Top Famus Things #2

Üdv minden kedves idelátogató egyénnek! Eseményekkel teli mostanság a blog, két bejegyzés is felkerült az utobbó 4 napban, ez lesz a harmadik.  Már rég meg kellett volna írnom, mivel nem ma értük el a 4000-res látogatószámot, hanem egy pár héttel ezelőtt, de akkor nem volt se erőm, meg se időm összerakni a TFT#2-őt. Bizony bizony, ma már 4,156-ot mutat a számláló. Mivel a kétezres határnál is volt egy “megemlékező” post, ráadásul elég népszerű is, gondoltam hát legyen a 4000-nél is.

Jöjjön tehát egy kis statisztika: Összesen 39 bejegyzés található a blogon, 2 oldal és 17 komment. A “Mi az a PATT?!” oldalt 326-an, míg a nemrég felkerült “DataGet“-et 319-en tekintették meg. A legnépszerűbb post mindmáig a “(Kyle) XY, a rejtélyes idegen – a Bázisban!” a maga 161 megtekintőjével. Ez után jön a “Jim Beam, az öreg partyarc” 74, majd a “Csikizd a csecsem!! Sex?” avagy egy EFOTT-os naplója…” 51 megtekintéssel. A legforgalmasabb nap még mindig egy vasárnap, 2008. február másodikán. Pontosan 80-an nézték meg aznap a weblogot. Összesen 178 spam-et fogott meg az askimet, csak hogy lássuk, milyen jó munkát végez csendben ez az izé.

Kattintások közül a legnépszerűbb a DataGet 2.06. Gondolom azért, mert ez volt kint a legtovább, de akkor is szerzett 23-mat, míg Ewok szpéjszére 17-en klikkeltek. A támogatás gombra összesen eddig 6-an kattintottak.

Hivatkozásokról is elég sokan jöttek (gyk hivatkozások = oldalak, melyről ide mutatnak linkek). A legnépszerűbb a dataget.try.hu, melyről eddig 97-en érkeztek az oldalra. Második az iWiW 67-el, majd a PirateClub 47-el (érdekes, hogy mind hétre végződik ).

És most, jöjjön a dolog -szerintem- legviccesebb része, a kereső kifejezések, amiket a blog megtalálásához használtak. Először jöjjön egy kis ősszesítés, a legnépszerűbb kifejezésekből:

Mint látható, a Milka átvette a vezetést Kyle-tól. A DataGet és a MyVIP befurakodott közéjük. Ennyi elég is az összesítésből, egyrészt azért mert mindent le lehet olvasni a képről, a másik meg az, hogy ebben nincs semmi vicces.
MyVIP Kibaszott Ágit én is utálom. Tudjátok, a Hajnival együtt ezek a retkek szokták küldözgetni a “Boldog Karácsonyt”, “Kedves Húsvétot”, “Szép Napot” kártyákat, de azt hiszem néha még köcsög reklámokat is küldenek. Egyszer visszaírtam neki, hogy nem kéne küldeni több szemetet, de nem hallgatott rám. Gondolom valami rohadt robot. Következő a MyVIP. Sokan keresik mostanában, remélem azért, hogy olyan írásokat keressenek, amiben leírják, mi a baj a MyVIP-el. Na én leírom mi a baj vele: Úgy szar az egész, ahogy van. Lassú, minden harmadik kattintásra adatbázishibát kapok, ráadásul gusztustalanul rusnya, valamint tele van ízléstelen, és kurvára idegesítő bugyuta fos reklámokkal. De még ha csak úgy be lenne ágyazva az oldalba, hogy néha látsz egyet-egyet, de nem, eleve mikor bejelentkezel kapod a pofádba a kérdőívet. Nem kérdőívet jöttem kitölteni, hanem intézni az amúgy hót felesleges dolgaimat, pl. megnézni a barátaim képeit, amit amúgyis vagy együtt fotóztunk, vagy mutatta már MSN-en… Na egy szó mint száz, remélem megszűnik az egész hóbelebanc, én már nem is szoktam oda menni az említett okok miatt. Öreg kurvák még mindig menő, egy héten egyszer tuti rákeresnek a beteg állatok – de tényleg ki ennyire aberrált?! Busz műszerfal – lehet a BKV-s (volt) vezérigazgató szeretne kicsit nosztalgiázni… Nem értem miért nem vesz egy buszt és nézi ott? A végkielégítésből simán vehetne egy flottát. Amúgy sincs itt buszműszerfal a blogon. Vagyis eddig nem volt!!! Ha esetleg visszatévedne a kedves buszműszerfal kereső:
Itt látható a legújabb pályázaton beszerzett Ferrari típusú busz műszerfala. Láthatjuk, hogy “sport” felszereltségű, fordulatszámmérővel, mobiltelefontartóval, valamint egy szép, zöld kulcsosdobozzal szállították a megrendelőnek. Valamint bal oldalt, a kormány alatt megfigyelhetjük a központi lakat rendszert is. Mechanikus kivitelű, sajnos a magyar kormánynak elektromosra már nem volt pénze, mert alagutat kellett fúrniuk a hortobágyra.
Hogy csináljunk Csontit? Végy egy csontimamát, egy csontipapát, áá minek magyarázom nem vagyok én horgász… Szexparazita… Hmm ha a filmről van szó, akkor remélem nem találtad meg amit kerestél, mert iszonyú rossz, ha meg benned van valamiféle alien, nem a gép előtt ülnék, hanem húznék a korházba. Teknősbékát meg még nem láttam hányni. Kutyát és macskát meg természetesen Csontit már igen. De teknősbékát még nem. Pedig van teknősöm. A molett sziluettű éjjeli pillangókat meg nem szeressük, de még csak a hájas picsákat se, szóval ne itt keress ilyeneket!!
Hát igen, ezek a retkes, mocskos, büdös cigányok már csak köcsögök…  Tudnék írni róluk, de se nem kurucinfó nem vagyok, se nem Tomcat, maradjon meg nekik ez a feladat, nem akarom elcsábítani ide az olvasókat hehe Hát ha a világ legcsúnyább emberét itt, a blogon találta meg, akkor valakinek nagyon el kell bújnia valami barlangba csótányt enni, és soha többet elő nem jönni (sicc Laci!! )… Unikum jel… hmm hát azt mi is szeretjük, bár jobb ha az üvegen látom, mint a monitoron. A rekesz sört is szeressük, de megintcsak igaz, hogy valahogy jobban élvezzük ha meg tudjuk emelni, mintha át tudjuk Photoshoppolni. 10 soros = kemény rokker. Nincs ezzel persze semmi baj – lehet elvetemült Edina kereste.
Na, megint itt a rohadék myvip… fentebb leírtam, hogy összeségében nincs vele semmi bajom. Desperado-t nem szeretjük, bár egyszer voltunk halasnapokon, ahol ez ment. De itt nem találsz illegális tartalmat, dalszöveget még végképp nem. Kúrvákból van mindenhol szerintem, bár kétlem, hogy a karcagiaknak lenne honlapja… Bár manapság már annyira gusztustalanok, hogy akár nappal is megállítanak, akkor is ha gyalog vagy… A többi no komment.
Karcagi csajok erotikus képeit itt nem találod meg, de ha valaki elküldi a címet, istenbizony csinálok egy happy hour-t, amikor kint lesz a link, csak hogy meglegyen mindenki szórakozása. A belgát tényleg nehéz lekapni sapka és szemcsi nélkül!! Az “agy baszas”-nál az tényleg AGY lenne, vagy ÁGY? Mert ha agybabasznak hát nem tudom… menj ki egy fradi meccsre lilába öltözve, megkapod szerintem az agybabaszásodat.
Ne akarj már pöttyös labdát minden áron. Nem olyan jó az hidd el! Nekem sincs, és élek! Azért jó látni, hogy a nevem “összeforrt” a DataGet-el, habár nem ez az egyetlen program amit írtam, csak hát a többi annyira jó, hogy nem akarom közzétenni (még a végén megvenné valaki). Cigányos képek… Cigányos képek?! Neten akarsz keménykedni? Menj ki a vasútállomásra, lobogtass meg egy ezrest, tuti tudsz csinálni pár képet az albumba.
Bizony, volt az ABCD karcagon. A motorostalálkozón. Tudjátok, az akkor volt mikor a -50 fok. Meg a sár. Volt jegyem, de mivel Mészáros Nincs$ László nem akart jönni, Én is csak épphogy kinéztem. Sétálással nem volt 30 perc az egész. Persze ABCD-t nem láttam. Meghívó osztálytalálkozó? Nem cserélted te ezt fel?
DataGét… nem nem.. DataGet. Nem kell itt a roma kiejtés öregem. Cigány buli meg végképp nem (mi van most, mindenki roma akar lenni vagy MI?!). A sittesek meg belém is kötöttek már, lásd a Szakéé bejegyzést.

Azt hiszem, ennyire futotta most az erőmből. Ha még eszembe jut valami, mindenképp hozzácsapom a post-hoz, valamint nem elképzelhetetlen, hogy még lesz editálva a képket miatt is. Na, vagy én leszek Jézus, vagy kabbe gyíkok, én leléptem!

Szakéé!

Elvileg ezt írhattam volna egybe az előzővel, mivel ez egy régi buli beszámolója lesz, de gondoltam nem kéne túl sok egybepost-ot írnom, tehát külön bejegyzést kap a CAMPUS tanévnyitó buli. Lássuk tehát mi történt szeptember elején:

Csonti mondta, hogy hivjam fel Baszit, mert Ő is jönni akar Debbe, hát így tettem. Azt mondta, hogy még nem biztos a dolog, majd visszahív. Én közben kimentem a TESCO-ba, hogy megvegyem az egyetlen kelléket, a Jim-et. Mikor kiértem már csörgött is a telefonom, és Baszi 1000%-osan biztosított róla, hogy jön. Elindultam az állomásra, de elszámítottam magam, mert egy kicsit korán érkeztem. Pont annyira korán, hogy belém tudjanak kötni. Részeg cigány csávó már az állomás környékén le akart húzni, ezért utánnam kiáltott: “Hé tesvíír!”. Először rá se néztem, utánna mégis arra fordítottam a fejem, hogy legalább lássam, miféle söpredékkel van dolgom, majd továbbmentem. Hallottam hogy szitkozódik még egy darabig (“legalább köszönnyí má he!”, stb). Rohadtul nem érdekelt, nehogy már egy ilyen porbafingó népséggel törődjek. Leültem, majd vártam a vonatot. Egy nőci mellett ültem, akinek hát finoman szólva is akkora orra volt mint egy kozák pisztoly. Szuszogott, és végig telefonált. Mindenkit felhívott, és megkérdezte: “Mi újság?!”… Egy darabig hallgattam, majd jött az előbb említett cigány nyomorék. “Leühühlhetek ide?” – jött a kérdés. “Hát üljél … ” – mondtam. És jött a TIPIKUS CSÖVESEK kérdése: “Mennyi az idő?!”. Ezt mindig az állomáson kérdezik meg tőlem, és annyira fel tudnak baszni vele, mikor arra nem képes, hogy felnézzen az órára (állomáson általában azért ez egy igen fontos kellék). Megmutattam neki a 21. század csodáját, az órát fent a falon. Ott van baszdmeg az időd. “He, ne legyél ilyen velem, egy kicsit finomabban, mer’ én mostan jöttem a csillagbörtönből 10 évet kaptam embert öltem!!”. És aztán még hozzátette, hogy “há’ szítbaszlak!”. Jól van öreg, húzzál arrébb. Talált egy srácot, lehúzta pénzzel és mit vett belőle: SÖRT. Ez a baj a csövesekkel. Panaszkodnak hogy micsoda szar nekik, de állandóan be vannak rúgva… Közben megérkezett Baszi is. Majdnem felszált a Moszkvai vonatra, de hál’ Istennek még időben észrevett. Leültünk egy padra, de a nyomorult cigány megint jött: “leülhetek ide?” Észrevettétek, valahogy udvariasabb lett. Baszi mondta neki hogy : “Természetesen”, és ezzel egy időben fel is keltünk a padról. Közben megérkeztek a rendőrök. Na a csávó bújt, nyalizott, hirtelen tiszta csendes lett. Nem kurvaanyázott, nem akarta mindenki száját szétbaszni, mondhatni kultúráltan ült egyhelyben. Na de a rendőrök csak odamentek hozzá.

- Bélám, hát nem megbeszéltük már ezt? Megmondtam, hogy este tíz előtt ne lássalak ittasan nem?!
- Nem bántottam senkitse.
- Tudom Béla, de elmondtam már. Tudod hol a helyed ilyenkor… a két épület között. Megmutassam megint?!
- De nem bántottam senkit.
- NEM ÉRDEKEL BÉLA, ITT EMBEREK VANNAK, és nem akarnak itt téged, FELFOGTAD?!

Hallgattam volna én még a beszélgetést, de sajnos jött a vonat. Felszálltunk. Fűtés nem nagyon volt, ellenben az ablakot se lehetett felhúzni. Mikor debbe értünk, ott is a csövesek fogadtak minket. A villamosváróban az egyik lefordult a székről, és pofával kontaktust hozott létre a betonnal. Akkorát csattant, hogy szerintem betört a feje. Végre megjött a troli: “egy vonaljegyet kérek!”. “Elfogyott.” OK, akkor ezt is megúsztuk. Sok csaj ment a lovi felé, és 80%-uk gólya volt, tehát azt se tudták hol kell leszállni. Egy öreg mama próbált nekik segíteni (nem, nem a albérletes MAMI), de leginkább csak jól félrevezette őket. Mi Baszival meg csak röhögtünk. Mikor megérkeztünk a Kassai útra, Balázsnak eszébe jutott, hogy venni kéne pár sört. Elmentünk tehát az egyik “éjjelnappaliba”, majd onnan el a CAMPUS épületig. Felhívtam Csontit, hogy hol vannak. Természetesen Csont odarendelt minket kilencre, de senki nem volt sehol, mert épp piát vásároltak. Baszival egy jó 45 percet ültünk kint a lépcsőn, közben néztük a csajokat és a kocsikat, valamint felbontottunk egy-egy sört, ja és vártuk Blökit. Csontiék hamarabb érkeztek meg, tehát mi felmentünk, Baszi még megvárta Blökit, mert még vissza akart menni amúgyis sörért a boltba. Mi Csontiékkal felmentünk, majd következett a “Hol igyunk ma? Játék és mászkálás tíz percben” c. játék, mert ha bementünk egy szobába vagy Sanyi küldött ki, mert még nem volt felöltözve, vagy Alexék mondták azt, hogy “Dehát ma SANYINÁL iszunk”. Kicsit elment ott a kedvem az egésztől, utánna jött a dolog a piával, hogy Csonti egy köcsög, mert keveset vettek, meg a pénz, szóval nem indult valami eszméletlen felhőtlenül a dolog. Mivel a bor tényleg kurvagyorsan elfogyott, ezért Csontival elővettünk a whiskey-t, és azt kezdtük inni. Én tisztán, Pisti meg nyomatta kólával. Elég lassan fogyott a pia, az idő meg gyorsan telt (a BS-es élményeket mesélték a srácok, rég nevettem ennyit), és éjfélkor takarodó van… Legalábbis nekünk, más kolikból és Karcagról menekülteknek, tehát mi Csontival gyorsan lementünk, és vártuk Sanyiékat. Csonti lent jól összekeverte a kólát meg a whiskey-t. Az eredmény förtelem lett. Tényleg. Alig birtuk meginni. Mikor mindenki lent volt, elindultunk a lovi elé. Közben találkoztunk egy csapat lánnyal, akik közül egy kínai/japán/húzottszemű volt, és miatta angulol beszélt az egyik csaj. Na hát én egyből társalogni kezdtem (képzelhetitek azokat az angol mondatokat, amiket a modosítószerek hatása alatt összerakott szegény kis agysejtem), és közben ittattuk is őket. Csontiék megunták a dolgot, és elindultak a lovi felé. Én még maradtam, meg a csajok is, gondoltam jól eltársalgunk még egy darabig. Amikor aztán meguntam a hidegben ácsorgást, meg hát a csajok se a lovi felé mentek, ezért elváltak útjaink, beálltam a sorba. Vagyis egyből a sor közepére. A fal mellett kúsztam, mint egy árnyék a bejárat felé, és nem soká be is jutottam. Basziék már a pultnál álltak, és ittak valamit. Hát ha már itt voltam, csatlakoztam hozzájuk

