Kedden, mikor felkeltem, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen szerencsét fog hozni! Egy páran tudják, hogy indultam a Djuice és a SkinZone közös játékán, de azt még kevesebben, hogy nyertem is, mégpedig a “legkreatívabb skin” kategóriában!  Rég történt velem ilyen, azt hiszem kis általános iskolás koromban, karácsonyra kellett rajzolni valamiféle újságnak, és nyertem egy jó nagy doboz LEGO-t… Azt hittem az ilyesféle szerencse elmúlt az “ifjúkorral”, de úgy látszik tévedtem

A másik dolog ezután következett: Történt nem rég, hogy elhalálozott itthon egy 2 éves GeForce 8800GTX kártya. Kék csíkok futottak a képernyőn végig, pixelek szaladgáltak a monitoron. Tipikus memóriahiba. Bevittük egy számtech. üzletbe, ott megerősítették hogy a kártya hibás. Nem volt mit tenni, venni kellett egy újat. Közben nézegettem a neten, és az egy idős kártyák szinte mind ugyan akkor hunytak ki, hasonló hibák miatt. Nos, a kártyát nem dobtam ki, elraktam a dobozába, gondoltam jó lesz az még valamire, ha más nem alkatrésznek
Pár nappal ezelőtt viszont szörföztem a neten, és egy igen érdekes fórumtémára akadtam, ami a halott 8800-as kártyák “újraélesztéséről” szólt. A teória szerint a hűtőtől megszabadított kártyát be kell tenni az előmelegített sütőbe Igen, tudom, HOAX szaga van, de többen esküdtek rá, hogy működik. Gondoltam, mégis, mit veszthetek!?! A kártya ígyis-úgyis használhatatlan, maximum az történhet, hogy megjavul. Ezért hétfőn úgy aludtam el, hogy “na majd holnap kipróbálom”. Miután kedden megkaptam a telefonhívást a djuice munkatársától, két gondolat jutott az eszembe: Ezen a napon vagy minden sikerül, vagy nem történhet két csoda ma már.
De se baj, attól mi muszáj volt kipróbálnom a dolgot, elmondom hát mit, és hogyan csináltam: Elővettem egy szép nagy tepsit, ami pont befér a sütőbe is, illetve a kártya is ráfér (elég hosszú jószág ez a 8800GTX). Alufóliát fektettem rá, majd gyúrtam 3 gombócot, szintén alufóliából. A videokártyát megszabadítottam a hűtéstől, és alkohollal lemostam a chip-eken rajta maradt pasztát (még a hátsó lemezt is leszedtem, ami a ház hátuljának ütközik!). A kártyát a chipekkel lefelé ráfektettem az alugombócokra (kettő elől, egy hátul). Ez azért kell, hogy ne a tepisn feküdjön a kártya, mert igy elolvadnának a műanyag részek. Kb. így nézett ki (nem az én fotóm, de ugyan így csináltam):

Mivel az itthoni sütőt nem lehet szabályozni, és olyan hőmérőm sincs ami ekkora tartományban mérne, ki kellett találnom valamiféle jelzést, arra az esetre ha a hőmérséklet már megfelelő. A fórumon ugyanis mindenki hipermodern sütővel rendelkezett, ahol pontosan be tudta állítani a hőmérsékletet, és tartani is tudta 5-10 percen keresztül, míg a kártya sűlt. Mivel nem akartam, hogy a cinen kívül bármi is megolvadjon, ezért én a tanácsokkal ellentétben NEM melegítettem elő a sütőt, viszont a kártya mellé raktam egy kis cin darabot (kombináltfogóval levágtam egy darabot apám cinkészletéből). Betettem a sütőbe, majd begyűjtottam. Folyamatosan figyeltem a cin állapotát, és amikor összeállt egy kis gombócba, becsuktam a sütő ajtaját, és indítottam egy stoppert. 5 percet volt bent a kártya 180 fok körüli hőmérsékleten (a cin itt olvad meg). Mikor lejárt az 5 perc, kivettem a kártyát és hagytam elhűlni (nem fújogattam, nem legyezgettem!!). Fél óra kellett neki, ezután szépen újrapasztáztam mindent, és mehetett rá a hűtő. Izgalommal szedtem ki a mostani kártyát a gépből (hisz egyrészt új telefon állt a házhoz egy órával ezelőtt, másrészt mi van ha valami rövidzárba ment?!), és raktam be a ropogósra sültet. Remegő kézzel átbillentettem a piros kapcsolót a konnektoron nulláról egyre. Gépben LED-ek fel, oké, eddig sehol egy szikra!! Benyomtam a bekapcsoló gombot, első másodpercekben nem is mertem ránézni a monitorra… De mikor megtettem, rájöttem hogy ez az én napom: Tökéletes kép, sehol egy kék vonal, szaladgáló piros pixelek!! Egyszóval NEM hoax a sütős megoldás, illetve a magyarázat is elfogadható számomra (mikro repedések a chipek és a NYÁK között -> melegítés hatására azonban a cin megfut, és újra lesz összeköttetés). Mostmár értem, hogy egyesek miért veszik meg a hibás 8800-as kártyákat: egy óra alatt élet lehelhető beléjük, és 5-10 ezer forintért nem rossz vétel, főleg ha SLI rendszert akarunk építeni.

Eljöt a várva-várt nap: igen, újra a balaton hívott magához, ugyanis eljött a 2009-es év Balaton Sound-ja, magyaroroszág egyetlen elektronikai fesztiválja. A fesztivál idén juli 9-10-11-12-re esett, mi már elindultunk 8.-án, azaz szerdán. Reggel nyíregyre vettem az irányt a 7:40-es vonattal, amivel odaértem pontosan 9:20-ra, ahol már vártak a skacok. Miután bepakoltunk a csodajárgányba, tankoltunk és beszereztük az autópályamatricát, majd útnak estünk, IGEN! Miskolctapolca mellett egy megálloban találkoztunk a másik kocsival, mivel 7-en két kocsival mentünk. Miután a parkolóban találkoztunk, ettünk, ittunk picit és tovább is álltunk Pest felé. Itt az egyik okoska kitalálta -Miskolci révén- hogy tudja a legrövidebb utat Pesten keresztül ami még a dugokat is kikerüli. Hát ez oly annyira jól sikerült, hogy legalább 1 órát szenvedtünk bent az Andrássyn. Ezekután döntöttünk úgy hogy leszarjuk a másik kocsit, van nekünk jó kis GPS-ünk és majd arra bízzuk magunkat. Gyors telefon nekik hogy majd siófokon találkozunk a tescoban és mehetett az országuti suhanás. Pesttől kb. 40 percre volt Siofok. Miután egyesült újra a banda bementünk bevásárolni, nevezhetjük az első bevásárlásnak, pedig idén csak 1* szerettünk volna… Első körben vettünk 2 tálca sört, 1 ribizlis rumot, fáklyákat, sok-sok zöldséget és virslit. Miután ezzel is végeztünk elindultunk Zamárdiba, hogy elfoglaljuk a kis szállásunkat. Komolyan mondom kurva jó érzés volt újra ott lenni, megpillantani a kis konyhát, látni a kis asztalt, padokat. Elkezdtük felállitani a sátrat. Mivel heten voltunk, és a legnagyobb sátrunk is csak 6 fős volt, hoztunk 2 db sátrat, de szerencsére mind befértünk a 6 fős sátroba, igaz ezt a végére teljesen tropára vágtuk. De hát nem várhattunk mást egy 13.000 HuF-os sátortól. Sajnos mire felállítottuk, és míg állítottuk elkezdett cseperegni és ez volt még csütrötök és péntek is, majd csak a hét végefele kezdett naposodni. Első éjszaka elkészültünk, ittunk egy welcome pálinkát és elindultunk megkeresni a hangjegyest ugyanis itt volt a BS before party-ja. Elég jó zene szólt, rögtön mikor megérkeztünk egy csaj játszott iszonyatosan jó break zenét. Igaz nem bírtuk sokáig, mire végzett a csaj mi már el is indultunk haza, egy prodigy számnál búcsuztunk el. Reggel sajnos viharra keltünk, a sátor birta, ettől féltünk a legjobban, de kibírta végül az esőt. Egész nap olyan szar volt, a sátorban basztuk a rezet, és a kis konyhánknál voltunk, zenét hallgattunk. Mikor délben megjött a 7. srác, elmentünk beváltani a jegyet és betettük újra a lábunkat a BS területére. Ismét egy kurva jó érzés fogott el, újra OTTHON. Megláttuk a bejáratot, a cigi standot, és minden ugyan ott volt ahol tavaly – nagyon jó volt. Leültünk kicsit a partra, ittunk egy sört, néztük hogy játszanak a kiskutyák és persze a leírhatatlanul jó nöket, akik mindenhol ott voltak. Ezekután elindultunk  vissza, elkészülni és felkészülni az estére, a jó kis bioalma pálinkát kezdtük meg ami alá volt ágyazva és mézezve. Ez a pálinka végig kitartott, sok-sok gyümölcs is fogyott, igaz én nem ettem belöle mert nem birtam: amikor beleharaptam, az egész számat az igazi alkohol járta át. Bele gondolni is rossz, még mindig ráz a hideg… De eljött az este, az elsö este, igazábol ezen a napon nem érdekelt bennünket senki se, de azért Carl Cox-ot jó volt megnézni és az Undrworld végét is elkaptuk a born slippyvel.

Jól berugtunk az már biztos, hajnalban celebekkel buliztunk és végre nem volt olyan esős a hajnal, bár miután lefeküdtünk ismét esőre keltünk, itt már tényleg kiakadt mindenki… Semmit, de tényleg semmit nem tudtunk csinálni ezen a napon, elmentünk egy étterembe, bezabáltunk és mire elállt az eső elkezdtünk ismét alapozni, hisz eljött a péntek, SVEN VATH napja. Felöltöztem sven vathesbe, aladdin gatya elegáns mellény, jol beittunk és jöhetett a minimal monster. Az egész este a KArftwerkel kezdödött… NA EZ VOLT AZ EGYIK CSUCSPONT. Persze elötte megnéztük Felipét és Guetta elejét ami kb 5 számot takart, sajnos oly annyira sokan voltak bent, hogy hering party volt és kijöttünk levegő hiányában.

Ezekután éjfél körül elindultunk SVEN felé, isteni buli volt éjféltöl nyomta és ott voltunk kb.  reggel 7-ig, igen reggel 7-ig húzta az öreg.

Bámulatos volt, igaz ezen az éjszakán egy szemcsit is “elhagytunk” . Reggelig tomboltunk, elkapot a napfelkelte de már végre jó idő volt. Miután hazaértünk, pihentünk picit majd nappal újra elmentünk siófokra a tescoba valamint mekibe enni. Újra jó kis összeget hagytunk a tescoba főleg sörre, de hát ami kell az kell. Újra bebasztunk szombat estére, igazábol engem senki nem érdekelt szombaton, de tényleg senki. De azért azt kell hogy mondjam Eric Morillo elég jó volt, ezek után sok minden kimaradt…

Az még bennem van hogy eltörtem egy asztalt, egy elég drága asztalt… De mégis, az igazi buli ezek után jött, nagyon felpörögtem, nagyon jó volt a Muzzaik is és utánna Coyote is a teraszon.

9-ig maradtam, nem is laudtam szombatrol vasárnapra. Végig fent voltam, hajtott a vasárnap esti M_nus showcase, és eljött azaz este is a SHOWCASE Richie Hawtin és Magda, úristen mekkora volt, szívesen visszamennék. Persze nem ez volt az egyetlen nagy dobás: az éjszaka Moby Live koncertje is kellemes meglepetést okozott.

A hajnalt szintén a teraszon zártunk, valamint a vele szemben lévő kis koktél pultnál, ahol találkoztunk ismét egy celebbel, aki lime-ot kunyerált . Majd vissza a teraszra, sajnos iszonyatosan szar vége lett, eljött a jó idő mindneki kapta a flash-t és a végén egy csira, zsíros hajó kis hangmérnök, aki elfáradt, és ment volna aludni, kiránotta a vezetékeket majd eldobta: ennyi, így lett vége a 2009-es Soundnak. Felháborító, még riportot is adtunk egy netes tévének, ahol elmondtuk bánatunk, de nem voltunk egyedül. A másnap elég vegyes érzelmekkel telt, sok minden történt a 4 nap alatt. Elindultunk haza 3 órakor majd hazaértem estére. Azóta is a kis BS-t pihenem, nagyon fáradt vagyok, de visszamennék, sőt az lenne a legjobb, ha egész évben BS lenne, és mindenki ott lehetne . Na de nem baj, találkozunk 2010-ben:)! Addig is sok buli lesz, ahol meg kell jelenni .

