Igaz nincs péntek, de a 13. elég szerencsétlenül indul: nem húzhattam tovább, le kellett ülnöm a wordpress elé, hogy megírjam a blogot. Nagyon el vagyok maradva, ráadásul olyan dolgokkal, amikre az időpont távolsága miatt alig-alig emlékszem. Épp ezért kell most megírnom, mert szerintem holnapra teljesen feledésbe merülne az egész.
Kezdjük a legrégebbi időponttal. Csak annyit tudok már, hogy szerda volt, és mentük az istálóba. Bali, én, Roli, kisRoli. Balival vettünk Tesco-ba két Fütyit, meg még hozott bort. Ezt a vonaton elszürcsöltük. Állomáson felmentünk brunyálni, majd felszálltunk a pálcásbuszra. Én sikeresen leszállítottam a csapatot a MOL kút ELŐTT (nem tudom miért, de bekavarodott a GPS 
), szóval a nagy szégyenkezésem közepette kellett jó sokat gyalogolni. Mikor nagy nehezen odaértünk, befizettünk magunkat, és láttuk, hogy a kutya nincs még ott. Ezért Bali és kisRoli fogta magát, kimentek még piáért. Addig mi Rolival bent álldogáltunk, Roli kólázott, én meg csak támasztottam a falat, és vártam Baliékat. Nemsokára megérkeztek. Nézem Balit, nagy borfolt a felsőjén, kezébe egy üveg Dankó.
-”Bali, hát hogy hoztad be üvegestől?!”- kérdeztem.
-”Hát a kezembe, hogy?!”
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy a kidobók, azok a kidobók akik egy élesebb széllel megáldott papírlapot is kitapogatnak a télikabátban, hogy a picsába nem vették észre azt a baszottnagy üveget a kezében… A kis “híd” alatt ittunk, de Baliék már nagyon mentek volna befelé, én meg nem tudok gyorsan inni, szóval Bali fogta, és kilökte a kukába az amúgy még félig lévő üveget. Bementünk táncolni, ittunk még a pultnál valamit, majd Bali elment hányni a lépcső mellé. Nemsokára megérkeztek Csabikáék is. Táncikáltunk, iszogattunk, majd nemsokára megérkezett Csonti is, aki szülinapot ünnepelt eddig valahol máshol. Ha jól emlékszem tán még karaokiztunk is, bár lehet hogy ezt már keverem egy másik bulival. Azt viszont tudom, hogy Reményi megkérdezte, hogy nem megyünk-e ki a kocsihoz inni. Hát mondom menjünk. Kisétáltunk a nagy hidegbe kabát nélkül, dumálgattunk, és ittuk a pezsgőt energiaitallal. Közben odajött két srác, hogy nem kell-e jó házibor, és közben lóbálták a 2L-es PET palackot, amiben valami sárga lötty volt. Nem nagyon bízok az ilyen piákban, elvégre ki adna oda csak úgy valakinek 2L tökéletesen hibátlan házibort?! Bali is inkább kidobta minthogy odaadja valakinek. Én meg inkább meginnám, ahelyett hogy ajándékoznám. Na mindegy, mondtam nekik hogy köszi nem kell pisi, de a srác beleivott, és nem láttam az arcán semmiféle idegi rángást, ami arra utalt volna hogy a saját huggyát issza. A lényeg hogy otthagyta. Talán egyszer megkóstoltam. Miután a pezsgő elfogyott, visszamentünk még lézengeni egy kis időre. Én vettem egy sört, majd támasztottam a bár előtt a korlátot. Mellettem táncolt egy eszméletlenül beképzelt ribanc, aki nem tudom mire fel volt beképzelt, mert az arca olyan rusnya volt mint egy csupaszra borotvált macska segge. Mondjuk a többi része nagyon is rendben volt. Na a lényeg, hogy minden hapsi kérdezgette tőle, hogy hozhat-e neki valami piát, de a csaj mindenkit lepattintott, hogy Ő nem iszik semmit, meg már amúgy is “picit becípett”. De aztán jött egy szerencsétlen pali, aki előbb megvette a piát, mint ahogy kérdezett volna, a csaj meg azt mondta neki nem kell. A csávó lerakta “elém” a piát. Gondolkoztam egy darabig, hogy gyorsan lenyomjam-e (mármint a piát), de a csaj nem nagyon foglalkozott vele, a csávó meg már rég eltünt a rákba. Egy jó 20 perc után a csaj csak nem foglalkozott a piával dobálta magát össze vissza, na mondom akkor ne vesszen kárba, én ezt megiszom. Ahogy megfogtam a poharat, a csaj:
-”Hé az az enyém, nem?”