Bent olyan meleg volt mint a dög! Előre mentünk, és néztük a táncos lányokat, meg nézegettünk befelé is, hátha akad valami jó csaj. De mivel ROHADTUL, ELVISELHETETLENÜL KURVA MELEG VOLT, inkább visszaálltunk a pult elé, mert ott fújt valami kis szellő a plafonból Mivel az időnk meg véges volt, sajnos elérkezett a búcsú pillanata, és Baszival elindultunk gyalog az állomásra. Felszálltunk a vonatra, és kb. már aludtunk is. Püspökladánynál ébredtem fel. Még jó hogy nem utánna kettővel

Később mint kiderült, Csontiékkal azért nem találkoztunk bent, mert be sem engedték őket. Túlságosan feltünően tolakodtak, szóval Nekik csak a sörsátor jutott

Szent Hubikuk!

Nagyon rég írtam már ide, és ez csak egy igen rövödke post lesz, mivel ez történt a legrégebben a le nem írt dolgok sorában.

Az egész történet azzal kezdődött, hogy Csonti és én rábeszéltük Mészáros Nincs$ Lacit arra, hogy mégislegyenmár 2000$-ja, és szervezzen már bulit kb. másnapra. Hát szerencsétlen Lacinak nem volt más választása, belement a dologba (csak egy kicsit kellett győzködni). Megbeszéltük, hogy megyek majd érte kocsival, utánna ki TESCO, majd irány Csontihoz, mivel el akartam hozni tőle az ottfelejtett drága pénzért, legális forrásból igen nehezen beszerzett DVD-re véletlenül felíródott sorozataimat. Estefelé elmentem Lacihoz, Ő lejött, és elviharzottunk a TESCO-ba. Ahogy László meglátta a sok csillogó üveget, az összes önbizalma elszállt. Egyszerűen nem tudta, hogy mit akar. Végül, nem kevés rábeszélés után (20-30 perc) végre megvette a KETTŐ 0,5L-es Hubit, Dávid legnagyobb örömére. Laci annyira a hatása alá került, hogy miután begyömöszölte a táskájába a kincseket, és beült a kocsiba egyből azt mondta: “Vigyél haza!” De hát Laci, ne menjünk Csontihoz, vagy pár kört még? – kérdeztem. “NEEEEEEEM!” – jött a válasz. Jólvan, hazavittem, majd én is hazamentem. Gondoltam nem lesz belőle baj, ha nem megyek el Csontihoz, végülis már pár éve barátok vagyunk, csak nem sértődik meg. Otthon kiáztattam pórusaimat egy gyerekgyilkosan-forró fürdőben, felöltöztem, majd indultam Lacihoz, természetesen már gyalog. Mikor felértem jött a hír: Csonti megsértődött, nem jön. “WHYYY?” – kérdeztem amolyan Lukácsos egyszerűséggel. “Megsértődött, mert nem mentél hozzá”. Na jó, elkaptam Laci elől a gépet, MSN, Csonti – KLIKKKLIKK. “Hé Csonti miért is nem jössz?” – írtam lázasan. “Mert Laci 2 hubit vett” jött a válasz. “Meg már a kedvem is elment”. Egyszóval nem jött be a várt reakcióm, Csonti mégis megsértődött. Ez nem jelentett mást, minthogy egy üveg = egy ember. Egy másodpercig sajnáltuk hogy nem jött Csonti, de hamar belenyugodtunk a dologba. Laci elővett 2 BÖGRÉT, 3/4-ig töltötte, majd bementünk a szobába néztünk valami sorozatot. Közben dumálgattunk, ettünk, majd sajnos nem tudom már hány óra felé ráébredtünk, hogy rohadtul nincs már a lónyálból… A kétségbeesés uralkodott el rajtunk, és a félelem: “MI TÉVŐK LEGYÜNK?”. Menjünk a HEMO-ba, az úgyis mindig nyitva van. Na jó, indulás. Mikor leértünk, valami nedves, csúszos, viszkozitásában egyáltalán nem levegőnek érződő anyagok kezdték beborítani gyögyörűséges ruhám és fejem. Természetesen a kibaszottul legeslegnagyobb esőben birtunk elindulni. Lacinak jött az ötlete: KOMMANDÓZZUNK. Na jó, a lövést már úgyis kipróbáltuk a halasnapokon, egy kis futás meg nem árthat. Ajtótól ajtóig futottunk, mindig más ment elől. Az áruház környékén egy csapat fogságba esett egyáltalán nem kommandós embert láttunk meg. Az egyik köszönt is. Joc volt az. Ezt kb. csak akkor fogtam fel, mikor a lihegéstől meggörnyedt testtartásból felnéztem. Innenstől kezdve együtt rohangáltunk az estében. Beültünk a HEMO-ba, ahol találkoztunk Baszival. Ittunk ott is még pár sört, majd a jó hangulatra, és a hajnali 3 óra körüli időpontra tenkintettel elindultunk a zIFI-be (ugyanis ilyenkor már ingyenes). Laci valamiért fél az IFI-től (pedig Őt sose pécézték ki), ezért vonyítva hazarohant. Mi meg felmentünk, és egy darabig jól elszórakoztunk. Utánna meguntam