Történt az említett időpont előtt egy héttel, hogy Balázs megkeresett: lenne-e kedvem lemenni két napra összegubancolni az agyam tekervényeit? Most őszintén, lehet erre nemet mondani?! Konkrétat még ekkor nem tudott senki, de onnanstól kezdve nehezebben ment az alvás… A dolog azon a héten szerdán vált 100%-ossá, és csütörtökön már a teszkóban találtam magunkat amint az árakat nézegetjük. Azért mentünk oda, mert a Becks elvileg akkor akciós volt, és ki akartuk számolni mégis mennyi kell. Elég kevés akciós tasak maradt, és ráadásul nem is voltunk biztosak benne, hogy holnap is akciós marad. Úgy döntöttünk, erre majd ráérdeklődünk később. A lényeg az, hogy még aznap este meg lett véve a sör, mert csak aznap volt akciós, és ráadásul Balázs megbeszléte Mariettával (ő volt az egyik kasszás), hogy a nem akciós Becks-et is akciósnak számolja el

A vásárlás eredményes volt

A meghívás szombat – vasárnapra szólt, és mivel a kecóban semmiféle bútor nem volt található, valamikor át kellett vinni a szerzeményeinket valamint pár létfontosságú dolgot (pl. asztal, szék, matrac, kispárna). Péntek délelőtt elkocsikáztunk az összes szereplőhöz begyújteni egy kis pénzt, plusz begyűjtöttünk három felfújható matracot. Elmentünk a piacra, hogy megvegyünk a kaját: csirkecombot fogunk csinálni tárcsán. Elvittünk másfél tálcányi csirkecombot, de nem ám az épeszű módon (rakd egy zacsiba, és majd elosztjuk), neem “Négyet tessék rakni egy zacskóba. A következőbe meg hármat. Aztán 4-3-3-4″ Kb. így szólt a kivánságlista, minden személynek szépen külön zacsiba kellett rakni, kaptunk rá matricát is. Mikor ezzel megvoltunk, hazamentünk sziesztázni, hogy aztán pár óra múlva kipihenten indulhassunk. Sokmindent kellett vinni, ezért a Hiace-al jöttek értem. Bepakoltam a fáklyákat, a matracot meg két polifómot és egy gereblyét, egy pár lepedőt, majd indultunk Janihoz, akinél a hetven valahány üveg Becks pihent. Ott felpakoltuk a tárcsát, majd egy hűtőt. A sörök egy másik hűtőben voltak, a kocsiban meg már nem nagyon volt hely… Ennél az oknál fogva, fogtuk, és egyik hűtőből bepakoltuk őket a másikba Vigyázni kellett az éles kanyarokkal, mert ha a hűtő felborul, vége a sok nedünek… Út közben megszomjaztunk, így megkértük Ádámot, hogy menjen már hátra 3 sörért. A művelet a következőképp nézett ki: Bali dönget, a nagy Toyota kileng néha, Ádám közben seggel Jani támláját támasztja, és küzd a székkel, hogy előre tudja dölteni. Mikor sikerült megtalálni a kallantyút, négykézláb átmászott a raktérbe, kinyittotta hűtőt, és egyesével adogatni kezdte a söröket, Jani pedig nyitogatta őket. Mire a sör elfogyott, megérkeztünk a kecóhoz. Én eddig nem láttam a házat, de azt hittem egy sima parasztház. Ehelyett egy emeletes, modern lakóházhoz állt be Balázs. Egy kerítés sem állta utunkat, balra kukoricás, a kert hátában gyümölcsfák, jobbra egy szomszéd ház. A kerttel vigyázni kellett, tele volt lukakkal, egybe sikerült is beállni elsőnek. A kecó belülről is jól nézett ki. Miután beteltünk a látvánnyal, az első művelet az volt, hogy kipakoltunk az autóból. Hűtőből kivettük a söröket, lepakoltuk a fal tövébe, majd Baliék becipelték, és mehettek is vissza a hűsítők. Összeraktam a gépet meg a hangcuccot, hogy mégse csendben sertepertéljünk. Ádám sepregetett fent, Jani és Balázs közben feltöröltek. Közben kiderült, hogy a tárcsához nem hoztuk el a gázpalackot, a két asztalhoz nem érkezett meg egy árva láb sem, és otthon maradt még pár apróbb dolog. Épp kint ügyködtem valamit, amikor Balázs szólt, hogy menjek már be, nézzem meg a vízmelegítő kazánt, angolul van rajta hogyan kell begyújtani, nem értik. Nos, mindenféle nyelven fel volt írva rá még víz-gáz szerelők kislexikonja is, csak az angol hiányzott (meg a magyar, még mielőtt valaki okoskodna)… Sajnos a “mindenféle” nyelvből elég rossz vagyok, így csak annyit tudtunk csinálni, hogy nyomogattuk a gomjait szerencsétlen szerkezetnek. Néha felvillant ez, néha elaludt amaz, de lángot, illetve csapot, amiből melegvíz folyt volna, nem kaptunk kemény munkánk eredményéül. Erős szakmai vita után, az égéshez szükséges elemek ismeretében a következőkre jutottunk:

- Hermetikusan van lezárva a doboz, és nincs bent oxigén
- Van ugyan benne levegő, és a gáz is ömlik belé, de nincs meg a gyújtóhőmérséklet
- Vagy minden megvan, kivéve maga a gáz.

Az első hipotézisben szereplő hermetikus lezárást oldalbavágással próbáltuk felbomlasztani, de sajnos (?) nem keletkezett folytonossági hiba az anyagban, hiába pofoztuk jobbról vagy balról.

A második esetben lévő problémát öngyújtóval akartuk áthidalni, de mivel beigazolódni látszódott az első esetben felvázolt hermetikus lezárása az égéstérnek, valamint az ütlegelés sem lyukasztotta át a burkolatot, nem volt hol beledugni a tüzet.

A harmadik eshetőség már-már a feledés homályába került a kudarcaink után (Mi az már hogy oldalbabaszom oszt’ nem lesz jó?! Biztos nem ütöttük meg eléggé!!), de aztán valaki csak rápillantott a gázórára. Természetesen állt mint Juliba a gyerek. Na, uccu neki, tekergessünk minden csapot, hátha megmoccan! Minden csapot kinyitottunk, de csak nem akart begyulladni a fránya kazán, dacára annak, hogy oldalbavágtuk mégegyszer, csak a biztonság kedvéért. Kezdtünk feladni a harcot, és beletörődtünk hogy ezt a háborút elvesztettük egy lélektelen kazánnal szemben, amikor valaki ráeszmélt, hogy a ház előtti csapot még meg se néztük. Jani kiment, majd vissza is jött:

- Hallod, félsz a darazsaktól?
- Hááát, nem szoktam őket babuzsgatni a tenyeremen…
- Csak mert van egy pár a csapnál…
- Na jó, nézzük meg…

Az, hogy egy “pár”, erős alulesztimálásnak látszódott, mikor megláttam a doboz tetejébe felépített darázserődöt. Mikor közelebb mentem, egyből utamat állták, két ember kevés volt az akcióhoz. Jött Bali, hozott egy gereblyét. Becsukta a kis ajtaját a dobozkának és rábaszott a tetejére… Kirepült pár mérges csíkospotrohú, mi meg arrébbfutottunk. Közben Jani meghozta a nehéztüzérséget: kb. 200ml, fekete palackban érkezik, és rovarkövető technológiával rendelkezik, tehát nincs menekvése a mini hadseregnek. A gázcső bemeneti nyílásánál befújta a “kemotoxot”. Megint kirepült egy pár retek, de Jani agya ekkor már elborult az adrenalintól. Alig tudtuk lebeszélni róla, hogy mégse gyújtsa már be a permetet a gázcső, illetve a nyomáskiegyenlítő felett… Bali ekkor kinyitotta az ajtót, majd a gereblyére igazgatta a több sebből vérző darazsak hadiszállását, és egy jól irányzott mozdulattal kibaszta az útra.  Itt már viszont Jani átkapcsolt lángszóróssá, és szanaszét égette a fészket, majd csípőre tett kézzel, lenézően állt felette. Győztünk! Az más kérdés, hogy teljesen feleslegesen lettek elpusztítva a darazsak, mivel a csappal szart se tudtunk kezdeni, nem lett gáz, és emiatt melegvíz sem. Öt perc múlva arra jött egy prüntyögős faszi, és értetlen arccal ment el az akkor még mindig füstölgő darázsfészek mellett… Következő lépésben azt hiszem felfújtuk a matracokat, majd elkezdtük összeszedni a füvet az udvaron. Közben lecsúszott még egy sör, és jó hangulatban folyt tovább a munka. Elég nagy kupac száraz fű gyűlt össze a kert végében! Ezután minden maradék cuccot bevittünk a házba, és felmentünk a partra. Olyan sokan voltak, hogy a Toyotával a SPAR mellé kellett leparkolni, bentebb egyszerűen nem lehetett menni. Lementünk a partra, majd megnéztük a a bikát (még nem tudtuk akkor, de ez a hely minden este nagy nevetések helyszinévé vált), illetve körbejártuk a sergő-forgós részt is. Nemsokára meguntuk a mászkálást, így beültünk az autóba, és döngettünk is haza. Nagyjából így zajlott le a pénteki nap, felfogható egy kis bemelegítő ökörködésnek a főműsor előtt.

Szombat reggel kb. kilenckor volt a kelés, Bali azt mondta kb. fél 11 felé fogunk indulni. Beröffentettem az autót, és elmentünk a benzinkútra felfújni a kerekeket. Jött faterom is. Persze nem velünk volt elszállásolva, csak úgy szólt az utiterv, hogy szombaton átviszem, Hétfőn meg visszahozom. Az öreg nem tudott tovább várni, így elmentünk Gombiékhoz. Ő és Andika már kint ücsörögtek a lépcsőn. Cuccaikat belöktük hátra, és szinte ebben a pillanatban jött a telefon Balázstól: Nincs-e még hely nállunk, mert hoznának még pár összecsukható széket, plusz fel kellene venni Ádámot. A vége az lett, hogy Ádám át lett irányítva Gombiékhoz (egy utcával lejebb lakik), valamint Janiék szereztek valahonnan egy utánfutót. Ádám cuccai még elfértek nállunk, de ő maga már nem jött velünk, azért a Camry-be jobban el lehet férni. Igy mi csak 4-en utaztunk, de végre mentünk. Nem sokáig… Gombinak eszébe jutott, hogy otthonhagyta a vizipipát. Rukverc, vissza Gombiékhoz. Baliékat a Szicseknél vártuk be (nekünk kellett elől menni, mert a Camry-be nem jó a kilóméteróra). Roli vett egy üveg Jim Beam-et, és indultunk volna, ha apám nem kezd el beszélgetni egy régi ismerősével… Szerencsénkre gyorsan befejezte, így indulhattunk Janiék után. Mikor beértük őket intett, hogy menjek előre. Mikor mellettük voltam, kihajolt az ablakon és elkezdtett lövöldözni egy kis piszollyal, ami műanyag golyócskákat lő ki Apám tiszta ideg lett: “Leveri a festéket, hát hogy képzeli!! Ne csináljon ilyet, letöröm a kezét!!”. De csak az üveget találta el, onnan meg nehéz festéket leverni. Az út tulajdonképp nem volt valami érdekes, nem láttunk se balesetet, se rendőrt, se kabaré nem volt a rádióba (CD-t elfelejtettemvinni). Odaérkezésünk után mindenki bevitte a kis cuccát és már nyitották is az első sört. Én összeraktam a laptopot, raktam bele valami zenét, visszautasítottam a folyékony kenyeret (amit aztán apám kapott meg), és vittem is a fatert fel nagymamámhoz (Ő itt volt elszállásolva). Azt mondta mutat egy rövidebb utat a partra (Ő füredi amúgy), de ez sajnos nem jött össze, navigációs zavarok léptek fel, így még majdnem el is tévedtünk, tehát a hétvége folyamán inkább maradtunk a bevált útvonalnál (ez sem volt több 2 óra gyaloglásnál ). Leraktam tehát apámat, és már húztam is vissza a hülyeség helyszínére. Beálltam az autóval, vigyázva az alagutakra, és kértem egy sört. Innenstől kezdve, és Hétfő reggelig bezárólag folyamatosan volt valami a kezünkben, és szinte megállás nélkül nevettünk. 10-20 sör gyorsan elfogyott, zenéből is a Fatboy Slim jött be leginkább, közben ment a dumálgatás, a sztorik mesélése, de eljött a pillanat, amikor bele kellett húzni!

A dolog úgy nézett ki, hogy volt két vodkánk, amit fel lehetett használni ilyen célokra. Én elvittem a szódásszifonunkat, valamint előzőleg vettünk hozzá patront. Ennek a két izének a találkozása (na jó, igazából három izé mert kell hozzá szörp is), az ún. “vakukoktél”. Vodkát bele a szifonba, bele a szénsavat, pohárba kis szörp, majd rá kell fújni az immáron szénszavas vodkát. A dolog lényege, hogy addig kell felhajtani az így kapott vegyületet, amíg habos. Figyelmeztettem mindenkit (és most azokat is, akik ennek az írásnak a hatására szeretnék kipróbálni a “vaku”-t), hogy ne nagyon igyanak 3-4-nél többet rövid távon, mert nagyon fejbeszállós. Nem hiába hívják vakukoktélnak (hirtelen villan fel, de aztán vakít egy darabig). Közben a tegnap talált (és általan eddig nem említett) medencébe (sajna lyukas volt) hordtunk habos vizet, és elkezdtünk rajta csúszkálni:

Pörgetés #2

Brékdensz-duo

A “Pörgetés” című képen látszódik a következő mini-történet két kelléke (az emberi tényezőt nem számítva). Konkrétan arról a rozsdás bicikliról és a rozoga “garázsról” beszélszek. Történt ugyanis, hogy a biciklit kerekénél fogva elkezdték pörgetni. Pörgött a picikli el a földbe, be a garázs oldalába, és történt, hogy a garázs tetejére. A hülyeség meg ragadós, Roli fogott egy létrát, és felmászott utána. Felemelte a biciklit, és ledobta, majd fogta a létrát és ellökte a faltól! Balázs és Jani odarohantak heves “Majd mi elkapunk Roli!!” felkiáltásokkal, és győzködték, hogy ugorjon. Ugye az ember bátrabb és okosabb ha iszik, de azért annyira, hogy dobbantani akarjon a palatető legszéléről, sosem lehet elég okos… Roli alatt leszakadt az egész, Balázsék tizedmásodperc alatt elnevették magukat (vagy fel sem fogták, Roli miért esik nyílegyenesen a garázs tövébe a törmelékkel együtt), és tetőndobbantó barátunk átsiklott az őt elkapni és óvni vágyó kezek kulcsa között. A jobb keze elég csúnyának látszott akkor, ezért kiszedtük a kocsiból az elsősegélydobozt, feltéptük, hogy bekössük. Ekkor jött a mégjobb ötlet, ha már úgyis mindegy az elsősegélydoboznak (plomba oda), akkor miért használnánk azt fel?! Jó móka volt megnézni mi van benne, meg már amúgy is elvesztette sterilitását mikor vizes kézzel belenyúlkáltunk, inkább hozzunk sört és öntsük le a sebet vele (az alkohol fertőtlenít címszóval). Azonban ezt nem sörrel szokás végezni, hanem valami töménnyel.