-”Hát nem tudom, szerintem ez árva, mert itt áll már egy ideje”
De csak kikapta a kezemből is megitta. Ennyit a magyar mentalitásról. Az egyik gyanús bort akar odaadni, a másik meg csak azért is megissza (még ha nem is kell neki), nehogy neked jó legyen. Lehet fel kellett volna pofoznom, szerintem a világnak tettem volna szivességet ha picit minuszba ment volna a csaj egója. Nem sokkal ezután jöttek Baliék, hogy megyünk haza. Kivettük a kabátot, kiálltunk. Kaptam Balitól egy fél lángost, majd beültünk a kocsiba. Csabi, a józanéletű vezetett. Csonti is jött, őt kiraktuk az egyetemnél. A kocsiban közben ment a “MENJÜNK GYÖNGYÖSREEEEEEEEE”. Hazafelé is ez ment. Csabinak már a töke ki lehetett, mert mindig mindenki mondta neki mit csináljon a “MOST ELŐZZZZ ÁÁÁÁÁÁ”, ” VISSZA HÁROM GYERÜNKKKKK” és a klasszikus “CSABIIIIIIIIIIIIII!!!!!” kiáltásokkal. A lényeg hogy hazahozott minket. Saját maguknál megállt, elköszönt, majd bement. Ekkor Jani vette át a volánt majd hazaszállított minket.
Mint láthatjátok, ez egy elég jó buli volt, nekem legalábbis nagyon bejött, kivéve a séta része, de hát azt meg magamnak köszönhetem (meg a többiek is).
Következő dolog pedig a pirosbetűs nap, OKTÓBER 31. Figyelem, erősen megrázó sorok következnek!
Előzményekbe nem megyek bele, a lényeg hogy ottvoltam Laci komámnál olyan este nyolcra. Amig nem jöttek meg Csontiék dumálgattunk, átbeszéltünk milyen szarok a munkáltatók, stb. Csontiék végre megjöttek. Átadták a jó kis Jim Beam-et, majd leültünk inni. Gombira haragudtam mert csak 2 üveg bort hozott magával, és semmi másból nem volt hajlandó inni. Dumáltunk erről-arról, jó volt a hangulat, csak kicsi volt a hely a konyhába. Mikor meguntuk a dolgot, elindultunk VOLNA, de előbb Baliék ragaszkodtak hozzá, hogy igyak egyet tisztán, csak hogy ne sértsem meg őket. Na jó, egy még belefér. Igyál még egyet, hogy Csontit se sértsd meg… Hááát nem tudom srácok… Na jó. Na akkor még egyet hogy … Ezt már nem kéne, de tényleg. Végül csak sikerült legyűrni a találomra kimért 2 “deci” után a harmadikat. Kár volt. Nekem kb. eddig tartott a buli, nem tovább. Egyszóval ami innen következik, azt már csak hírből hallottam.
Mivel Gombira haragudtam a fent említett okokból, állítólag majdnem belöktem a bokorba. Katonásan lépkedtem, órámat majdnem elhagytam, persze a legnagyobb sárba fetrengtem. Voltunk oroszlánba, hemoba, majd az ifibe. Oda csak azért mentünk, mert azt mondták a többiek, hogy bárkibe beleköthetek. Állítólag ez nagyon megtetszett. Ott nekimentem a kidóbóknak (?! huh), a HEMO-ba még inni akartunk, szóval vettünk vodkanaracsot. Hát kb. ennyi. Ezeket kb egy hét múlva tudtam meg, mivel nem volt MSN-em, és nem volt senki aki elmesélje. Nem tudom, hogy megnyugtatna-e, ha szajkóznám magamnak, hogy “semmi baj, egy évben egyszer belefér”, de valószínűleg nem. Kicsit túlzás volt a dolog, bár Csonti azt mondta “jó buli volt.” Örülök hogy tetszett, kár hogy én semmilyen véleménnyel nem tudok lenni róla, mivel nem emlékszem semmire. De ha csak a “Lacinál” részig kell díjazni a dolgot, akkor bejött.
Szentségelés. Miegymás.