Egy hét múlva csöngetnek: “Dávidnak megvan minden irata?” Hát Dávidnak semmije nem volt meg, kivéve a jogsija, mivel azt okosan otthonhagyja az ilyen jellegű összezörrenésekkor. “A HEMO-ba megtalálja őket”. És tényleg!! Minden ott volt, még a pénz is megvolt benne!! Eszméletlen rendesek voltak, szóval köszönöm szépen mindenkinek, akik ott dolgoznak és megőrízték a sok drága iratomat!!

DIE HARD!

Hello-szia minden olvasónak és idetévedő egyénnek! Adós vagyok Nektek két eseménnyel, melyet egy rövid post-ban egyesítek, mivel nem sok mindent tudok róluk írni, mégpedig azért mert:

a) az egyik rég volt / nem emlékszem
b) lusta vagyok
c) fáradt is vagyok

Réges rég, Karcag egy távoli részén, sínen innen s túl, emlegetnek egy party-t, mely Gombinál dúlt. DE előbb lássuk az episode 6-ot, mely elmeséli az előzményeket (én nem leszek divatmajom, előbb megcsinálom a 6.r észt, és aztán sorban jönnek majd ki 1-5-ig): Csontiról épphogy leszáradt a Balaton pisilangyos vize, mikor Balival “felköszöntöttük”, és átadtunk neki egy igen értékes kis díszszatyrot a lakótelepen. Tulajdonképp nem a szatyor volt a lényeg, hanem ami benne volt:

“Három hősünk örült nagyon,
szorították is Jim-et agyon,
mivel tudták hogy szombaton
nagyon-nagyon ausparty…”

Á, bocs hogy nem jött be a rím, de legalább négy pici sorban le tudtam írni mit csináltunk a lakótelepen 15 hosszú percig (aki nem tanult volna verset elemezni: Nagyon vártuk a szombatot, mert tudtuk, hogy akkor úriember módjára el is fogyasztjuk szépen az egészet, majd másnap reggel tökéletesen rendben van minden). A dolog úgy alakult, hogy Gombi végül is hirtelen felindulásból azt mondta, legyen náluk a buli. Mindenki belement, majd jött a tanakodás, hogy mivel keverjük Beam urat. Bali ötlete valósult meg, miszerint vegyünk hozzá mandulalikőrt. Buli előtt így az irány a TESCO felé esett. Közben Csonti áradozott az “új” órámról (csak egy Bentley):

“Ó, be szép óra ez te Dávid
add má’ nekem ájm lávin it!”

Na végül is megvettük ami kellett, Karina levitt minket Gombiékhoz, aki egyedül volt otthon. Mivel még soha nem voltam ott, először csodálkoztam a lakáson egy sort, majd beültünk Gombos szobájában, ahol még nagyobbat csodálkoztam a monitoron, majd ez abba is maradt, mert Csont egyből leült gépezni. “Á csak mixet keresek semmi más” – ez volt a kifogás. Közben Gombi behozott két üveg bort, amit szépen, testvériesen elosztottunk. Mikor ezzel megvoltunk, Csontinak (aki a szoba közepén ugrált a különböző minimal mixekre, mondván hogy még nem táncolta ki magát BS-en) ki lett adva, hogy keverje össze a két, amúgy biztosan egyenként is finom (egyáltalán nem) alkoholos italt (érzed az iróniát?!). Gombi először nem merte megkóstolni, mivel már rég ivott, és amúgy sem szereti a töményet. Végül csak sikerült rábírni hogy igyon, az amúgy elég fincsi mix-ből. Tényleg nagyon jó lett, olyan volt az íze mint a marcipánnak. A whiskey-t egyáltalán nem lehetett rajta érezni. Végül is ez lett a vesztünk, mert annyira ízlett mindenkinek, hogy secc-perc alatt benyakaltuk az égeszet. Kaptunk közben fánkot (hazaértek Gombi szülei), majd nevetgéltünk még egy picit a szobában, és elindultunk fel. Menet közben Gombi leordított bicikliseket (a nagy sláger, az örökzöld: “Wácc  jór professssön?”. És néha meg is válaszolta: “Dunno”). Aztán lássuk csak mi történt a(z)

- HEMO-ban: Csocsóztunk Gombival, ittunk még valamit
- IFI-ben: beszélgettünk, ittunk még Csontival (sok-sok aprót kibasztam a pultra, szegény csaj csak lesett a nagy csörgéstől-csattogástól), beszélgettünk tovább, táncoltunk picit, stb, szokásos (itt jön be az, hogy rég volt, és nem emlékszem)… De annyi biztos, hogy jó buli volt, és egészen most szombatig ebből éltünk.