Ezen a képen nagyjából látszanak a sérülések (a hátát meg még egyéb kisebb foltokat leszámítva). Ha visszakerül a fényképezőm tyúkbele, akkor teszek fel videót róla a youtyúbra is. Miután ezen kinevetgéltük magunkat, és Roli is abbahagyta a “Jól elkaptatok bazze!” szöveget, folytatódott tovább az ivászat. Ugye emlékeztek, hogy felhívtam a figyelmet a mértéktartó ivászatra (jó, jó, most ne poénkodjuk a “Mérték a vödör, tartó az asztal” poénnal, vödörből nem lehet vakut inni)? Igen, felhívtam, megmondtam hogy 3-4 legyen a határ. Balázs 8. után hányt, én a 9. után mentem utána.

Igen, ez lett az eredménye: egy jóval felszabadultabb csoportkép, valamint egy háttámlával földnekfeszülős székenülős falatozás Mivel az ember nem csak okosabb, és bátrabb, hanem erősebb is lesz az italtól, valahogyan ezt szemléltetni kellett.

Erejük teljében

Megy a verseny

Természetesen nem erre gondoltam szemléltetés alatt, ez nagyon kevés egy már okos, bátor és erős (értsd: erősen illuminált állapotú) egyénnek. Keresni kellett valami nagyobbat, valami nehezebbet. Például Dávid autóját! Körbeállták, egy hórukk, és a kocsi már a levegőben is volt! Erről is lesz videó természetesen, csak tudjam leolvasni a fényképezőt

Akadtak azonban problémák: a 70 sörből eléggé elfogyott már vagy 60, illetve vodkánk sem volt. Sajnos az idővonallal már nem vagyok tisztában, nem tudom hogy Gombi előbb mászta körbe a kertet négykézláb, vagy majd csak azután, hogy Balázsék meghozták az újabb adag vodkát.

Gombi készülget

A kecó

Lassan viszont mindenképp elérkezett az idő, hogy elinduljunk felfelé, megmutassuk a népnek hogyan súrolnak a csigák!

Alig másztunk pár métert az utcán,  megállt mellettünk egy Opel, és mivel ismerősöknek tüntek, de legalábbis a part felé mentek, gyorsan mondtam is Barbinak, hogy én nem hányok össze semmit, meg amúgy is tök rendes vagyok, nem-e ülhetnék be Igy alaklut hát, hogy a szép lányok felvittek párónkat a partra (megigértem Barbinak vasárnap hogy így írom be Őket). Fent a tömeg kezdete előtt kiszálltunk, megköszöntük a fuvart (?), és mentünk a fejünk után Előbb a céllövölde felé vettük az utat, Varga lőtt egy nagyobbacska rózsaszín plüss nyulat, és egy kisebb, fehér szőrős kis kulcstartót (kutya volt talán)… Én nem találtam el semmit, pedig tavaly elég jók voltunk Lacival ebben Mentünk tovább, és mostmár volt “nőcsábító” rózsaszín nyulunk meg mindenki arcába belelóbálható kulcstartónk!! Ádám kiszúrt két kiscsajt a forgóhintán, így odaálltunk, és mindig amikor elpörögtek előttünk, ordibáltunk Nekik valami nagy hülyeséget Mikor leszálltak, Ádám egyből utánnuk ment, és elkezdte őket faggatni. Sajnos 15 évesek voltak, Ádám meg túl nyomulós, és valahogy a nyulat se szerették … Nem sokkal később megérkeztek Balázsék is. Jani azt ordibálta: “HOL VOLTATOK MIKOR VOLT A BAAAJ?!!?!”.
- Miféle baj?!
- Hát, meztelenül mentünk az utcán és jöttek a rendőrők!!
Ennél tovább nem is tartott nagyon a dolog, mentünk a bikás emberhez. Jani és Balázs bikáztak, közben a Főnök osztotta őket, de én annyit még nem nevettem Olyan szövege volt a faszinak, hogy beszartál rajta! Szerintem mának is tetszett a műsor amit Baliék levágtak, azért lett a bika körül hipp-hopp egy csomó ember!! Egyszer csak felbukkant Laci bártom, és mondta, hogy igyunk! Na jó, hát mit lehet tenni, olyan szépen kérte! Leültünk kb. oda, ahol tavaly is iszogattunk, és egymás után jöttek a dolgok… Sör, viszki, pálinka, jéger, meg egy pár tekila Közben vettem egy pizzát (kettőt kaptunk), és osztottunk két csajt (az egyik azt mondta geci vagyok… mit lehet tenni… ő se lett a kedvecem!). Itt már felgyorsultak az események (vagy jóval kevesebb dolog maradt meg?!), és Laci is nemsokára ment Mi még maradtunk egy darabig, mentünk valami koncertre. Feldolgozások mentek, emlékszem nagyon ugráltam és üvöltöttem, ráadásul másnap Roli azt mondta hogy még kötekedés is volt, úgy védett meg…

Mikor meguntuk, természetesen elindultunk hazafelé… Úgy tünt, három órás az út, és már nagyon nem szerettem sétálni. Mikor odaértünk a kecóhoz csak annyira tellett az erőmből, hogy ledöljek a matracra. Még arra emlékszem, hogy jön Balázs két baszottnagy reflektorral, és benéz minden szobába

Másnap gőzőm nincs mikor keltünk fel, de jó szar volt! Mármint nem felkelni, hanem úgy maga az érzés! Lementem, bedugtam a fejem a hidegvíz alá, de nagyon nem akart segíteni, ezért követtem a “kutyaharapást szőrivel” taktikát, és nyitottam egy sört a megmaradt ~5-8-ból. Kiültem a teraszra (értsd kifeküdtem), közben néztem ahogy Baliék összeépítik a tárcsát, hozzák kifelé a kaját. Kellett volna egy baszottnagy kulcs (a gázpalackhoz), de az nem volt a kocsiba, azért Jani átment valami szomszédhoz, és kért egyet. Közben mi kiültünk, és elkezdtük pucolni a krumplit. Addig melegedett a tárcsa, és benne a pác.

Mint akik még nem ettek ma...

Combok

Mikor úgy ítéltük meg, hogy oké, elkezdtük belerakni a combokat. Jó sokoáig tartott, mig az első kör kész lett, és ráadásul még tovább kellett volna rajtahagyni egy picivel. Ettől függetlenül szerintem mindenki olyan jóízűen befalatozott belőle, hogy az csuda!! Közben fogyogatott az a kevés sör is (már aki birta meg aki ébren volt). A főzőcskézéssel jól eltelt az idő, közben ment a beszélgetés a tegnapról, hogy jó hülyék voltunk, meg hogy hol lehet Balázs telefonja. Még a kukoricást is átfésültük, átnéztük az egész telket, végül az autómban lett meg: Valamit kerestem benne, és megláttam a padlószőnyegen egy akksit… Hmm, mi lehet ez, és van még ott ahonnan ez jött?! – tanakodtam. És igen! Volt még ott valami, az akkumlátorhoz tartozó telefon! Kis beszélgetős, vizes-lukasmedencében-ülős pihi után kisRoli felvitte az embereket a partra. Ott beültünk a vízbe, dumálgattunk, pihentünk, egyszóval elvoltunk mint a befőtt! Gombival és Vargával beúsztunk a Tiszába a bólyáig, megnéztük milyen mély a víz, majd kijöttünk, mászkáltunk, Baliék elmentek vizibringázni, mi meg Rolival ittunk egy-egy sört. Közben volt valami ijjász bemutató is, de minket ez eléggé hidegen hagyott: elég volt nekünk az is hogy egyáltalán létezünk, nem hogy még figyeljem ez ilyen dolgokat! Mikor Baliék befejezték a biciklizést, felmentünk a Főnökhöz, megnézni hogy van. Mikor meglátott minket, egyből elkezdett nevetni. Leheveredtünk a fűre, és hallgattuk az Ő beszámolóját az estéről… Azt mondta nagyon kész voltunk, de legalább csináltuk a hangulatot!! Jani közben kipróbálta a “tépőzáras falat”, tudjátok, amikor felveszel egy ruhát, nekiugrasz a falnak, és ott maradsz fent Mikor meguntuk az öcsörgést, fogtuk magunkat, megkerestük az autót, majd hazamentünk. Volt még egy kis szieszta, majd kezdődött az ivás előről. Bali vett még sört, és Gombi is lehozta a vizipipát. Ez gyárilag nem volt valami használható (főleg úgy, hogy el lett törve), ezért Maszek Jani #8 lépett életbe, aki megoldotta a vizipipakrízist: előbb összepillanatragasztózta az eltört alkatrészt, majd a kék szigetelőszalagjával úgy összeragasztotta az alsó üveg részt a felső fém résszel, hogy kelleni fog hozzá egy köröm azt levakarni! Miközben iszogattunk, Jani mesélte a történeteit a szarásról, meg hogy mik történtek a suliban. Néha mi is be-be kapcsolódtunk, de ő annyira jól adta elő, hogy lehetetlen volt rajta nem nevetni. A szarás meg egy olyan téma, amihez mindenki hozzá tud szólni, hisz mindenki csinálja (ugye ez Fábry filozófiája is). Közben megint beivott mindenki szépen. Roli felragasztotta Jani fejére a vödröt, és felírta rá hogy “JARDS”, a szódásszifonba pedig a pénteken talált brandy került

Alapozgatás félhomályban

Roli felkészíti Janit az estére

2009 fejfedőkollekciójának egyik darabja (tervező: Roli & Jani)

Mindenki átvedlett valami hosszabb cuccba, mert elég hűvössé vált az idő, és elindultunk fel. Sajnos most nem jött senki felvinni minket ( ), ezért végiggyalogoltuk a távolt. Kb. 3x pisiltünk útközben. A lakóházak környékén valaki leordibált, hogy “Nem kéne üvölteni!”, erre valaki visszaordította hogy “Neked nem mindegy?!  Ébren vagy!!”… Bent egyből a bikás Főnökhoz irányult az utunk, aki már várt minket (du. tudtára lett adva hogy “Majd este!”). Kb. valahol itt hagyta el Bali a pénztárcáját. Azt mondta, mikor odament a rendőrhöz, az azt tanácsolta neki, hogy menjen haza aludni még egy kicsit! A Főnök meg azt mondta, ilyenkor fel kell írni a számát! Valahogy egyből ott termett pár rendőr, egyiktől Bali elkérte a zseblámpáját. Körbemászta az egész bika alatti/melletti területet, de nem lett meg sehogyse… Itt igazából nem tudom hogy mi volt, csak mesélték, hogy Janiék vettek a vödörbe fagyit, majd kézzel ették, és tenyérből kínálgatták azt. Mikor elfogyott, kértek bele sört (ekkor már ott voltam). A Bombás sátornál voltunk, be már nem fértünk, vagy nem is akartunk menni, nem tudom (én elvoltam ott kint is, bár egy picit hideg volt). A sört körbeültük, hosszú szívószálakkal szürcsöltük kifelé a nedüt (sajnos az én szívószálam valamiért selejtes volt, még Bali sem tudta megcsinálni, szóval én csak simán egy darabbal ittam). Ferivel leültünk két lányhoz, az egyikkel arról beszéltünk hogy Pest miért hiszi magáról hogy a világ közepe (meg hogy leszarja a vidéket), a másikkal meg arról hogy a barátja (Hosé Garcia de La Santa Carlos) hány szappanoperában szerepelt már. Zárójelben jegyzem meg, hogy akárhány lánnyal beszéltünk, érdekes módon mindnek volt barátja, de mind egyedül mászkált, 2-3 napja voltak együtt, és a nevükön is gondolkozniuk kellett… Ezek után kicsit laposabb lett a buli, plusz Feri is eltünt (nálla volt a pénztárcám), ezért elkértük a kulcsot, és elindultunk hazafelé. Kb. negyed úton járhattunk (nagy távolság ez ám), mikor Bali megjelent feldúlva. Kérdeztem tőle mi a baj, csak annyit mondott, hogy Roli vagy kint alszik, vagy megy haza, Ő kilöki a cuccait. Mikor hazaértünk, Roli és Jani már ott aludtak a Camry-be. Bali felkeltette Janit, aztán meg kivágta Roli cuccát. Bent még ettünk jó kis virslit, majd nyugovóra tértünk. Ez volt kb. olyan négy és öt között valamikor :D Reggel 8-9 fele keltünk fel. Én konkrétan olyan szarul voltam, hogy gőzőm nem volt róla, hogy a faszba fogok hazavezetni. Ja, este megkerült a Feri is, tehát meglett a tárcám. Kiálltam az autóval, hogy Janiék rá tudják akasztani a másikra a futót. Ferit kivittem az állomásra (este megigértem neki), majd felmentem apámért is (ha már útonvagyok). Mire visszaértem, Janiék már álltak is kifelé, Bali a kezembenyomta a telefontöltőt, és indultunk is. Az út felére nem emlékszem, pedig én vezettem… Madarasnál ébredtem fel: mindkét oldalon ment egy-egy biciklis, a kamion már belekezdett az előzésbe, én meg nem birtam volna megállni, igy én is elkezdtem előzni… milliméterre ki volt számolva mindkétoldalt a tükör, apám majdnem telerakta a gatyát, Gombi meg csak sóhajtott egyet. Madarason kiraktuk Andikát, majd hazafuvaroztam Gombit.