Előre szólók, hogy itt kőkemény fikázás következik. Érlelődik már bennem pár hete a dolog, eddig csak MSN-en, illetve szóban, kis társaság előtt vitattuk ki a dolgot, de egyszerűen nem birom tovább. A történet 2006-ban keződik, mikor is 2 osztálytársammal elkövettük azt a hatalmas baklövést, hogy a Debreceni Egyetemet jelöltük meg, hogy teljesítse álmunkat, és faragjon belőlünk kíméletlen informatikusokat. Mivel az akkori főellenségünk a középiskola volt, ahol minden második napunkat az igazgató irodájában töltöttük, mert úgy éreztük korlátokat szabnak elménknek, eszméletlenül örültünk, mikor felvettek az egyetemre. Úgy gondoltuk: végre, egy hely, ahol nem szabják meg pontról pontra mit kell tenned, kapsz egy kis szabadságot, valamint egész nap azzal foglalkozhatsz, ami ÉRDEKEL, amiért valójában eddig küzdöttél. Jelen esetben ez nállam az informatika volt, azon belül pedig a programozás. Úgy gondoltam -és még mindig úgy gondolom- hogy ez a téma soha nem járhat le, nem megy ki a divatból, a gépeket mindig is be kell majd programozni. Bármennyire is szerettem volna, sajnos hardvertervezéshez közöm sem lehetett (nem találtam olyan iskolát, ahol ezzel foglalkoznak), ezért maradt a programozás. No, de ne kanyarodjuk el a témától. Ott tartottunk, hogy örömtánc, sikoltozás, ugrándozás, pezsgőbontás, minden volt, mikor felvettek. Igaz, hogy előtte már látható volt pár baljós dolog: pl. a felvi.hu -ami a felsőoktatáshoz vezető út LEGELSŐ LÉPCSŐJE- eleve megtört a hatalmas nyomás alatt, és minden 600. kísérletre jött csak be. Már ekkor gyanakodnom kellett volna, hogy ha egyszer tudják, hogy hány ember jelentkezett felsőoktatási intézménybe, akkor miért nem készítik fel a szervereket ekkora terhelésre… (tehát az lehető legelső megoldandó problémán elhasalt a sok OKOS DIPLOMÁS ember, akik két számot nem tudnak összehasonlítani: 2 millió jelentkező <> felvi.hu teherbírás kb. 500.000 ember… ennyit erről). Nem baj, gondoltam, ez nem az oktatási intézmény hibája. Végülis nem hallottam sehol, hogy a Debreceni Egyetem munkatársai készítették volna a honlap akármelyik részét is. Nemsokára megérkezett egy levél is az egyetemtől, melyben kb. ez állt: “Gratulálunk, Ön felvételt nyert, fizesse be az alábbi csekkeket”. Ezt ezért, azt azért, emezt meg azért. Nagyjából 15 ezer forint ment el úgy, hogy az egyetemet még hírből se láttam, évnyitó se volt, és ők sem láttak még engem. Az egyik 5000FT valamiféle kártya lett volna, amivel kedvezményesen látogathatom az egyetemmel kapcsolatban álló helyeket, pl. Lovarda. Jó, hát a mai elbaszott világban előbb kell fizetni, majd csak aztán látod a mégelbaszottabb végeredményt, egyszóval be lett fizetve minden. Jelentkeztünk gólyatáborba is, hát miért ne, ismerjük meg kikkel leszünk. Az egész dolog tokajban került megrendezésre. Elmondom hogy zajlott a dolog. Ez csak infós tábor volt, tehát csak az informatikai karral ismerkedhettél meg, már azzal a felével, aki eljött. 600 fiú, és 5 lány volt az arány. Namost lehet hogy EWIL meg a többi “hurrá megszereztem a diplomám végre” végzős ehhez már hozzászokott, de mi, akiknek ugyan az osztályában sem volt több 5 lánynál, de az arány mégis más volt, tekintve hogy 36-an voltunk összesen, és ráadásul ha kimentünk az udvarra azért lehetett látni LÁNYOKAT. Na itt nem. Jó, nem lehet semmisem tökéletes. A programok abból álltak, hogy vagy piát kellett inni, vagy piát kellett nyalni, vagy piát kellett vinni a szervezőknek (valamint ezek kombinációja) Triviális, hogy ez képet ad a sok, diplomától karnyujtásnyira lévő végzős EWIL és Társai kft hihetetlen kreativitásáról, egyetemen megszerzett tapasztalatáról és tudásáról(a triviálisról később esik szó, egyik kedvenc témám a triviálisság). EGYETLEN EGY időpont volt, amikor az egyetemről lehetett megtudni valamit. Bevezényeltek minket az aulába (ahol amúgy a DISCO MENT ÉJJEL-NAPPAL, MEGÁLLÁS NÉLKÜL SZÓ SZERINT), ahol ki volt rakva -nem akarok hazudni- 50 szék. A 600 embernek. Kicsit furcsálltam a dolgot, középiskolában VOLT helyem, a termek pont akkorák voltak, hogy az osztály LE TUDOTT ÜLNI. Nem kellett a földön, lépcsőn, egymás nyakába ülni, kényelmesen elterpeszkedhettél. Tehát ott tartottam, hogy mi vagy a földön, vagy valami ablakban ültünk, ahol egy szervező mondogatott valamit a NEPTUN-ról, a tanárokról, de mivel KB AKKOR IS MENT A DISCO, semmit nem lehetett hallani. Nem baj, nem tudtunk meg semmit, ezért ébresztettetek fel, hogy rohadjatok meg. Tudjátok mit, ugorjunk, vegyünk úgy, hogy a gólyatábort kipipáltunk mint egy baszottnagy baromság, ahol jól beittunk (amit amúgy simán megrendezhettek volna debben, a loviban – ezér’ kár volt elvezényelni minket ki a rákba).