MOST szombat: Na lássuk csak: Én már nagyon kivoltam. Csonti már nagyon ki volt. Lacinak nagyon nem volt $, de ki volt (érdekes paradoxon). Bali nagyon kivolt. Igy, mivel mindenki kivolt, de Lacinak ehhez még párosult a “nincs $”, HÁRMAN (Bali, Csonti, Én) elhatároztuk, hogy kéne csinálni valamit a hétvégén. Csonti (mivel még mindig a BS hatása alatt áll) javasolta a vodka-narancs duót, mi végül is nem ellensége egyikőnknek sem, szóval belementünk. Aznap még hivatalos voltam Csontihoz, beállítani a WiFi-t, és a Kaspersky-t, szóval kb. olyan fél hat, hat körül már ott voltam náluk. Olyan fél nyolc felé jött a hír, hogy lehet megyünk szalókra, mert ha Balinak vinni kell az anyukáját Republicra, akkor mi is megyünk. Én már ekkor kivoltam (nem a hír miatt), az kezembe temetett arcommal visítottam Csontival, mert már nem birtam. A tudat, hogy nemsoká végre nem a szokásos hétköznapi szürke hétvégém lesz, DE addig még ki kell bírnom legalább 10 percet, LETAGLÓZOTT. De valahogy csak kibírtam, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy ROHANUNK BALIHOZ egy szatyorral!!!! IGEN!!! VÉGRE!! Csak ez járt az eszemben. Csontinak is. Még ha nem is mondta ki, akkor is tudom, hogy ezt gondolta. Szóval ott vagyunk, én toporzékolok, Csonti majdnem elvágodott, Bali meg elkezdte keverni a JUPI-t és a Kalinkát. A JUPI-val nagyon nem volt kibékülve, nekem tök mind1 volt, Csontinak meg tetszett a dolog. A keverés végeredménye nekem is. Iszogatás közben ment a CS (vagyis nekem nem ment, de Balinak és Csontinak igen), bohóckodtunk, egyszer jöttek a szellemek (valamilyen oknál fogva felkapcsolódott a konyhában valami villany). Igazából sok mesélni való ezen nincs is több. Elfogyott, mi meg mentünk. Felmentünk Laciékhoz, én kipróbáltam mennyire saválló a konyhapadló, majd elköszöntünk Laci anyukájától, és mentünk fel. Ja, még bementünk Vendel kocsmájába is, ahol egy gyerek szintetizátorozott. Körbevettük, nem hittük el hogy ő játszik, mondogattuk neki hogy “na hol a floppy?”, sőt még valaki azt hiszem bele is nyúlt. Bali fizetett nekünk itt valami löttyöt. Laci szerint az újságos bódénál váltak el az útjaink Csonttól és Balitól. Mi a HEMO felé vettük az irányt, ahol ittunk még pár sört, majd kb. vége is volt a bulinak és mentem haza. A csapat másik fele az IFI-be tartott.

Ahogy kivettem, ez eléggé brutálisra sikeredett… Csonti alig emlékszik valamire, Balihoz majdnem mentőt hívtak, én Laciéknál csináltam a felfordulást, szóval mindenki megkapta a magáét… Úgy érzem, a célon picivel túllőttünk, de legalább most nem fáj a szívem semmilyen >1% alkoholtartalmú ital ivása után (egy jóóó darabig).

Tudom hogy rövid, meg semmitmondó, meg unalmas, de hát ez van. Aki ott volt, annak segít előhozni a dolgokat, és jót nevetni rajta, aki meg nem volt ott, az mért nem jött el?!

Balaton Sound 2008, Zamárdi

Következzen ma a nagy világjáró, Csonti beszámolója Nyugat Magyarország háza tájáról, pontosabban a Balaton Sound fesztiválról. Sajnos én túl csóró voltam elmenni, de még jó hogy Csontit annyira szeretik az egyetemen, hogy ezt milliárdos ösztöndíjban ki is mutatják számára (de hát nem is PTI-s a lelkem, ha az lenne akkor más világ lenne Rá is). Nem szaporítom tovább, olvassátok, és csorogjon a nyálatok, hogy mit hagytatok ki (aki meg ott volt, örüljön):

“

Elég nehezen kezdek neki egy iylen “blog add”-nak a megirásához, nem az én műfajom, de ahogy berakok egy minimal rádiot egyböl elöjön az egész nagy pörgés, a szabadság. Átérzem újra és újra, járni kezd a lábam, magával húz a hangulat! Úgyérzem ezt meg kell oszatni mindenkivel, persze a Pörköltblogon.
Hol is voltunk ? A Balaton Soundon (BS) európa egyetlen olyan fesztiválján, ahol csak az elektronikus zene kap teret 0-24H, csak a 4/4 illetve tört ütemek szállnak az éterben, nincs igénytelen punk, nincs alternatív, nincs rocker aki sátor nélkül jön el, hogy majd “ááááá úgyis befogadnak”.