Itthon a hétfő és a kedd azzal telt el, hogy feküdtem az ágyban. Egyszerűen nem bírtam megmozdulni, és olyan piros lettem mint egy rák! Lesz színem az biztos! Szerdán jött Jani, hogy kellene neki a laptop, plusz jó lenne ha elvinnék pár cuccot tőlük, mert már nem nagyon fér. Hát legyen. Katinénitől elkértük a laptopot (Bali elutazott, nem volt otthon), Janinál leraktuk, és kiválogattam a cuccaim. Még egyszer majd fordulni kell füredre, mert sokminden ottmaradt!

Összegezve a bulit: szerintem hatalmas volt, nagyon jól éreztem magam, és remélem lesz még ilyen ezzel a csapattal (mert a csapat is jó volt)! Videókat még rakok fel, de meg kell vágnom őket (jobban járunk ), valamint ha esetleg kihagytam volna dolgokat, nyugodtan lehet rámírni és kijavítom a csorbát. Az új banner meg nemsoká érkezik, addig be kell érni a “gyárival”. Jön majd még két post két régebbi buliról, illetve egy a BS-ről, Csonti szavaival megfogalmazva! Remélem tetszett az írás, megpróbáltam a régi stílust elővarázsolni benne, de amire nem emlékszik az ember nem lehet leírni + van egy csomó olyan dolog amit a) nem is akarok inkább (képek is vannak) b) nem is lehet leírni! Azt hallani/látni kell, hogy jó legyen!

Mint látható a képeken azt a sarkot szépen kineveztük mixer saroknak… Ez zacskón nyomattam a témát. Amig Csonti zuhanyzott, készültek a jégkockák, illetve hűlt a cucc.

Ezen a képen megfigyelhetjük az öntési technikámat (micsoda vékony sugárban folyik a léééé), illetve erős kezeim, amint tartják azt a nehéz dobozt (1L szőlőlé jóval nehezebb mint 1L víz).

Aki egy kicsit is szemfüles, fel tudja állítani az idővonalat a vodkásüveg segítségével. Csak a telítettségi szintet kell fizetni. Egyértelmű, hogy a képek jópár perces eltéréssel készültek. Aki sok horrort nézett, az utolsó képen az ablakban láthatja a sok amerikai filmben látható effekt reprodukcióját: PISTI tükörképe csak a FÉNYKÉPEN látszódott, élőben nem!!

Közben hirtelen felindulásból eldöntöttük/(tem), hogy MARADOK, és legyen BÁZIS az estéből. Csonti kicsit nyavajgott, de tudtam hogy benne van, mivel minden nap reggel azt olvasom hogy “ejjj de kemény volt a tegnap este, másnapos vagyok”… Na szóval az a lényeg, hogy rendeltünk még 1 bort, ezt az addig számomra ismeretlen “Gyuszó” hozta fel. Szerintem eszméletlen szar bor volt, persze ez csakis a BOLT hibája (koli alatt). Ezután fogtuk magunkat, átmentünk az általuk csak “Bogiékhoz” hívott szobába. Igazából nem tudom minek mentünk – Csonti csak annyit mondott: “Bemegyünk nekik szólni hogy kimentünk”… Hát jó legyen. Bent ácsorogtunk egy darabig, közben egyikőjük megjegyezte hogy “Dejó szine van a cipődnek”… Ezt Gyuszó 2 tized másodperc alatt magára vette, és meg is köszönte, azonban egy “szivesen” helyett a “Nem neked mondtam…” választ kapta… Egyből láttam a szemén hogy “úúú kinek ha nem nekem?!”, de rá kellett jönnie hogy egy agyontaposott citromsárga adidas jobb, mint az övé. Na, ezután kihúztunk. Jöttek Sanyiék is. Megnéztük a kifestett autót, közben HOFFBOMB mintájára beleugrottam egy képbe, majd bementem venni két sört. Egyet magamnak egyet Ali-nak. Közben ment valami koncert is. Aztán átmentünk a másik oldalra, XBOX-oztunk még egy kicsit Csontival (piát nem lehetett bevinni, ezt udvariasan elmondta a ki/bedobó). SZARRÁVERTEM! HÁHÁ! Egy kis gyorsító és pörögnek az újjaim. Volt még egy kis bor is, de azt már nem bírtam meginni, különben is, már sztárolták az új legszarabb piát. Átmentünk hát vissza, ahol egy baszottnagy retkes kondérba valami lötty rotyogott. Ingyen osztogatták, pont úgy mint a hajléktalanoknak a kaját. Ez valamilyen ágyas pálinkás-boros-nyálas-mézes cucc volt, amit MELEGEN kellett fogyasztani. Semmilyen édes dolgot nem szeretek melegen, ami kondérból jön (gyümileves, stb), szóval ez sem volt ínyemre. Mindenki más így volt ezzel, de mivel ingyen volt, 3x álltunk sorba… Mikor ez is elkopott, elindultunk a bázisba.

Megyek a TAXI-hoz, be akarok szállni, mondja a csávó, hogy az elsőbe szálljunk már… Na most döntsd el 2 TAXI-ból ami egymás mellett áll, hogy melyik az első? Balról jobbra kell nézni? Vagy jobbról balra? Na szóvla a lényeg hogy beültünk. Hátul nyomorogtam mint a szar, voltunk vagy 6an a taxiba. Bázis környékén megálltunk, és bementünk az OTP-be, egy kis pénzt magunkhoz venni. Ja igen, útközben hozzánk csapódott Borbála is (még a sörsátraknál). Megyünk a bázisba, Borcsika természetesen otthonhagyta a diákját. Megyek be, nyújtom a kezem a szalagért… Erre: “Előbb a pénzt elkérhetem?” Mert bazzeg? Rámadod a szalagot és beszaladok vagy mi?! Értem én, vékony vagyok, suhanok mint az állatt, de mégis bent hova bújhatnék a kidobók elől?! Ha meg kifele futok a szalaggal miért kérsz pénzt?! Na mind1, kifizettem… Bent vettünk egy pezsgőt, amit nagyon gyorsan elfogyasztottunk. Közben Csont kiment/elment Sanyiékhoz. Mikor visszajött, beruháztunk egy viszki körre. Aztán mégegyre. Ez gazdaságosabb volt, mivel kb. 200 FT-ba került (bevettem magam, és nagy bociszemekkel mindeknit rá tudok venni egy-egy ingyen/BUDGET körre ). Ez után már nem nagyon van meg, hogy mit csináltunk. Legfőképp az rémlik, hogy 2 órakkor el akartam indulni haza, de aztán rájöttem hogy még legalább 2 óra kéne Olyan háromnegyed négykor azonban tényleg elindultam, és mire kiértem az állomásra, a vonat már bent állt. Felültem, és hazáig fel sem keltem a székből.

Másnap elég cefettül voltam, nem is birtam megmaradni otthon. Felhívtam hát a mindenbenbennevagyok Pistit, és megbeszéltük, hogy kajálunk egyet a Burger King-ben. Western Whoppert ne vegyetek másnaposan!!!

Lassan elfelejtem hogyan kell ide új post-ot írni Tegnap Csontival kötöttünk egy üzletet, és mivel Ő betartotta a rá eső részét, Én is be fogom. Tehát az elkövetkező három napban még kaptok három bejegyzést, két totál külömböző buliról, ráadásul mivel eljött a nyár, ráfér a blogra egy új banner is… SŐŐT, jönni fog a Top Famous Things #3 is! Vágjunk bele!

Két-három héttel ezelőtt “Mindentbevállalok” Laci és Csonti komáimmal elhatároztuk hogy kinézünk már a Bár-kába, ahol három-négy héttel ezelőtt Lacival megismertettük magunkat a személyzettel (2. és 3. vendégek voltunk, akik Chivas-t ittak…). Helyesbítek, csak Laci és Én határoztuk el, Csontit pedig úgy vettük hogy benne van a dologban. Ő amúgy debrecenben volt, vagyis jött éppen haza onnan. Laci hívta fel, hogy majd érte megyek kocsival… Laci azonban nem tudta, hogy Csont debben van, ezért Pisti azt hitte, majd debbe megyek érte De a lényeget hál’ Istennek vette: “ESTE BÁR-KA!”.
Mikor elérkezett az idő, elmentem fürdeni, feltöltöztem, és indultam Lacihoz. Ő már türelmetlenül várt, és kérdezte: “Hol van már Csonti?!”… Nemsokára megérkezett Ő is, és elindultunk a 20m-re lévő helyre. Mivel Laci java-fordítót játszott Csontinak még régebben, ezért Csont tartozott neki egy mojito-val. Ezt ők elfelejtették, de én sikeresen megszellőztettem a dolgot, Laci észbekapott, és már ott is ücsörögtünk 3 mojitoval az asztalon, széles mosollyal az arcunkon (mármint én, meg Laci – Csonti boldogabb lett volna, ha ezt a “titkot” a sírba viszem magammal ). Nagyon sokféle koktélt kipróbáltunk. Közben az emberek jöttek, mentek,  cserélődött a társaság, de a mag, mi hárman alkottuk az állandót. Közben andalítóan és egyben feltünően szólt a végtelenített jazz (csak akkor nem idegesített fel hogy végtelen ha süket voltál, vagy képes voltál kizárni a külvilágot – ez nekünk nem mindig sikerült, igy jókat nevettünk rajta, hogy már megint az a pattern szól). Csont éhes lett, és azt mondta most pia helyett kaját vesz. A terv 3 hambi volt. 1 hambi és 2 hotdog lett belőle… Természetesen a hambit megtartotta magának (vega hambi volt, a hús lehhelet vékony volt), mi Lacival pedig csócsáltuk a hotdog-ot. A hagymakarikák viszont nagyon jók voltak! Közben jöttek bevállalós emberkék, és ittak Terminátor koktélt, mindenki őket nézte a pultnál. Nagy lángcsóvák, picit remegő lábak, közben hátul egy-egy elfojtott sikoly, ami a srácokért szólt Mi sem tétlenkedtünk eközben, csak jöttek és jöttek a koktélok, kezdve az El Diablótól a Yankee Dutch-on át a Long Island Ice Tea-ig, valamint a Best Wishes-ig… Persze a név kötelezett egy-egy Chivas-ra is. Ezt Csont nem vállalta be, Ő Pink Caddi-t kért.
Egy téves eszme miatt úgy gondoltuk hogy a hely tízkor bezár, ezért szépen áthúztuk a belünket a HEMO-ba. Mivel Nagykun volt, rengetegen voltak. Kértünk két kis Heinekent, majd leültünk. Lacival kirobbanó formában voltunk, akit lehetett
- kifiguráztunk: El nem tudtuk képzelni hogy milyen sportágban versenyezhet a 300 kilós IRL Peter Griffin kinézetű srác… Laci szerint csak cheerleader volt, de a végén kitaláltam: Sumo!!
- kinevettünk: Egy csaj teljesen felöltözött CITROMSÁRGÁBA! Mennyi bogár tapadhatott rá?!
Lent ment a szauna (Diszkóóó), fent meg valami rock&roll téma. Vettünk még egy kör sört, eldumálgattunk még egy darabig, jöttek Feccesék is, csocsóztunk is, majd átmentünk a Toronyba.
Mikor meguntuk a bulit, elindultunk haza. Befordultunk a PLUS-nál is mit láttak szemeink? A bárka tárva-nyitva. Hétvégén 3-ig vannak… Na mi legyen, dugtuk össze fejünket, és hirtelen arra jutottunk Csontival (2 mp alatt), hogy Lacinak le KELL vennie egy kis pénzt (mert ha nem, akkor egy CSAJ), mert itt nem lehet megölni a bulit. Igy szerencsétlen Laci levett egy picivel több pénzt, mint amit megbeszéltünk, és beültünk még két körre… Ekkor lett Laci neve Bahamamama… egyszerűen nem tudott leállni, mindig ezt hajtogatta, és természetesen -mivel az ő pénze volt- ezt is vett belőle. Mikor minden fillérünk elfogyott, hazaindultunk. Laci ugye gyorsan hazaért, mi pedig Csonttal a cég és az adócsalás mikéntjeit elemeztünk ki… Összességében jó kis buli volt ez na… És már csak kettőt kell aludni a második részig Mármint a bár-ka story második részééig! Ha bázisos bulibeszámolóra vágysz, gyere vissza holnap!!

Úgy emlékszem kettő darab bulival vagyok adós, de mivel régen voltak, nem biztos hogy minden infó teljesen akkurátusan lesz leírva Kezdjük a régebbivel, mégpedig a “Dávid és Gombi átmennek Lovardázni” c. project-el.