Évnyitó: Bevezényeltek az élettudományiba. Ekkor még nem tudtuk hogy mi az (sőt, én a 3. félévig nem is tudtam hogy azaz ) csak azt láttuk, hogy szép, üvegfalú palota, csudijólesz itt tanulni. Hát a nagy lófaszt tanultunk mi ott. A jónépnek megmutatták, hogy hol tanulnak az arabok, négerek, sok külföldi gazdag állat, akiket apuci, anyuci, meg a királyság pénzel. Megmutatom egy térképen, hogy mi hol tanulunk:
- Campus térkép
Egy kis leírás: ZÖLD terület mutatkozik a nagyvilág elé, azt lehet látni a sugárútról, a villamos megállóról, valamint ebben az övezetben tanulnak az előbb említett hercegek, olajmágnás-csemeték, stb. Itt vannak a kolik is, hogyha esetleg jön papa/mama, akkor lássák milyen fasza is itt lenni. A körbevezetésen (első nap) mondta EWIL a kibaszottokos, hogy kicserélték a főépület ajtaját, másnap már fel is gyújtották (ha tovább olvasol, talán megérted miért). Azt mondom menjünk egy kicsit beljebb. SÁRGA zónában van a mindenki által imába foglalt, szeretett, imádott, sőt, egyenesen ISTENíTETT TO, valamit a kevésbé imádott kémikusok. Maga az épület egy tropa szar. Régen talán az élettudományira hasonlíthatott, mivel üveg az egyik fala, de sajnos ide már nem jutnak el a takarítók, és olyan retkes, hogy se ki, se be nem látsz. Mintha cseppkőfolyás vagy vízkő lenne rajta. Gusztustalan. Bent sem jobb a helyzet. Itt található a K1, K2, K3. Mindhárom előadói egy fos. A K1 és a K3 között van a K2, itt van a legtöbb előadás. A székek nyikorognak, némelyiken nincs is már az a kis magadelé hajtható kis falap, egyszóval beülsz és lesel, mert nincs hova rakni a cuccaid. A TO-ról az emeleten meg később. És igen, elérkeztünk a PIROS zónához. Ez van leghátul, és a legeldugottabb helyen. Mész, mész egyszer csak azon veszed magad észre, hogy egy bazinagy dzsumbujban vagy, a trafóház mögött. Jobbra pillantva meglátod a hidrobiológiai intézet OMLADOZÓ épültetét, majd egy kicsit tovább merészkedve feltünik az informatikai kar földszintének végig rácsozott ablakai. Belül nincs nagy probléma az épülettel amúgy, azon kívül, hogy olyan mintha a korházban lennél. Mindenhol csempe, sehol egy kis szőnyeg, hangcsillapító, végig neon lámpák. Itt közösségi élet nulla, nem is lenne hol ezt a tevékenységet művelni, sehol egy kis fű,(mármint az épület előtt) vagy ülőke (OK, van 1 kanapé, ahol állandóan neteznek, kint van 2 pad és slussz). Jólvan, lépjünk túl ezen, végülis nincsennek nagy igényeim nem az épültet kell néznem, hanem a monitort, PROGRAMOZNOM KELL!
