváltak útjaink, beálltam a sorba. Vagyis egyből a sor közepére. A fal mellett kúsztam, mint egy árnyék a bejárat felé, és nem soká be is jutottam. Basziék már a pultnál álltak, és ittak valamit. Hát ha már itt voltam, csatlakoztam hozzájuk

Bent olyan meleg volt mint a dög! Előre mentünk, és néztük a táncos lányokat, meg nézegettünk befelé is, hátha akad valami jó csaj. De mivel ROHADTUL, ELVISELHETETLENÜL KURVA MELEG VOLT, inkább visszaálltunk a pult elé, mert ott fújt valami kis szellő a plafonból Mivel az időnk meg véges volt, sajnos elérkezett a búcsú pillanata, és Baszival elindultunk gyalog az állomásra. Felszálltunk a vonatra, és kb. már aludtunk is. Püspökladánynál ébredtem fel. Még jó hogy nem utánna kettővel

Később mint kiderült, Csontiékkal azért nem találkoztunk bent, mert be sem engedték őket. Túlságosan feltünően tolakodtak, szóval Nekik csak a sörsátor jutott

Szent Hubikuk!

Nagyon rég írtam már ide, és ez csak egy igen rövödke post lesz, mivel ez történt a legrégebben a le nem írt dolgok sorában.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy Csonti és én rábeszéltük Mészáros Nincs$ Lacit arra, hogy mégislegyenmár 2000$-ja, és szervezzen már bulit kb. másnapra. Hát szerencsétlen Lacinak nem volt más választása, belement a dologba (csak egy kicsit kellett győzködni). Megbeszéltük, hogy megyek majd érte kocsival, utánna ki TESCO, majd irány Csontihoz, mivel el akartam hozni tőle az ottfelejtett drága pénzért, legális forrásból igen nehezen beszerzett DVD-re véletlenül felíródott sorozataimat. Estefelé elmentem Lacihoz, Ő lejött, és elviharzottunk a TESCO-ba. Ahogy László meglátta a sok csillogó üveget, az összes önbizalma elszállt. Egyszerűen nem tudta, hogy mit akar. Végül, nem kevés rábeszélés után (20-30 perc) végre megvette a KETTŐ 0,5L-es Hubit, Dávid legnagyobb örömére. Laci annyira a hatása alá került, hogy miután begyömöszölte a táskájába a kincseket, és beült a kocsiba egyből azt mondta: “Vigyél haza!” De hát Laci, ne menjünk Csontihoz, vagy pár kört még? – kérdeztem. “NEEEEEEEM!” – jött a válasz. Jólvan, hazavittem, majd én is hazamentem. Gondoltam nem lesz belőle baj, ha nem megyek el Csontihoz, végülis már pár éve barátok vagyunk, csak nem sértődik meg. Otthon kiáztattam pórusaimat egy gyerekgyilkosan-forró fürdőben, felöltöztem, majd indultam Lacihoz, természetesen már gyalog. Mikor felértem jött a hír: Csonti megsértődött, nem jön. “WHYYY?” – kérdeztem amolyan Lukácsos egyszerűséggel. “Megsértődött, mert nem mentél hozzá”. Na jó, elkaptam Laci elől a gépet, MSN, Csonti – KLIKKKLIKK. “Hé Csonti miért is nem jössz?” – írtam lázasan. “Mert Laci 2 hubit vett” jött a válasz. “Meg már a kedvem is elment”. Egyszóval nem jött be a várt reakcióm, Csonti mégis megsértődött. Ez nem jelentett mást, minthogy egy üveg = egy ember. Egy másodpercig sajnáltuk hogy nem jött Csonti, de hamar belenyugodtunk a dologba. Laci elővett 2 BÖGRÉT, 3/4-ig töltötte, majd bementünk a szobába néztünk valami sorozatot. Közben dumálgattunk, ettünk, majd sajnos nem tudom már hány óra felé ráébredtünk, hogy rohadtul nincs már a lónyálból… A kétségbeesés uralkodott el rajtunk, és a félelem: “MI TÉVŐK LEGYÜNK?”. Menjünk a HEMO-ba, az úgyis mindig nyitva van. Na jó, indulás. Mikor leértünk, valami nedves, csúszos, viszkozitásában egyáltalán nem levegőnek érződő anyagok kezdték beborítani gyögyörűséges ruhám és fejem. Természetesen a kibaszottul legeslegnagyobb esőben birtunk elindulni. Lacinak jött az ötlete: KOMMANDÓZZUNK. Na jó, a lövést már úgyis kipróbáltuk a halasnapokon, egy kis futás meg nem árthat. Ajtótól ajtóig futottunk, mindig más ment elől. Az áruház környékén egy csapat fogságba esett egyáltalán nem kommandós embert láttunk meg. Az egyik köszönt is. Joc volt az. Ezt kb. csak akkor fogtam fel, mikor a lihegéstől meggörnyedt testtartásból felnéztem. Innenstől kezdve együtt rohangáltunk az estében. Beültünk a HEMO-ba, ahol találkoztunk Baszival. Ittunk ott is még pár sört, majd a jó hangulatra, és a hajnali 3 óra körüli időpontra tenkintettel elindultunk a zIFI-be (ugyanis ilyenkor már ingyenes). Laci valamiért fél az IFI-től (pedig Őt sose pécézték ki), ezért vonyítva hazarohant. Mi meg felmentünk, és egy darabig jól elszórakoztunk. Utánna meguntam

Egy hét múlva csöngetnek: “Dávidnak megvan minden irata?” Hát Dávidnak semmije nem volt meg, kivéve a jogsija, mivel azt okosan otthonhagyja az ilyen jellegű összezörrenésekkor. “A HEMO-ba megtalálja őket”. És tényleg!! Minden ott volt, még a pénz is megvolt benne!! Eszméletlen rendesek voltak, szóval köszönöm szépen mindenkinek, akik ott dolgoznak és megőrízték a sok drága iratomat!!