Mivel Lovardáról van szó, valamikor rég, még tavaly Gombival elhatároztuk hogy átmegyünk Debbe szétcsapni az emberek között, szóval összekaptuk magunkat és felszálltunk a vonatra. Csonti azt hiszem valami születésnapi bulin volt, tehát Gombi meg én elhatároztuk hogy beülünk a vigadóba. Mikor odaértünk, kerestünk egy jó kis helyet, aztán beültünk. Kikértem 4 tequilát, meg egy kólát. Közben dumálgattunk, Gombi ismerkedett a hellyel, és persze fogyott a tequila mintha víz lett volna a sivatagban. Közben szólt a zene, pár számot felismertünk, pár nem tetszett, ami meg tetszett, de nem tudtuk mi az, Gombi megkérdezte Kb. mindenkihez odament, hátha tudja mi szól éppen. Úgy emlékszem csocsóztunk is párat. Olyan 11 felé elindultunk a Lovardába. Előtte Gombi ideadta a telefonját, hogy vigyázzak rá, nehogy felhívjon valakit ilyen állapotába, mert abból csak káromkodás származhat. Igy hát elraktam a telefonját, és elindultunk utunkra. Egy 10-15 perc múlva odaértünk. Beálltunk a sorba, megvettük a jegyet, utánna beraktuk a kabátokat a ruhatárba, majd bementünk. Innenstől kezdve konkrétan kb nem találkoztam senki ismerőssel, ebbe a halmazba van Gombi is, mivel Ő is eltünt Aztán olyan negyed négy felé kimentem enni, bevágtam egy gyrost, meg egy lángost. Gombi és Csonti még mindig sehol! Lassan a vonat is megy, hát mi tévő légy Dávid?? Hívjuk fel Gombit! – jött a nagy ötlet. Hívom a számot, egyszer csak valami elkezd rezegni a zsebemben – “hát persze!” – csaptam a homlokomra – Gombi telefonja itt van nállam!! Mivel semmi kedvem nem volt ottmaradni, ezért kimentem az állomásra. A vonatot éppen elértem. Abban a pillanatban, ahogy a vonat elindult, csörög a telefonom. Csonti volt:
- “Hello, baj van Dávid, Gombi nem tudja hogy a kabátja!!”
- “Hát beraktuk a ruhatárba, nállam nincs csak a telefonja!”
- “Hmm oké akkor”

Másnap Gombi elkocsikázott a telefonjért, s a sztori végülis jól végződött, meglett a kabát is

A másik buláj a Szilveszteri Diszkósit volt. Nos, itt akadtak problémák. Kb. már egy héttel ezelőtt Bali készített “terveket” amiket MSN-en átküldött mindenkinek, mondhatni le volt zsírozva minden. Úgy volt, hogy mindenki együtt megy át debben, ahol Karináéknál kezdünk majd. Na ebből az jött össze, hogy a csapat töredéke -4 ember- jutott át azzal a vonattal, amivel akart, Gombiék természetesen lekésték a vonatot. Mivel ünnep volt, természetesen csak 2 óra múlva jött másik vonat. Csonti meg már Debben volt, erről SMS-ben tájékoztatta Balázst (Ő meg csak annyit mondott erre, hogy “Rendben.”)… Debrecenbe érve a 31-es buszt kellett keresnünk. Természetesen pont az orrunk előtt ment el, így 10-15 percet vártunk. Amikor megjött felültünk, kijukasztottuk a jegyet és ültünk. Itt már megbontottuk a béjlízt Mivel a baj csőstől jön, hát miért ne mentünk volna túl a megállón?? Nem baj, hát körbe megy a busz – gondoltuk. Hát nem ment körbe A csávó leszállított minket Debrecen gettójában. Bali itt vett két kólát (ugye ez Gombiéknál maradt, ők meg karcagon). Ott megint vártunk egy fél órát, természetesen a jegyeket kidobtuk. Hát nem kellett volna, ugyan az a busz, ugyan azzal a fickóval jött vissza. Nem baj, hát lyukasszunk megint. 10 perc buszozás után elértünk Karináékhoz. Ott szépen be lettünk tessékelve, el lettünk helyezve a szobában, és Bali már hozta is a piákat. Dumálgattunk erről-arról, vártuk a többieket. Nemsokára meg is érkeztek (mivel mi elbuszoztuk az időt). Ők is helyet foglaltak, majd elkezdődött a tényleges ivászat. Amikor úgy gondoltuk hogy idő van, elindultunk a főnixhez. Természetesen a problémák még nem értek véget, én úgy elraktam a jegyem, hogy hirtelen nem találtam meg Balázs erre ideadta az ő jegyét, és vett egy másikat. Bent Gombival küldük az ipart, vele mászkáltunk, ettünk, ittunk. A buli végefelé Ő kicsit elfáradt, nagyon aludni akart. Állítólag hányt is, bár ezt én konkrétan nem láttam, Ő mesélte. Volt bent hot-dog árús is. Hát nem akarok hazudni, de ha nem vettem 5-öt, akkor egyet se! Négy óra felé (azt hiszem) találkoztam Zoliékkal, akikkel megbeszéltem, hogy hazahoznak (kocsival voltak). Aki tudja hogy hol a Főnix, és hogy régen hol lakott Baggio “Hamé” társunk, az azt is tudja, hogy legalább egy órás séta a kettő közötti táv Persze Zoli oda parkolt Na mind1, hát legyen…

Ezen a kettő íráson kívül azt hiszem nem vagyok adós mással, mivel csak pár kisebb dolog történt (volt DJ születésnap a HEMO-ba, pár sörözés Lacinál, de hát ezekről nem sok írni való van, csak dumálgattunk).

Szitkozódni lenne kedvem (egyetem miatt), de most azt inkább kihagyom, elég volt az előző két post (de lesz még olyan, ha felgyűlik bennem muszáj lesz kiírnom magamból!!)

“sok hallgató a félév elején „kreditvadászatra” indul. Felvesz nagyon sok tárgyat, aztán vagy tudja teljesíteni vagy nem. Felveszi a tárgyat, majd nem jár be, nem is vizsgázik, de ezzel elveszi a tárgy felvételének lehetőségét másoktól, akiket tényleg érdekel, mivel korlátozottak a jelentkezési létszámok. Esetleg egy tárgyat felvesznek annyian, hogy nagy előadót kell használni, aztán a harmadik órán már elég lenne a húsz fős szemináriumi terem is. Az új díjjal arra szeretnénk ösztönözni a hallgatókat, hogy megfontoltabban vegyék fel a tárgyakat, és amit felvesznek, azt végezzék el.”

Na nézzük: Kreditvadászat. Persze, hogy arra indul, mivel a rendszer egy átláthatatlan szar. Van iylen sáv, olyan sáv, ebből kell x kredit, abból kell x kredit, már azt se tudja mit vegyen fel. HÖK figyelmébe: CSINÁLJ NORMÁLIS KREDITRENDSZERT, UTÁNNA DIRIGÁLJ!

Elveszi a tárgy felvételének lehetőségét mástól? Van 190 ember, erre a TO meghirdetett 50 gyakhelyet. Ez volt első félévbe! HÖK figyelmébe: Visszamenőleg fizessetek nekem annyiszor 1500-at, ahányszor a TO-ra kellett szaladgálnom, hogy az amúgy 30 fős terembe tényleg 30-an legyünk gyakon (15 főre volt meghírdetve). Ezt tedd rendbe baszdmeg, utánna dirigáljatok köcsögök!

Minden évbe új tanulmányi rendszert kell megtanulnia, azt se tudja a hallgató hol áll a feje: Egyszer ETR, egyszer régi Neptun, egyszer új Neptun. Mindegyik szar, nem működik, túlterhelt, 3 másodpercenként kidob. HÖK figyelmébe: ha annyiszor kaptam volna 1500-at, ahányszor év elején nem tudtam felvenni a tárgyaimat (időben) a rendszer miatt (fagyás, túlterheltség, stb), már milliomos lennék! Ezt tegyétek rendbe köcsögök, utánna dirigáljatok!

Nagy előadóit kell használni? Utánna meg a kutyát nem érdekli az előadás? Jajj, hát persze hogy a hallgató a hülye! HÖK figyelmébe: Szerezzetek be olyan tanárokat, akik nem végig a tábla felé fordulva, magukban motyogva FELIRJÁK a jegyzetet a táblára (gondolok itt Dömösire, Várterészre), hanem tényleg ÉRDEKES dolgokat mondanak el a témáról, ÉRTHETŐEN! Nem a maguk szórakozására vannak ott a tanárok, hanem azért, hogy minket, tudatlanokat megtanítsanak arra, ami a MUNKÁMHOZ kelleni fog. Ja és jó lenne, ha a mai technikához igazítanátok a tematikát, és nem 1970-es ADA-ról meg C-ről kéne hallgatnom az unalmas szar előadásokat. Hidd el HÖK, telel enne az az előadói ha normális előadások lennének megtartva bennük.

Nézzük mire menne a pénz:

Az ebből befolyó bevételt a hallgatók mindennapi életének javítására szeretnénk felhasználni. Előkészületben van egy olyan, a hallgatói szolgáltatásokat jelentősen javító csomag, amely keretein belül többek között megvizsgáljuk a lehetőségét annak, hogy Szegedhez hasonlóan nálunk is bevezethető-e a városi tömegközlekedés egyfajta bérletkedvezmény-rendszer az érvényes debreceni egyetemi diákigazolvánnyal rendelkező hallgatók számára. Emellett azt is tervezzük, hogy ebből a pénzből notebookot adunk azoknak a hallgatóknak, akik tanulmányaik során a diplomához szükséges sikeres nyelvvizsgát tesznek.

A hallgatók mindennapi életének javítására szeretnétek felhasználi? Pl. íratni egy JÓ neptun féleséget, (több évre, hogy ne kelljen minden évben baszakodni vele), vagy hogy ne kelljen már két helyre szaladgálnom (TO / szolgáltató központ – amibe amúgy MÁR tönkrement a sorszámkiadó gép)?? Erre fordítanátok? Vagy hogy lemossátok végre a kémiai ablakait?? Bérletkedvezmény rendszer??? Az 1500 Ft-os TANULO bérlethez még kedvezményt akarsz csapni? MINEK? Hát kiváncsi vagyok erre a kedvezményre, gondolom olyan lesz mint a két-három éve igért kis kártya, amivel kedvezményesen látogathatok ezt-azt, és amiért nem mellesleg 5000Ft-ot kellett fizetni, aztán nem lett belőle semmi! Még jó, hogy a pénzt nem nyúltátok le buzikáim!

Notebook-ot adtok annak, aki az egyetemen elvégzi a nyelvvizsgát? És aki úgy ment oda? Miért nem kaptam laptopot? Mert okosabb voltam már akkor, mint azok akik most teszik le a nyelvvizsgát? Vagy akkor nekem nem kell majd 1500-akat fizetni a kreditekért? Valami kedvezményt kapjak már én is hogy basszátok meg!

A nem elbukott kreditekért mennyi pénz jár? Csak hogy tegyük már tisztába a dolgot. Az egyetemtől SE kolit, SE lakhatásit, SE SEMMIFÉLE támogatást nem kaptam, eddig csak a pénzt nyeli (jó, nem valami nagy az átlagom), ÚGY, hogy elvileg államilag finanszírozott képzésen vagyok. HÖK figyelmébe: HAJTSD BE ÁLLAMBÁCSIN a részem, én költségtérítéses vagyok! Ja, és ha ez bevezetődik, akkor remélem UV dij nem lesz.. Mert az már a pofátlanság legfelső határát súrolná. Igy csak szimplán azt kívánom hogy az összes HÖK-ös akinek ehhez köze volt, nőjön köröm a farkára!

Kezdjük is a felsorolást:
1) Adva van egy zenei CD. Gyári. Józsika fogja, oszt’ begrabbeli 128 kbps-be, törvényekkel nem törődve felnyomja valami fájltároló helyre, majd a linket kirakja egy fórumba, és veri a mellkasát, hogy tessék itt van, “nagyon jó minőség”. Nos, ilyenkor derül ki, hogy Józsika vagy süket, vagy egy szappantartó méretű kínai 1200 W P.M.P.O-s “hangdobzoa” (inkább zajdoboza) van. Nincs abszolút hallásom, de azért 128 kbps-t ne írjunk már “kiváló minőségűnek”. Beszédre, vagy más forrásból erre kódolni (pl. rádióadás) megfelelő, nem is szívnám a fogam, de csak azért spórolni a bitrátán, hogy 5 perc alatt fent legyen, hát nem tudom. Akkor ne grabbeljen a gyerek. Vagy ne írja oda, hogy “nagyon jó minőség”. NEM AZ! Tanuljuk meg, nem az!

2) Az előző esetet alapul véve, Tóni fogja Józsika 128kbps-es számait, oszt’ nagy elánnál újrakódolja 320kbps-re, mondván hogy hát így jobb lesz a minősége. Nem egyszer mérgeltem fel magam rajta, mikor a topicban oda van írva hogy “úh 320kbps”, aztán a reccsenés pont ugyan ott van a 9. track-en, ahol a 128kbps-es “release”-en. Ilyenkor szoktam megmondani a kedves újrakódolónak hogy takarodjon a kurva mamájába. Csinált a szarból egy mégnagyobb kupac szart.