Nono, azért ne ilyen hevesen! Először vegyük fel azokat az órákat ember! Ugye eddig, mint minden középiskolában, volt egy órarend (max volt A-B hét) és slussz. Meg volt adva, mit mikor csinálj, ennyi, nem volt apelláta. Régen, a baszottnagy liberalizmus előtt talán még az egyetemen is ilyen rendszer volt. Fogtad a kis papírodat, elbattyogtál valami ajtó elé, ahol ki volt ragasztva, hogy mikor milyen órád lesz. De hát mivel nekünk az a rendszer nagyon rossz volt (mi az má’ hogy megmonnyák hogy mikor menjek órára?! NEKEM, EGY DIÁKNAK?! Há’ ne monnnyanak meg semitsenem!), a sok okos ott fent az Oktatási Minisztériumban (aki szintén DIPLOMÁS hihetetlen OKOS emberek) kitalálták a … na mit? Hát a NEPTUNT! Aki esetleg nem tudná hogy mi az, elmondom: Kérem szépen, nagy vonalakban összefoglalva ez egy “interaktív” órarendkészítő, pénzátutaló, és stresszkiváltó program. A lényeg annyi, hogy MINDEN félév elején be kell jelentkezni, felvenni az órákat, és utánna csak akkor felmenni, ha az egyetemnek fizetni kell valamit. Mert hát a TO-s bácsik és nénik nem azért vannak ott, hogyha felmész egy ezressel, akkor azt elvegyék tőled! Neeeem. Ők azért vannak ott, hogy Téged ingyen idegesítsenek. De maradjunk a NEPTUN-nál. Az első verzió (bizony, nem egy van) még távoli asztali kapcsolattal dolgozott. Erról tudni kell hogy eszméletlenülkibaszottlasssú. Itt megint visszaköszön az egyetem felkészültsége, ugyanis -mondok egy számot- vagyunk 300.000-ren hallgatók. Mindenkinek EGYSZERRE keződik a tantárgyfelvétel = a szerverek behalnak, nem tudsz órát felvenni. Nem tudom ki hogy van vele, de a tanyán élő JÓZSI bácsi, akinek talán a 8 általánosa megvan, szóval Ő is tudja: Ha van 50 téglád (tanulók száma), van egy raklapod 3 téglára hitelesítve (szerverek teherbírása), akkor még JÓZSI se fogja rápakolni az 50 téglát, mert a lap el fog törni. Kérem, ehhez nem kell diploma, egyszerű matematika. De adok Nektek még egy tanácsot, kedves DIPLOMÁS neptunkezelő okoskák: Ha erre nem vagytok képesek, legalább tegyétek mindenkinek más időpontra a tantárgy felvétel kezdetét. De neeem, hát minek?! Ezért jártál egyetemre, hogy rohadj meg?! Lépjünk tovább. Vegyünk úgy, hogy sikerült belépnünk a Neptunra elsősként. Mivel még soha nem láttunk ilyet, 5 perc ismerkedés a felülettel (most ne számoljuk hogy közben 20x bontja a kapcsolatot, a történet szempontjából ez lényegtelen). Az órák kóddal vannak feltüntetve. Egyikhez sincs odaírva hogy mikor kéne felvennek (hanyadik félév), és hogy mik az előfeltételek. Ezért történt, hogy mi felvettünk egy olyan tárgyat, ami végzősöknek volt meghirdetve. Namost, én csináltam általános nyolcadikban Turbo Pascalban egy programot. Beírtál egy nevet, és kikereste a fájlból, a telefonszámát, lakhelyét. Pofonegyszerű program, és talán most, még diploma nélkül is tovább tudnám fejleszteni, hogy nem nevet írok be, hanem egy neptun kódot. Kikeresi hanyadikos vagyok, és felsorolja az óráim (nem az ötödévesekét, az elsős, infós órákat). Bár lehet, hogy mivel nem vagyok teljesen tisztában a Chomsky normálformával, nem tudnám megírni ezt a hihetetlenül nehéz programot… És nem kérhetnék érte milliókat…