Az indulás meg az egész herce-hurca így a BS elött már kicsit hosszú volt. Sokan visszamondták, nem jöttek el, pedig így utólag csak azt tudom mondani : mindenki bánhatja, mert ez egy évben csak egyszer van. Na de egy keddi napon, a fesztivál hetén sikerült szállást intézni Zamárdin, ami elég nagyszó, mert minden betelt a fesztivál idejére. Egy apartman kertjében kaptunk szállást, természetesen kellett a protekcio. Az indulással még nem voltunk tisztában, hogy szerdán vagy csütörtökön induljunk-e, de végül a szerdai nap melett döntöttünk. Jól jártunk, igaz szerda fél kilencre értünk oda, de egy laza sátorállítás után betudtunk vásárolni a TESCO-ban, majd sikerült ennünk egy girost Siófokon, ami finom is volt, és az ár se vágott földhöz. Persze Siófok halott volt, sehol senki, egyedül a piercingesnél üllt két latyak faszi meg három csaj, de sehol semmi. Visszmentünk a kempingbe, beszéltünk két csajjal akik elújságolták hogy a fesztiválra már nem lehet kapni jegyet. Nincs se heti, se napi helyben, vehettél volna jegyet csütörtökre és vasárnapra de azt is csak elövételi helyeken. Szar annak aki úgy jött oda hogy majd ott megveszi… Sok ember állt ott kartonlapokkal, hogy “jegyet vennék..”, “ticket please..” és volt akinek összejött, igaz borsos áron: a heti jegy ára kalózoktol 35.000-60.000 HUF-ig terjedt, a napijegyek pedig 20.000-35.000 HUF-ig voltak kaphatóak. Bámulatos hogy vették öket… Csütörtök reggel felkeltünk 10-kor, kimentünk karszalagért. A szállástól a fesztivál durván 800m-re volt. Mire odaértünk hatalmas sor volt, de csak a táska ellenörzésnél, a karszalagért nem kelett sorba állni, nagyon jó volt a szervezés. Felvettük a karszalagot, majd úgy döntöttünk a nagy sort nem várjuk most ki, elmegyünk eszünk, iszunk és mártózunk egyet a balcsi vizében. Ledöntöttünk pár vodkát, mellé sört. Na, innestöl folyamatos alkohol hatása alatt voltunk. Ettünk egy lángost a parton (300 HUF), jo vastag volt, tocsogott a zsirban, semmi ize. A hambi (400 HUF) a hús akkor volt benne mint egy Bentley óra feje, ami mondjuk orában nem kicsi, de húsban hajaj…. Aztán a part: mindenki kezében sör, elfoglaltuk a legjobb helyet, igaz ez nem a BS partja, csak ami velünk szemben volt, sok sok öreg és csecsemő, de a pozitivum: volt vizibicikli. Pár sör, és unalmas parti labdázás után rájöttünk, hogy nekünk tekerni kell picit. Ketten közülünk el is mentek pénzért, majd fizettünk egy félórát. Persze csak egy óra mulva vittük vissza… de rendes volt a csaj, nem szólt. Betekertünk a közepére, aztán jött a lasztizás + homok csata, körülbelül mindneki teljesen részeg volt. Majd visszatértünk a sátorhelyünkhöz. Mi kaptunk egy külön kis konyhát plusz ebédlöt, amit ugye nem használtunk, volt egy kis asztal az udvaron mellettünk, mindennap ott reggeliztünk. Mindnekinek jött egy gyors zuhany, közben megjöttek a szomszédok két csaj társaságában, akik a szarvasi fösulin végeztek mint agrármérnökök. Köszöntünk egymásnak szépen, aztán mi nekiálltunk vedelni. Vodkával kezdtünk. A jó kis vodkanarancs, ez végig kisért a feszt alatt. Mikor már mindenki kapta és mindenkinek be volt löve a haja, és rajta volt a báliruha, elindultunk a fesztiválra a 0. napra. M.A.N.D.Y. kezdett, és már itt látszott hogy pazar az egész. Az MR2 szinpadnál kezdtünk, nagyon nagy, füllbemászó slágereket toltak végig. Jót pörögtünk, aztán M.A.N.D.Y., majd hatkor nyugova tértünk.

Reggel tizkor keltünk, elkészitettük a fürdös cuccot, majd egy gyors reggeli után (ami minden nap virsli + paradicsom + paprika volt) elindultunk a partra, de mostmár a BS partjára. Na itt alig volt hely (hering party). Nagy nehezen találtunk helyet, és ekkor rájöttünk hogy ez ezerszer jobb, mint a kis “privát” partunk: ennyi jó csajt fesztiválon…hjaj. Napozgattunk, majd be a vízbe: pancsolás, lasztizás, ujra napozás, és begyüjtöttük a promocios termékeket (lasztik, csuklószorítók, pántok, nyakláncok etc.). Ezután megnéztük a Goldfrapp neveztü zenekart, mit ne mondjak ök jól kivannak.