Lehet persze 320kbps-es kódolás is nagyon szar. Ezeket is utáljuk. Tehát attól, hogy valami 320kbps egyáltalán nem biztos hogy hejdejó minőség, jegyezzük már meg végre! A süket ember meg ne grabbeljen, az olyan meg ne írjon “hihetletlen jó hangzásról”, aki ilyennel hallgatja a zenéket:

3) Béla elmegy a moziba a telefonjával aztán felveszi az éppen aktuális filmet. Hazamegy, a 3gp-t átkonvertálja valami hót szabványtalan DivX-es fájlba, majd felnyomja valami fórumra. Odaírja, hogy “Kép/hang minőség 9/10“. Persze screenshot nincs. Az audio kb. 10 kbps MP3 CBR (AMR-ből konvertálva), a kép meg ~320*240 körül, és épp, hogy 12 fps. Namost ez még a CAM-ok között se 9/10-es. Az ilyen inkább csak nézze a filmet.

4) Történt a minap, hogy elromlott a bojler, a fűtőszálnál eresztette a vizet. Gondolom nem kell mondani, hogy ez azonnali csere, mert életveszélyes. Nekiálltunk, leeresztettünk 100L vizet, majd szétszedtük őkelmét. A fűtőszálat úgy kell elképzelni, hogy egy, a fűtőszál talpához heggesztett csavar fogja oda egy vas “karikához”, amit meg a bojler kívülső oldalára csavarozol fel. Namost ez a hozzáheggesztett csavar eltört. Hát mit csináljunk, fúrjuk át, majd rakunk bele egy 5-ös vagy 6-os csavart. 2 nappal ezelőtt faterom nagy lelkesedéssel vett a TESCO-ban egy BRISTOOL ENGLAND feliratú 15 db-os fúrókészletet 300(!!) FT-ért. Természetesen nem angol gyártmányú volt, a hátulján a “Made In China” tündöklött, na mindegy, talán egy fúrást kibír. Tévedtünk.

Igen, ez egy 6-os fúró. Nem tudom milyen anyagból van, szerintem keményített alufólia. Apám azt mondta, egyszer látott olyat is, amikor fúrás közben a fúró spirálja kiegyenesedett. Kb. ugyan az a minőség lehetett a két fúró. Nem tudom mit szólnának a TESCO-ban, ha visszavinném, és azt mondanám hogy visszahoztam garanciába. Vagy csak próbáljon meg vele kifúrni egy lágy kocsonyát.

5) Amikor a hülye okoskodik. Hát azt nagyon utáljuk. Meg persze azt, amikor valamilyen állítását arra alapozza, hogy “anyám munkatársának a férjének a külföldon élő távoli rokonának a fia már LEHET, hogy látott ilyet”. Ezeken már csak nevetni tudok.

6) Mostanság nagyon elterjedt a rádióban / tévében az “úgy gondolom”. Minden szóvívő, politikus igy kezdi a mondatait, “úgy gondolom”. És egyszer sem az a kérdés, hogy “Ön mit gondol a(z) …”. A kutyát nem érdekli hogy mit gondol, közölje a tényeket! Nem érdekel mi jár a fejében, ne gondolja azt, hogy ez jó. Járjon utánna, bizonyosodjon meg róla, ne csak GONDOLJA, basszameg a kurtafarkú!

7) És persze felbasz az ország helyzete. Felbasz a “gazdasági világválság”. Ezen valaki megint akkorát kaszált, hogy nemigaz (hova lett a sok pénz? Valahova csak elúszott, olyan nincs hogy “ELTÜNT”, GONDOLKOZUNK MÁR EMBEREK!). Nincs olyan hogy nem lehet megoldani! Emberek hozták létre, emberek tudják megállítani! Ők, akik az árakat szabják, Ők NEM AKARNAK változtatni. Ha lejebb menne az ára mindennek, fogadok többmindent venne az ember fia. De nem, ezek felnyomják az árakat, a fizetéseket meg le. És akkor mi vagyunk a hülyék, mert nem veszünk semmit! Hát üzenem az összes nyomorult buzeráns csecsszopónak, hogy BASSZÁK MEG AZ ANYJUKAT! Kellett nekünk az EU, meg a seggnyalás… Pff..

Utálom az utak állapotát, valamint azt, ahogy kátyuznak. Eddig lyuk volt, mostmár dobocska. Gratulálok.

9) Nem értem miért kell nekünk argentinábol paradicsomot hozatni. Itthon már nem terem meg?! Miért kell a hortobágy közepére alagút? Ráadásul még hánynak rá földet is? Azért van a kocsin kormány, hogy be lehessen venni egy-két kanyart!! Egyszóval utálom a logikátlanságot. A városunkban, amig volt tejüzem (mert hát miért is ne zárták volna be, biztos nem adtak több tejet a tehenek), addig a tejet elszállították veszprémbe, az ottani tejet pedig idehozták, majd abból csináltak itt túrót meg sajtot stb. Kérdem én: MIÉRT?! És akkor nekünk mondják, hogy ha 5 percre kimegyünk a szombából kapcsoljuk le a villanyt, segítsük a környezetet?! HAHA!!!! JÓ VICC!! Ó, és mind ezekről a dolgokról kik döntenek? Az előző postban kitárgyalt oktatási intézmények szüleményei, a rohadt diplomás politikusok. Miért jár egyetemre ha ennyire barom lesz belőle? Semmire nem tanít a rohadt egyetem?!

10) E.ON. Nem kell itt TITÁSZ, jöjjön a külföldi, jobb lesz a szolgáltatás. Lássukcsak. TITÁSZ = Áramszünet 25-30 percre viharban. Elfogadom. Vihar van, összegabajodik a vezeték, nincs áram. 25-30 percet kibirok sötétben, max. ledőlök egy picit. Jött az E.ON = Áramszünet 0,5 másodpercre, pont annyira hogy minden gyorsan meghülyüljön, ki, majd fél másodpercen belül bekapcsoljon. Ez a lehető legeslegrosszabb az elektromos készülékek számára. A rövid időn belüli sokszori ki-be kapcsolgatás. MErt ám ennyi idő alatt a kondik nem sülnek ki, továbbviszik a készüléket, mikor kezdenek kisülni, már kapják is a következő löketet. Jobban szerettem, amig 30 percre elment az áram, tudtam, hogy bedugva hagyhatom a dolgokat, mert amikor visszajön, akkor úgy is marad. Itt meg rohanok, hogy kihúzzak mindent, vagy lecsapjam az automatát, nehogy tönkrebaszódjon valami. Ez a jobb szolgáltatás? Ha valami E.ON-os olvassa, tehetne valamit mer’ ez katasztrófális. Mi lenne ha minden nap jönne valami monszun?!

Hirtelen ennyi. Ha még összefutok valamivel, vagy látok olyan szavazás eredményt, beleírom

Kezdjük a legrégebbi időponttal. Csak annyit tudok már, hogy szerda volt, és mentük az istálóba. Bali, én, Roli, kisRoli. Balival vettünk Tesco-ba két Fütyit, meg még hozott bort. Ezt a vonaton elszürcsöltük. Állomáson felmentünk brunyálni, majd felszálltunk a pálcásbuszra. Én sikeresen leszállítottam a csapatot a MOL kút ELŐTT (nem tudom miért, de bekavarodott a GPS ), szóval a nagy szégyenkezésem közepette kellett jó sokat gyalogolni. Mikor nagy nehezen odaértünk, befizettünk magunkat, és láttuk, hogy a kutya nincs még ott. Ezért Bali és kisRoli fogta magát, kimentek még piáért. Addig mi Rolival bent álldogáltunk, Roli kólázott, én meg csak támasztottam a falat, és vártam Baliékat. Nemsokára megérkeztek. Nézem Balit, nagy borfolt a felsőjén, kezébe egy üveg Dankó.
-”Bali, hát hogy hoztad be üvegestől?!”- kérdeztem.
-”Hát a kezembe, hogy?!”
Igazából arra voltam kíváncsi, hogy a kidobók, azok a kidobók akik egy élesebb széllel megáldott papírlapot is kitapogatnak a télikabátban, hogy a picsába nem vették észre azt a baszottnagy üveget a kezében… A kis “híd” alatt ittunk, de Baliék már nagyon mentek volna befelé, én meg nem tudok gyorsan inni, szóval Bali fogta, és kilökte a kukába az amúgy még félig lévő üveget. Bementünk táncolni, ittunk még a pultnál valamit, majd Bali elment hányni a lépcső mellé. Nemsokára megérkeztek Csabikáék is. Táncikáltunk, iszogattunk, majd nemsokára megérkezett Csonti is, aki szülinapot ünnepelt eddig valahol máshol. Ha jól emlékszem tán még karaokiztunk is, bár lehet hogy ezt már keverem egy másik bulival. Azt viszont tudom, hogy Reményi megkérdezte, hogy nem megyünk-e ki a kocsihoz inni. Hát mondom menjünk. Kisétáltunk a nagy hidegbe kabát nélkül, dumálgattunk, és ittuk a pezsgőt energiaitallal. Közben odajött két srác, hogy nem kell-e jó házibor, és közben lóbálták a 2L-es PET palackot, amiben valami sárga lötty volt. Nem nagyon bízok az ilyen piákban, elvégre ki adna oda csak úgy valakinek 2L tökéletesen hibátlan házibort?! Bali is inkább kidobta minthogy odaadja valakinek. Én meg inkább meginnám, ahelyett hogy ajándékoznám. Na mindegy, mondtam nekik hogy köszi nem kell pisi, de a srác beleivott, és nem láttam az arcán semmiféle idegi rángást, ami arra utalt volna hogy a saját huggyát issza. A lényeg hogy otthagyta. Talán egyszer megkóstoltam. Miután a pezsgő elfogyott, visszamentünk még lézengeni egy kis időre. Én vettem egy sört, majd támasztottam a bár előtt a korlátot. Mellettem táncolt egy eszméletlenül beképzelt ribanc, aki nem tudom mire fel volt beképzelt, mert az arca olyan rusnya volt mint egy csupaszra borotvált macska segge. Mondjuk a többi része nagyon is rendben volt. Na a lényeg, hogy minden hapsi kérdezgette tőle, hogy hozhat-e neki valami piát, de a csaj mindenkit lepattintott, hogy Ő nem iszik semmit, meg már amúgy is “picit becípett”. De aztán jött egy szerencsétlen pali, aki előbb megvette a piát, mint ahogy kérdezett volna, a csaj meg azt mondta neki nem kell. A csávó lerakta “elém” a piát. Gondolkoztam egy darabig, hogy gyorsan lenyomjam-e (mármint a piát), de a csaj nem nagyon foglalkozott vele, a csávó meg már rég eltünt a rákba. Egy jó 20 perc után a csaj csak nem foglalkozott a piával dobálta magát össze vissza, na mondom akkor ne vesszen kárba, én ezt megiszom. Ahogy megfogtam a poharat, a csaj:
-”Hé az az enyém, nem?”
-”Hát nem tudom, szerintem ez árva, mert itt áll már egy ideje”
De csak kikapta a kezemből is megitta. Ennyit a magyar mentalitásról. Az egyik gyanús bort akar odaadni, a másik meg csak azért is megissza (még ha nem is kell neki), nehogy neked jó legyen. Lehet fel kellett volna pofoznom, szerintem a világnak tettem volna szivességet ha picit minuszba ment volna a csaj egója. Nem sokkal ezután jöttek Baliék, hogy megyünk haza. Kivettük a kabátot, kiálltunk. Kaptam Balitól egy fél lángost, majd beültünk a kocsiba. Csabi, a józanéletű vezetett. Csonti is jött, őt kiraktuk az egyetemnél. A kocsiban közben ment a “MENJÜNK GYÖNGYÖSREEEEEEEEE”. Hazafelé is ez ment. Csabinak már a töke ki lehetett, mert mindig mindenki mondta neki mit csináljon a “MOST ELŐZZZZ ÁÁÁÁÁÁ”, ” VISSZA HÁROM GYERÜNKKKKK” és a klasszikus “CSABIIIIIIIIIIIIII!!!!!” kiáltásokkal. A lényeg hogy hazahozott minket. Saját maguknál megállt, elköszönt, majd bement. Ekkor Jani vette át a volánt majd hazaszállított minket.
Mint láthatjátok, ez egy elég jó buli volt, nekem legalábbis nagyon bejött, kivéve a séta része, de hát azt meg magamnak köszönhetem (meg a többiek is).

Következő dolog pedig a pirosbetűs nap, OKTÓBER 31. Figyelem, erősen megrázó sorok következnek!