Hagyjuk az iróniát. Vegyünk úgy, hogy tudom, mely órákat kell felvennem. Van azonban még egy tényező, mely akadályoz. A csoportok létszáma. Tudni kell, hogy akkor mi 191 fővel indultunk. Vegyünk csak egy tantárgyat. Diszkrét matematika. 5 gyakcsoport volt meghírdetve, 15 fővel. Ergó (még én, egy porbafingó érettségivel rendelkező senkiházi is ki tudja számolni) 5×15 = 75 fő. Ez azt jelenti, hogy a 191-ből 75-en tudnak bejárni órára (mert egyszerűen a neptun nem engedi felvenni). Ekkor mit tesz az ember fia? Felmegy a TO-ra reklamálni. Ott a kis kopasz szemüveges rohadék paraszt (aki legszivesebben megütnék) visszaküld, hogy beszéljünk a tanárral. Jó, elmész a tanárhoz, beszélsz. Az visszaküld a TO-ra. (huh?!). Nagy nehezen, 4-5 óra múlva minden csoportot kibővítenek a termek tényleges méretének megfelelően, 20 főre. Tehát 5×20 = 100 Fő. Még mindig marad 91 aki lógatja a faszát, mert nem tud mit csinálni. Nagy nehezen indítanak még pár gyakcsoportot, igy ők is beférnek. A következő héten pedig már írjuk is az első ZH-t. GRATULÁLOK EGYETEM (és benne minden porbafingó senkiházi, akinek ehhez akármilyen köze is van), ÚJRA MEGCSINÁLTAD! Elmondom még egyszer Józsibácsi történetét (tudjátok, Ő az kinek még talán a 8 általánosa sincs meg): Van neki 80 disznaja (tanulók). Tudja, mert megvan az adás-vételi szerződés mindről (egyetem is tudja, hiszen mindenkinek kiadott neptunk kódot, papírt, hogy kik-mik vagyunk, tudja hogy PTI-re jelentkeztünk). Tudja hogy minden disznónak kell egy szénakupac, hogy tudjanak alunni (ergó, kell 80 szénakupac – mivel mi 191-en voltunk, nekünk 191 gyakhely kéne). Igy Józsibá elmegy, és hoz nyócvan darab szénakupacot. Disznajai nagyra nőnek, mert tudnak aludni, józsi bá meg majd megpukkad a büszkeségtől, mert látja, hogy a szomszéd tanyán a gazdagék, a városlakók, a diplomás J. Istvánék 100 disznóra vettek 75 szénakupacot aztán a disznók meg pusztulnak szét. Lehet nem kellett volna ennyire elvonatkoztatnom, mert lehet hogy a sok diplomás okos egyetem vezető nem érti meg mit akarok mondani.
Ugyan ezt természetesen el kellett játszani viszga felvételékor is, valamint minden félévben. Vagyis csak az első két félévben, mert hát mire megszoktad volna, jött az ETR. Miért is ne, tényleg előrelépés volt, gondolhattuk volna hogy történt valami jó az egyetemen. Mivel a bejáratott, több éve üzemelő Neptunt SEM tudták normálisan üzemeltetni, miért működött volna normálisan egy teljesen új rendsze beüzemelése? Nem kell itt teszt, majd élesben eldől hogy viselkedik. Hát megroskadt. Ez olyan mint amikor megveszed az új autót, és egyből menni akarsz vele 400-at… Kb. szeptember vége felé volt az, amikor nyugodtan a szivemre tettem a kezem, és azt mondtam, elintéztem mindent, amit el kellett, végre tanulhatok is. Az ETR-nek örültem, végülis gyorsabb volt (már amikor működött), normálisabban nézett ki, meg nem kellett mindig a remote desktopot megnyitogatni. De hát miért ne, valaki rábeszélt valakit az egyetemen, hogy miért is venne meg több éves licencet az ETR-ből, mikor elég neki az egy éves is. Harmadikban jött a netes NEPTUN. Ez kb. olyan mint az ETR. Nem tudok róla mondani semmit, mert kétszer léptem bele, akkor meg éppen nem volt roham időszak. Egyszóval, 3 év alatt 3 rendszert tudtam tesközelből megtanulni (figyelem, ez 100%-os arány, egy év se volt, mikor ne kellett volna az új rendszer gyermekbetegségeivel harcolni). Józsi bácsinak van egy mondása (tudjátok, ő az akinek nincs diplomája): “Ami jól működik azt nem basztatjuk”. Igaz, hogy egyik se működött normálisan, de akkor meg miért kell lecserélni az amúgy szarul működö ETR-t, az amúgy szarul működő NEPTUN-ra (ráadásul jó sok pénzért, amiből vehetnének sok CIF-et a kémiai ablakaira)??? Kérdem én, MIÉRT?! Itt vagyunk az informatikai osztályon, és semelyik tanár nem tud LOGIKUSAN GONDOLKODNI?! Várterészt meg se kérdezem (ugye Ő a fő logika arrafelé), tuti Ő találta ki az egész szarságot.