Előzményekbe nem megyek bele, a lényeg hogy ottvoltam Laci komámnál olyan este nyolcra. Amig nem jöttek meg Csontiék dumálgattunk, átbeszéltünk milyen szarok a munkáltatók, stb. Csontiék végre megjöttek. Átadták a jó kis Jim Beam-et, majd leültünk inni. Gombira haragudtam mert csak 2 üveg bort hozott magával, és semmi másból nem volt hajlandó inni. Dumáltunk erről-arról, jó volt a hangulat, csak kicsi volt a hely a konyhába. Mikor meguntuk a dolgot, elindultunk VOLNA, de előbb Baliék ragaszkodtak hozzá, hogy igyak egyet tisztán, csak hogy ne sértsem meg őket. Na jó, egy még belefér. Igyál még egyet, hogy Csontit se sértsd meg… Hááát nem tudom srácok… Na jó. Na akkor még egyet hogy … Ezt már nem kéne, de tényleg. Végül csak sikerült legyűrni a találomra kimért 2 “deci” után a harmadikat. Kár volt. Nekem kb. eddig tartott a buli, nem tovább. Egyszóval ami innen következik, azt már csak hírből hallottam.
Mivel Gombira haragudtam a fent említett okokból, állítólag majdnem belöktem a bokorba. Katonásan lépkedtem, órámat majdnem elhagytam, persze a legnagyobb sárba fetrengtem. Voltunk oroszlánba, hemoba, majd az ifibe. Oda csak azért mentünk, mert azt mondták a többiek, hogy bárkibe beleköthetek. Állítólag ez nagyon megtetszett. Ott nekimentem a kidóbóknak (?! huh), a HEMO-ba még inni akartunk, szóval vettünk vodkanaracsot. Hát kb. ennyi. Ezeket kb egy hét múlva tudtam meg, mivel nem volt MSN-em, és nem volt senki aki elmesélje. Nem tudom, hogy megnyugtatna-e, ha szajkóznám magamnak, hogy “semmi baj, egy évben egyszer belefér”, de valószínűleg nem. Kicsit túlzás volt a dolog, bár Csonti azt mondta “jó buli volt.” Örülök hogy tetszett, kár hogy én semmilyen véleménnyel nem tudok lenni róla, mivel nem emlékszem semmire. De ha csak a “Lacinál” részig kell díjazni a dolgot, akkor bejött.

Szentségelés. Miegymás.

Előre szólók, hogy itt kőkemény fikázás következik. Érlelődik már bennem pár hete a dolog, eddig csak MSN-en, illetve szóban, kis társaság előtt vitattuk ki a dolgot, de egyszerűen nem birom tovább. A történet 2006-ban keződik, mikor is 2 osztálytársammal elkövettük azt a hatalmas baklövést, hogy a Debreceni Egyetemet jelöltük meg, hogy teljesítse álmunkat, és faragjon belőlünk kíméletlen informatikusokat. Mivel az akkori főellenségünk a középiskola volt, ahol minden második napunkat az igazgató irodájában töltöttük, mert úgy éreztük korlátokat szabnak elménknek, eszméletlenül örültünk, mikor felvettek az egyetemre. Úgy gondoltuk: végre, egy hely, ahol nem szabják meg pontról pontra mit kell tenned, kapsz egy kis szabadságot, valamint egész nap azzal foglalkozhatsz, ami ÉRDEKEL, amiért valójában eddig küzdöttél. Jelen esetben ez nállam az informatika volt, azon belül pedig a programozás. Úgy gondoltam -és még mindig úgy gondolom- hogy ez a téma soha nem járhat le, nem megy ki a divatból, a gépeket mindig is be kell majd programozni. Bármennyire is szerettem volna, sajnos hardvertervezéshez közöm sem lehetett (nem találtam olyan iskolát, ahol ezzel foglalkoznak), ezért maradt a programozás. No, de ne kanyarodjuk el a témától. Ott tartottunk, hogy örömtánc, sikoltozás, ugrándozás, pezsgőbontás, minden volt, mikor felvettek. Igaz, hogy előtte már látható volt pár baljós dolog: pl. a felvi.hu -ami a felsőoktatáshoz vezető út LEGELSŐ LÉPCSŐJE- eleve megtört a hatalmas nyomás alatt, és minden 600. kísérletre jött csak be. Már ekkor gyanakodnom kellett volna, hogy ha egyszer tudják, hogy hány ember jelentkezett felsőoktatási intézménybe, akkor miért nem készítik fel a szervereket ekkora terhelésre… (tehát az lehető legelső megoldandó problémán elhasalt a sok OKOS DIPLOMÁS ember, akik két számot nem tudnak összehasonlítani: 2 millió jelentkező <> felvi.hu teherbírás kb. 500.000 ember… ennyit erről). Nem baj, gondoltam, ez nem az oktatási intézmény hibája. Végülis nem hallottam sehol, hogy a Debreceni Egyetem munkatársai készítették volna a honlap akármelyik részét is. Nemsokára megérkezett egy levél is az egyetemtől, melyben kb. ez állt: “Gratulálunk, Ön felvételt nyert, fizesse be az alábbi csekkeket”. Ezt ezért, azt azért, emezt meg azért. Nagyjából 15 ezer forint ment el úgy, hogy az egyetemet még hírből se láttam, évnyitó se volt, és ők sem láttak még engem. Az egyik 5000FT valamiféle kártya lett volna, amivel kedvezményesen látogathatom az egyetemmel kapcsolatban álló helyeket, pl. Lovarda. Jó, hát a mai elbaszott világban előbb kell fizetni, majd csak aztán látod a mégelbaszottabb végeredményt, egyszóval be lett fizetve minden. Jelentkeztünk gólyatáborba is, hát miért ne, ismerjük meg kikkel leszünk. Az egész dolog tokajban került megrendezésre. Elmondom hogy zajlott a dolog. Ez csak infós tábor volt, tehát csak az informatikai karral ismerkedhettél meg, már azzal a felével, aki eljött. 600 fiú, és 5 lány volt az arány. Namost lehet hogy EWIL meg a többi “hurrá megszereztem a diplomám végre” végzős ehhez már hozzászokott, de mi, akiknek ugyan az osztályában sem volt több 5 lánynál, de az arány mégis más volt, tekintve hogy 36-an voltunk összesen, és ráadásul ha kimentünk az udvarra azért lehetett látni LÁNYOKAT. Na itt nem. Jó, nem lehet semmisem tökéletes. A programok abból álltak, hogy vagy piát kellett inni, vagy piát kellett nyalni, vagy piát kellett vinni a szervezőknek (valamint ezek kombinációja) Triviális, hogy ez képet ad a sok, diplomától karnyujtásnyira lévő végzős EWIL és Társai kft hihetetlen kreativitásáról, egyetemen megszerzett tapasztalatáról és tudásáról(a triviálisról később esik szó, egyik kedvenc témám a triviálisság). EGYETLEN EGY időpont volt, amikor az egyetemről lehetett megtudni valamit. Bevezényeltek minket az aulába (ahol amúgy a DISCO MENT ÉJJEL-NAPPAL, MEGÁLLÁS NÉLKÜL SZÓ SZERINT), ahol ki volt rakva -nem akarok hazudni- 50 szék. A 600 embernek. Kicsit furcsálltam a dolgot, középiskolában VOLT helyem, a termek pont akkorák voltak, hogy az osztály LE TUDOTT ÜLNI. Nem kellett a földön, lépcsőn, egymás nyakába ülni, kényelmesen elterpeszkedhettél. Tehát ott tartottam, hogy mi vagy a földön, vagy valami ablakban ültünk, ahol egy szervező mondogatott valamit a NEPTUN-ról, a tanárokról, de mivel KB AKKOR IS MENT A DISCO, semmit nem lehetett hallani. Nem baj, nem tudtunk meg semmit, ezért ébresztettetek fel, hogy rohadjatok meg. Tudjátok mit, ugorjunk, vegyünk úgy, hogy a gólyatábort kipipáltunk mint egy baszottnagy baromság, ahol jól beittunk (amit amúgy simán megrendezhettek volna debben, a loviban – ezér’ kár volt elvezényelni minket ki a rákba).

Évnyitó: Bevezényeltek az élettudományiba. Ekkor még nem tudtuk hogy mi az (sőt, én a 3. félévig nem is tudtam hogy azaz ) csak azt láttuk, hogy szép, üvegfalú palota, csudijólesz itt tanulni. Hát a nagy lófaszt tanultunk mi ott. A jónépnek megmutatták, hogy hol tanulnak az arabok, négerek, sok külföldi gazdag állat, akiket apuci, anyuci, meg a királyság pénzel. Megmutatom egy térképen, hogy mi hol tanulunk:

Egy kis leírás: ZÖLD terület mutatkozik a nagyvilág elé, azt lehet látni a sugárútról, a villamos megállóról, valamint ebben az övezetben tanulnak az előbb említett hercegek, olajmágnás-csemeték, stb. Itt vannak a kolik is, hogyha esetleg jön papa/mama, akkor lássák milyen fasza is itt lenni.  A körbevezetésen (első nap) mondta EWIL a kibaszottokos, hogy kicserélték a főépület ajtaját, másnap már fel is gyújtották (ha tovább olvasol, talán megérted miért). Azt mondom menjünk egy kicsit beljebb. SÁRGA zónában van a mindenki által imába foglalt, szeretett, imádott, sőt, egyenesen ISTENíTETT TO, valamit a kevésbé imádott kémikusok. Maga az épület egy tropa szar. Régen talán az élettudományira hasonlíthatott, mivel üveg az egyik fala, de sajnos ide már nem jutnak el a takarítók, és olyan retkes, hogy se ki, se be nem látsz. Mintha cseppkőfolyás vagy vízkő lenne rajta. Gusztustalan. Bent sem jobb a helyzet. Itt található a K1, K2, K3. Mindhárom előadói egy fos. A K1 és a K3 között van a K2, itt van a legtöbb előadás. A székek nyikorognak, némelyiken nincs is már az a kis magadelé hajtható kis falap, egyszóval beülsz és lesel, mert nincs hova rakni a cuccaid. A TO-ról az emeleten meg később. És igen, elérkeztünk a PIROS zónához. Ez van leghátul, és a legeldugottabb helyen. Mész, mész egyszer csak azon veszed magad észre, hogy egy bazinagy dzsumbujban vagy, a trafóház mögött. Jobbra pillantva meglátod a hidrobiológiai intézet OMLADOZÓ épültetét, majd egy kicsit tovább merészkedve feltünik az informatikai kar földszintének végig rácsozott ablakai. Belül nincs nagy probléma az épülettel amúgy, azon kívül, hogy olyan mintha a korházban lennél. Mindenhol csempe, sehol egy kis szőnyeg, hangcsillapító, végig neon lámpák. Itt közösségi élet nulla, nem is lenne hol ezt a tevékenységet művelni, sehol egy kis fű,(mármint az épület előtt) vagy ülőke (OK, van 1 kanapé, ahol állandóan neteznek, kint van 2 pad és slussz). Jólvan, lépjünk túl ezen, végülis nincsennek nagy igényeim nem az épültet kell néznem, hanem a monitort, PROGRAMOZNOM KELL!
Nono, azért ne ilyen hevesen! Először vegyük fel azokat az órákat ember! Ugye eddig, mint minden középiskolában, volt egy órarend (max volt A-B hét) és slussz. Meg volt adva, mit mikor csinálj, ennyi, nem volt apelláta. Régen, a baszottnagy liberalizmus előtt talán még az egyetemen is ilyen rendszer volt. Fogtad a kis papírodat, elbattyogtál valami ajtó elé, ahol ki volt ragasztva, hogy mikor milyen órád lesz. De hát mivel nekünk az a rendszer nagyon rossz volt (mi az má’ hogy megmonnyák hogy mikor menjek órára?! NEKEM, EGY DIÁKNAK?! Há’ ne monnnyanak meg semitsenem!), a sok okos ott fent az Oktatási Minisztériumban (aki szintén DIPLOMÁS hihetetlen OKOS emberek) kitalálták a … na mit? Hát a NEPTUNT! Aki esetleg nem tudná hogy mi az, elmondom: Kérem szépen, nagy vonalakban összefoglalva ez egy “interaktív” órarendkészítő, pénzátutaló, és stresszkiváltó program. A lényeg annyi, hogy MINDEN félév elején be kell jelentkezni, felvenni az órákat, és utánna csak akkor felmenni, ha az egyetemnek fizetni kell valamit. Mert hát a TO-s bácsik és nénik nem azért vannak ott, hogyha felmész egy ezressel, akkor azt elvegyék tőled! Neeeem. Ők azért vannak ott, hogy Téged ingyen idegesítsenek. De maradjunk a NEPTUN-nál. Az első verzió (bizony, nem egy van) még távoli asztali kapcsolattal dolgozott. Erról tudni kell hogy eszméletlenülkibaszottlasssú. Itt megint visszaköszön az egyetem felkészültsége, ugyanis -mondok egy számot- vagyunk 300.000-ren hallgatók. Mindenkinek EGYSZERRE keződik a tantárgyfelvétel = a szerverek behalnak, nem tudsz órát felvenni. Nem tudom ki hogy van vele, de a tanyán élő JÓZSI bácsi, akinek talán a 8 általánosa megvan, szóval Ő is tudja: Ha van 50 téglád (tanulók száma), van egy raklapod 3 téglára hitelesítve (szerverek teherbírása), akkor még JÓZSI se fogja rápakolni az 50 téglát, mert a lap el fog törni. Kérem, ehhez nem kell diploma, egyszerű matematika. De adok Nektek még egy tanácsot, kedves DIPLOMÁS neptunkezelő okoskák: Ha erre nem vagytok képesek, legalább tegyétek mindenkinek más időpontra a tantárgy felvétel kezdetét. De neeem, hát minek?! Ezért jártál egyetemre, hogy rohadj meg?! Lépjünk tovább. Vegyünk úgy, hogy sikerült belépnünk a Neptunra elsősként. Mivel még soha nem láttunk ilyet, 5 perc ismerkedés a felülettel (most ne számoljuk hogy közben 20x bontja a kapcsolatot, a történet szempontjából ez lényegtelen). Az órák kóddal vannak feltüntetve. Egyikhez sincs odaírva hogy mikor kéne felvennek (hanyadik félév), és hogy mik az előfeltételek. Ezért történt, hogy mi felvettünk egy olyan tárgyat, ami végzősöknek volt meghirdetve. Namost, én csináltam általános nyolcadikban Turbo Pascalban egy programot. Beírtál egy nevet, és kikereste a fájlból, a telefonszámát, lakhelyét. Pofonegyszerű program, és talán most, még diploma nélkül is tovább tudnám fejleszteni, hogy nem nevet írok be, hanem egy neptun kódot. Kikeresi hanyadikos vagyok, és felsorolja az óráim (nem az ötödévesekét, az elsős, infós órákat). Bár lehet, hogy mivel nem vagyok teljesen tisztában a Chomsky normálformával, nem tudnám megírni ezt a hihetetlenül nehéz programot… És nem kérhetnék érte milliókat…
Hagyjuk az iróniát. Vegyünk úgy, hogy tudom, mely órákat kell felvennem. Van azonban még egy tényező, mely akadályoz. A csoportok létszáma. Tudni kell, hogy akkor mi 191 fővel indultunk. Vegyünk csak egy tantárgyat. Diszkrét matematika. 5 gyakcsoport volt meghírdetve, 15 fővel. Ergó (még én, egy porbafingó érettségivel rendelkező senkiházi is ki tudja számolni) 5×15 = 75 fő. Ez azt jelenti, hogy a 191-ből 75-en tudnak bejárni órára (mert egyszerűen a neptun nem engedi felvenni). Ekkor mit tesz az ember fia? Felmegy a TO-ra reklamálni. Ott a kis kopasz szemüveges rohadék paraszt (aki legszivesebben megütnék) visszaküld, hogy beszéljünk a tanárral. Jó, elmész a tanárhoz, beszélsz. Az visszaküld a TO-ra. (huh?!). Nagy nehezen, 4-5 óra múlva minden csoportot kibővítenek a termek tényleges méretének megfelelően, 20 főre. Tehát 5×20 = 100 Fő. Még mindig marad 91 aki lógatja a faszát, mert nem tud mit csinálni. Nagy nehezen indítanak még pár gyakcsoportot, igy ők is beférnek. A következő héten pedig már írjuk is az első ZH-t. GRATULÁLOK EGYETEM (és benne minden porbafingó senkiházi, akinek ehhez akármilyen köze is van), ÚJRA MEGCSINÁLTAD! Elmondom még egyszer Józsibácsi történetét (tudjátok, Ő az kinek még talán a 8 általánosa sincs meg): Van neki 80 disznaja (tanulók). Tudja, mert megvan az adás-vételi szerződés mindről (egyetem is tudja, hiszen mindenkinek kiadott neptunk kódot, papírt, hogy kik-mik vagyunk, tudja hogy PTI-re jelentkeztünk). Tudja hogy minden disznónak kell egy szénakupac, hogy tudjanak alunni (ergó, kell 80 szénakupac – mivel mi 191-en voltunk, nekünk 191 gyakhely kéne). Igy Józsibá elmegy, és hoz nyócvan darab szénakupacot. Disznajai nagyra nőnek, mert tudnak aludni, józsi bá meg majd megpukkad a büszkeségtől, mert látja, hogy a szomszéd tanyán a gazdagék, a városlakók, a diplomás J. Istvánék 100 disznóra vettek 75 szénakupacot aztán a disznók meg pusztulnak szét. Lehet nem kellett volna ennyire elvonatkoztatnom, mert lehet hogy a sok diplomás okos egyetem vezető nem érti meg mit akarok mondani.