Tudjátok mit, vegyünk úgy, hogy a fent említett problémákon túl vagyunk, minden örül, hogy végre azt tanulhat, amiért ide jött, PROGRAMOZÁST. Első óra amire beültünk Hétfő reggel talán a KALKULUS volt. Amikor a gyakvezető azt mondta, hogy Ő ki tudja számolni, hogy hova tart egy végtelen elemszámú elem, kinevettem. EMBER?! Fel se fogja mi az a végtelen! Hogyan tudna vele akármit is számolni?! Vagy nézzük a másik megközelítést: Számoljon vele, de nekem ehhez miközöm?! VÉGTELEN CIKLUS = vagy az ellenségem, tehát nem akarok vele találkozni (ugye ilyenkor fagy le a gép), vagy nem is végtelen, mert ki tudok belőle lépni. Egyszóval rohadtul nevetséges egy tárgy. Totál felesleges dolgokat számolgatnak, úgy, hogy mögötte még LOGIKA sincs. És büszke magára, mert meg tudja oldani. Kihozott egyszer valami olyasmit, hogy végtelen+1 / végtelen az = 0. Jólvan akkor, ha a nullával való osztás értelmetlen, akkor a végtelennel való osztásnak van értelme? Néha az értetlenkedő nevetéseim között felvetődött bennem, hogy mire is jó ez nekem, és mi köze van a programozáshoz. Azóta sem tudok erre rájönni. És ahogy elnézem, se az előadó tanár, sem a gyakorlatvezető nem mutatott fel semmilyen, átlag ember számára használható programot. Ennyit róluk, nem érdekes, kell ez a tárgy, hagy hulljon a férgese (köztük én is, mert nem sikerült).
Következő baszottjó tárgy a Diszkrét matek. Ennek több értelmét látom, mivel mátrixokkal is foglalkozunk benne, ami hasznos lehet. Nincs ellene kivetésem, tanuljuk, és még értettem is (jó gyakvezető), mivel van mögötte logika.
És ha már a logikánál tartunk, következzen Magda meg sántikálós Battyányi meg a kis vézna nemtomhogyhivják, a LOGIKA megtestesült hordozói. A tanár a legegyszerűbb példát 3 féleképpen írta le, mert senki nem birta felfogni miért Pistike az x, ha esik az eső. Azt hittem logikából nem ilyen dedós szarságokat fogunk tanulni, hanem bonyolult if..then..else szerkezeteket, switch, case, stb dolgokat fogunk kibogozni, aminek semmi köze nincs Pistihez meg az esőhöz, sok köze van azonban a számítógéphez. Sajnos ez sem jött be, értelmetlen hablagy, egy olyan nyelven (pistike, eső, nap. ezek voltak a nyelv állandó elemei) amit a számítógépbe hiába viszek be, nem fogja tudni megmondani, hogy ha esik akkor pisti vagyok. Várterész meg mondta, mondta mondta. Jólvan. Majd ha látok tőle egy programot, amit EMBEREK használnak, akkor talán elhiszem hogy volt neki számítógépe.
Mondok azért jó tantárgyakat is. SZAR. Számítógép Architektúrák. Én tényleg szerettem ezt az előadást, sajnos (hát miért is ne) ebből nem volt gyakorlat. Kevesen jártak az órákra a késői időpont miatt, sajnáltam is miatta Gál-t, de hát ez van. Én tényleg birtam, mivel érdekel hogy hogyan is működik a gép. Következett az assembly. Ha nem olyan értelmetlen rohadék szar feladatokat kellett volna megoldani ami a képernyőre egy karaktert nem írt ki, azt mondom szerettem. Végre gép előtt ültünk, és soha nem HL2-őt optimalizáltunk (ezt mondogatta a gyakvezető állandóan).
Volt még itt Prog1. Teljes nevén Magasszintű Programozási Nyelvek 1. Tudjátok mi volt az a hihetetlen magas szint? “A C programozási nyelvet Dennis Ritchie az 1970-es évek elején fejlesztette ki (Ken Thompson segítségével), a UNIX operációs rendszereken való használat céljából.” Bizony. A C. OK, úgy voltam vele, nem lehet elkezdeni a legújabb nyelvekkel, tanuljuk meg az alapot (amit amúgy feltételeznék az egyetem helyébe, hiszem mégiscsak IK karra elentkeztem, gondolhatná, hogy van valami fogalmam róla). A legnehezebb program amit ott írtunk egy “HELLO WORLD” volt. Előadáson PICI istenítette a hidegháborús nyelveket, mint pl. az ADA vagy a PL/1. Kezdtem azt gondolni, hogy én informatika-történelem szakra jelentkeztem, és ezt az érzetet erősítette meg benne a FONYA is. Hát it fagépekről, kallantyús, gőzzel működö automatákról tanultunk. Értelmét ennek sem látom mai napig. Miért segítene nekem 2008-ban Chomsky? Miért kellene nekem akármit is az Ő normája alapján formára hozni?
2008 van emberek! Akik ezeket a tárgyakat tanítják, Commodoron és lyukkártyás gépeken nőttek fel, amiről NEM AKARNAK ÁTTÉRNI! Nekem is volt commodorom, jó is a BASIC, de mit csináljak vele? Senki nem kéri már ezeket a nyelveket (max a C-t, de azt meg nem tanultuk olyan szinten, amit kérnek… ).Egyik tanár nevét sem láttam még egyetlen egy program mellett sem. A nagyságos, EWIL-ék által istenített, a kicsik által félt PICI is mit mutatott fel? Megírta nagy komájával, Kósa Márkkal a C példatárat, meg a jegyzetet, és lektorált még pár könyvet. 1980-1990-ig megírt 3 készletnyilvántartóprogramot BASIC-ben, és slussz. Ennél komolyabb feladatokat oldott meg anno Carmack általános iskolásként. 4G-s programnyelvekről ne is álmodozz!!
Infokönyvtáron többet ülnek gép előtt, mint mi PTI-n. Ők javáznak. Mi prog2-őn talán egy félévet C#-ozhatunk, vagy javázhatunk. Szép felületesen mindent persze, nehogy már valamelyikhez is érts. Épphogy tudd mi az, aztán jól van, kész is a “szakember”.
Ami végleg arra sarkallt, hogy írjam meg ezt, az a következő e-mail volt, természetesen az egyetem küldte: “Tisztában vagy azzal, hogy a munkahelyeken eleve olyan képességeket várnak
el Tőletek, amelyeket tanulmányaitok során nem tudtok elsajátítani? “
Miért is nem tudom elsajátítani? Talán mert 1980-as normák alapján tanítanak! HA AKARNÁM SE TUDNÁM MEGTANULNI, MERT AZ EGYETEM KÉPTELEN OLYAN TUDÁST ÁTADNI, AMI MA SZÜKSÉGES AHHOZ, HOGY JÓ PROGRAMOZÓ LEGYÉL. És miért? Az ilyen, kommunista KISS főtitkárok fiából lett informatika “tanárok” miatt, akik még mindig azt hiszik hogy 5 MHZ-en megy egy modern CPU.
És ők azok, akiket a társadalom felső rétegének mondanak, a krémnek. A sok idióta professzor, dékán, doktor, akik annyit nem tudnak megszervezni, hogy mindenki beférjen egy rohadt terembe (vagy vegyen fel kevesebb embert, vagy tegye nagyobb terembe az előadni valóját). Ennél még Józsi bácsi is többet ér – és szimpatikusabb- mint ezek a diplomás “okosok”. Azt hiszik a diploma feljogosítja őket az arcoskodásra, közben meg egy otthon tanult ember mérföldekkel több tudással rendelkezik -pl. a programozáshoz- mint ők. Nem azt mondom, hogy Én olyan hejde okos vagyok, de azért ha tudom hogy 200-an vagyunk, nem fogom az előadásom egy 50 fős teremben megtartani. Ha meg nem adnak mást : REKLAMÁLOK. Ti vagytok a tanult emberek, nektek kéne az országot jobb sorsba taszítani, erre nesze, minden egyre szarabb. Az ilyen diplomás barmok miatt. A társadalom krémje.. Hagyjuk már…
Ha valaki esetleg nem értené: A HÖK (Hallgatói Önkormányzat) kitalálta, hogy minden egyes felvett, de nem teljesített kredit után fizess 1500 Ft-ot. De egyszerre csak 12 kredit után maximum (tehát 18k). Mindezt azzal az indoklással, hogy 
Utálom az utak állapotát, valamint azt, ahogy kátyuznak. Eddig lyuk volt, mostmár dobocska. Gratulálok.