Ugyan ezt természetesen el kellett játszani viszga felvételékor is, valamint minden félévben. Vagyis csak az első két félévben, mert hát mire megszoktad volna, jött az ETR. Miért is ne, tényleg előrelépés volt, gondolhattuk volna hogy történt valami jó az egyetemen. Mivel a bejáratott, több éve üzemelő Neptunt SEM tudták normálisan üzemeltetni, miért működött volna normálisan egy teljesen új rendsze beüzemelése? Nem kell itt teszt, majd élesben eldől hogy viselkedik. Hát megroskadt. Ez olyan mint amikor megveszed az új autót, és egyből menni akarsz vele 400-at… Kb. szeptember vége felé volt az, amikor nyugodtan a szivemre tettem a kezem, és azt mondtam, elintéztem mindent, amit el kellett, végre tanulhatok is. Az ETR-nek örültem, végülis gyorsabb volt (már amikor működött), normálisabban nézett ki, meg nem kellett mindig a remote desktopot megnyitogatni. De hát miért ne, valaki rábeszélt valakit az egyetemen, hogy miért is venne meg több éves licencet az ETR-ből, mikor elég neki az egy éves is. Harmadikban jött a netes NEPTUN. Ez kb. olyan mint az ETR. Nem tudok róla mondani semmit, mert kétszer léptem bele, akkor meg éppen nem volt roham időszak. Egyszóval, 3 év alatt 3 rendszert tudtam tesközelből megtanulni (figyelem, ez 100%-os arány, egy év se volt, mikor ne kellett volna az új rendszer gyermekbetegségeivel harcolni). Józsi bácsinak van egy mondása (tudjátok, ő az akinek nincs diplomája): “Ami jól működik azt nem basztatjuk”. Igaz, hogy egyik se működött normálisan, de akkor meg miért kell lecserélni az amúgy szarul működö ETR-t, az amúgy szarul működő NEPTUN-ra (ráadásul jó sok pénzért, amiből vehetnének sok CIF-et a kémiai ablakaira)??? Kérdem én, MIÉRT?! Itt vagyunk az informatikai osztályon, és semelyik tanár nem tud LOGIKUSAN GONDOLKODNI?! Várterészt meg se kérdezem (ugye Ő a fő logika arrafelé), tuti Ő találta ki az egész szarságot.

Tudjátok mit, vegyünk úgy, hogy a fent említett problémákon túl vagyunk, minden örül, hogy végre azt tanulhat, amiért ide jött, PROGRAMOZÁST. Első óra amire beültünk Hétfő reggel talán a KALKULUS volt. Amikor a gyakvezető azt mondta, hogy Ő ki tudja számolni, hogy hova tart egy végtelen elemszámú elem, kinevettem. EMBER?! Fel se fogja mi az a végtelen! Hogyan tudna vele akármit is számolni?! Vagy nézzük a másik megközelítést: Számoljon vele, de nekem ehhez miközöm?! VÉGTELEN CIKLUS = vagy az ellenségem, tehát nem akarok vele találkozni (ugye ilyenkor fagy le a gép), vagy nem is végtelen, mert ki tudok belőle lépni. Egyszóval rohadtul nevetséges egy tárgy. Totál felesleges dolgokat számolgatnak, úgy, hogy mögötte még LOGIKA sincs. És büszke magára, mert meg tudja oldani. Kihozott egyszer valami olyasmit, hogy végtelen+1 / végtelen az = 0. Jólvan akkor, ha a nullával való osztás értelmetlen, akkor a végtelennel való osztásnak van értelme? Néha az értetlenkedő nevetéseim között felvetődött bennem, hogy mire is jó ez nekem, és mi köze van a programozáshoz. Azóta sem tudok erre rájönni. És ahogy elnézem, se az előadó tanár, sem a gyakorlatvezető nem mutatott fel semmilyen, átlag ember számára használható programot. Ennyit róluk, nem érdekes, kell ez a tárgy, hagy hulljon a férgese (köztük én is, mert nem sikerült).

Következő baszottjó tárgy a Diszkrét matek. Ennek több értelmét látom, mivel mátrixokkal is foglalkozunk benne, ami hasznos lehet. Nincs ellene kivetésem, tanuljuk, és még értettem is (jó gyakvezető), mivel van mögötte logika.

És ha már a logikánál tartunk, következzen Magda meg sántikálós Battyányi meg a kis vézna nemtomhogyhivják, a LOGIKA megtestesült hordozói. A tanár a legegyszerűbb példát 3 féleképpen írta le, mert senki nem birta felfogni miért Pistike az x, ha esik az eső. Azt hittem logikából nem ilyen dedós szarságokat fogunk tanulni, hanem bonyolult if..then..else szerkezeteket, switch, case, stb dolgokat fogunk kibogozni, aminek semmi köze nincs Pistihez meg az esőhöz, sok köze van azonban a számítógéphez. Sajnos ez sem jött be, értelmetlen hablagy, egy olyan nyelven (pistike, eső, nap. ezek voltak a nyelv állandó elemei) amit a számítógépbe hiába viszek be, nem fogja tudni megmondani, hogy ha esik akkor pisti vagyok. Várterész meg mondta, mondta mondta. Jólvan. Majd ha látok tőle egy programot, amit EMBEREK használnak, akkor talán elhiszem hogy volt neki számítógépe.

Mondok azért jó tantárgyakat is. SZAR. Számítógép Architektúrák. Én tényleg szerettem ezt az előadást, sajnos (hát miért is ne) ebből nem volt gyakorlat. Kevesen jártak az órákra a késői időpont miatt, sajnáltam is miatta Gál-t, de hát ez van. Én tényleg birtam, mivel érdekel hogy hogyan is működik a gép. Következett az assembly. Ha nem olyan értelmetlen rohadék szar feladatokat kellett volna megoldani ami a képernyőre egy karaktert nem írt ki, azt mondom szerettem. Végre gép előtt ültünk, és soha nem HL2-őt optimalizáltunk (ezt mondogatta a gyakvezető állandóan).

Volt még itt Prog1. Teljes nevén Magasszintű Programozási Nyelvek 1. Tudjátok mi volt az a hihetetlen magas szint? “A C programozási nyelvet Dennis Ritchie az 1970-es évek elején fejlesztette ki (Ken Thompson segítségével), a UNIX operációs rendszereken való használat céljából.” Bizony. A C. OK, úgy voltam vele, nem lehet elkezdeni a legújabb nyelvekkel, tanuljuk meg az alapot (amit amúgy feltételeznék az egyetem helyébe, hiszem mégiscsak IK karra elentkeztem, gondolhatná, hogy van valami fogalmam róla). A legnehezebb program amit ott írtunk egy “HELLO WORLD” volt. Előadáson PICI istenítette a hidegháborús nyelveket, mint pl. az ADA vagy a PL/1. Kezdtem azt gondolni, hogy én informatika-történelem szakra jelentkeztem, és ezt az érzetet erősítette meg benne a FONYA is. Hát it fagépekről, kallantyús, gőzzel működö automatákról tanultunk. Értelmét ennek sem látom mai napig. Miért segítene nekem 2008-ban Chomsky? Miért kellene nekem akármit is az Ő normája alapján formára hozni?

2008 van emberek! Akik ezeket a tárgyakat tanítják, Commodoron és lyukkártyás gépeken nőttek fel, amiről NEM AKARNAK ÁTTÉRNI! Nekem is volt commodorom, jó is a BASIC, de mit csináljak vele? Senki nem kéri már ezeket a nyelveket (max a C-t, de azt meg nem tanultuk olyan szinten, amit kérnek… ).Egyik tanár nevét sem láttam még egyetlen egy program mellett sem. A nagyságos, EWIL-ék által istenített, a kicsik által félt PICI is mit mutatott fel? Megírta nagy komájával, Kósa Márkkal a C példatárat, meg a jegyzetet, és lektorált még pár könyvet. 1980-1990-ig megírt 3 készletnyilvántartóprogramot BASIC-ben, és slussz. Ennél komolyabb feladatokat oldott meg anno Carmack általános iskolásként. 4G-s programnyelvekről ne is álmodozz!!

Infokönyvtáron többet ülnek gép előtt, mint mi PTI-n. Ők javáznak. Mi prog2-őn talán egy félévet C#-ozhatunk, vagy javázhatunk. Szép felületesen mindent persze, nehogy már valamelyikhez is érts. Épphogy tudd mi az, aztán jól van, kész is a “szakember”.

Ami végleg arra sarkallt, hogy írjam meg ezt, az a következő e-mail volt, természetesen az egyetem küldte: “Tisztában vagy azzal, hogy a munkahelyeken eleve olyan képességeket várnak
el Tőletek, amelyeket tanulmányaitok során nem tudtok elsajátítani? “
Miért is nem tudom elsajátítani? Talán mert 1980-as normák alapján tanítanak! HA AKARNÁM SE TUDNÁM MEGTANULNI, MERT AZ EGYETEM KÉPTELEN OLYAN TUDÁST ÁTADNI, AMI MA SZÜKSÉGES AHHOZ, HOGY JÓ PROGRAMOZÓ LEGYÉL. És miért? Az ilyen, kommunista KISS főtitkárok fiából lett informatika “tanárok” miatt, akik még mindig azt hiszik hogy 5 MHZ-en megy egy modern CPU.

És ők azok, akiket a társadalom felső rétegének mondanak, a krémnek. A sok idióta professzor, dékán, doktor, akik annyit nem tudnak megszervezni, hogy mindenki beférjen egy rohadt terembe (vagy vegyen fel kevesebb embert, vagy tegye nagyobb terembe az előadni valóját). Ennél még Józsi bácsi is többet ér – és szimpatikusabb- mint ezek a diplomás “okosok”. Azt hiszik a diploma feljogosítja őket az arcoskodásra, közben meg egy otthon tanult ember mérföldekkel több tudással rendelkezik -pl. a programozáshoz- mint ők. Nem azt mondom, hogy Én olyan hejde okos vagyok, de azért ha tudom hogy 200-an vagyunk, nem fogom az előadásom egy 50 fős teremben megtartani. Ha meg nem adnak mást : REKLAMÁLOK. Ti vagytok a tanult emberek, nektek kéne az országot jobb sorsba taszítani, erre nesze, minden egyre szarabb. Az ilyen diplomás barmok miatt. A társadalom krémje.. Hagyjuk már…