Olyan nyolcra értünk vissza a kempbe, majd gyors zuhi után ismét a tömény szeszé volt a szerep. Ismét vodka narancs + a jó öreg sokáig érlelt szép sötét barna házipálinka. Én nem szoktam házipálinkára azt mondani hogy finom, de ez irtó jó volt. Jól be is rugtunk. Itt csatlakoztak a csajok, akiknek szintén pálinkájuk volt. Mindenki szépen berugott. Az odasétára én speciel nem is emlékszem, csak annyira, hogy egyikőnk rögtönzött karate bemutatot tartott egy idös házaspárnak . “Megérkeztünk megint hazajöttünk” felkiáltásokkal foglaltunk piát magunknak, majd a jól bevált minimál teraszon kezdtünk hatalmas táncba, majd vetettünk egy pillantást a Massive Attackre. Bennünk csalódnom kellett, szar volt. Éjfél körül bementünk a vöröslámpás negyedbe, ami 18-as hely volt. Megnéztük a Russkaja orosz együttest, elég feelinges volt, igazi orosz hangulat. Itt már közülünk nem mindenki érezte a zenét . Körülbelül itt szakadt ketté a csoport, és ekkor merült le mindnekinek a telefonja. Nagy részegségemben még a PIN kódomat is elfelejtettem. Elég fontos hivások vártak pedig aznap éjszaka, ugyanis ki-kidöltünk és jó lett volna egymást megtalálni. Én beálltam a T- Mobile teraszra várva Richie Hawtint, de nem jött, pedig részben Ö érdekelt voltna. Aztán belenéztem Armin van Buurenbe, de mivel nem szeretem a trance zenét, újra visszetéretem a teraszra, majd MR2-re és köztük cikáztam .

Hatra értem vissza sátorba. Levetköztem, ekkor már ketten aludtak a negyedik kan pedig sehol sem volt, kentem egy májkrémest, majd úgy döntöttem pihizek. De befutott a negyedik harcos, és úgy döntöttünk visszemegyünk a minimal teraszra napfelkeltére bulizni. Elötte betértünk Sterbi Karcsira, aki egy progi szettel várt bennünket, de sajnos pontban a végén – a zene közepén lekeverte és elment, DE jöhetett a terasz. Na itt kapott el a nagy hangulat. Mindneki készen. Meg is kaptuk pár csajtol akik azokután mindig megismertek: “Ezek a fiúk de kivannak”. Jött egy sárc: “Hányan vagyunk? 1,2,3..jó akkor 14 Heinkent hozok”. És tényleg kaptunk is ott a körben egy dobozos Heinekent. Az egyik srác cigit tekert, mögöttünk pedig a conga dobján készültek a kis utcák. Tényleg mindenki kivolt, a zene pedig csak úgy húzta a fejünket, nyolcra értünk vissza. A szomszédok örömére beraktunk egy kis zenét jó hangosan. Jött is egy szomszéd, nem tudom honnan meg mikor, de kiabált hogy nem kellene. Na jó legyen gyereknap, lekevertük a zenét.. Kentünk egy kenyeret, majd nyugovó. Tizkor megint kelés: reggeli, és újra eljött a sörözés + fürdés. Elötte persze elmentünk enni valami meleget, mert a mellettünk tanyázó amcsi hotdogos sárcot -aki maga volt FLASH a szuperhös- már nagyon untuk. Körbe jártuk az éttermeket, és lementünk egy “HAPPY END” nevü helyre – ami hááát hogy is fogalmazzam, inkább idézek : “inkább end mint happy”. Bementünk, szétnéztünk 42 nagy asztal, és full üres, minden lepukkant. Nem baj, a kaja lehet jö, rendeltünk 2 happy end tálat. Egy tál két före szólt, volt rajta 1 cigány pecsenye 2 ránott gomba, 2 sajtal tölött hús, rántott hus + 4 féle köret. Persze alig tudtuk megenni, mert a gyomrunk kivolt. Ezután megint a közeli partra mentünk az öregek közé, de mivel szombat volt elég sokan voltak itt is. Béreltünk egy biciklit egy órára, majd lementünk a BS-ig, de elzavart a partiörség (egy jó nagy bunkó csapat). Visszatekertünk partra, leadtuk a biciklit – végre, mert ezzel a biciklivel mindenki minket nézett, oylan szép magenta volt. Újra eljött a nagy alkoholizálás ideje, ezen napon én a holtponton voltam. Alig vártam hogy átessek rajta. Minden szesz átment rajtam, ment a hasam, egyszoval minden bajom volt. De a jó öreg Jim Beam helyre rázott. A csajok már nem ittak velünk nekik elég volt 1 nap ivászat… szegények. Megebszéltük velük hogy együtt megyünk, de mi piszok mód lehagytuk öket, és béreltünk egy igazi pekingi szállitot, egy biciklit ami két személyes de felférünk négyen is Szegény sárc majd meghalt amikor tekerte. 1500Huf-ba akart levinni de megbeszéltük vele h 1200 + egy söci az övé ha levisz: tiz perc után már tekertünk is. Igazi need for speed volt, a bicikli dumája: “Logas elé szalámit attól gyorsabban megy majd”. Megérkeztünk újra, és hova máshova mint az MR2 és minimal teraszra. Az MR2-nél szereztünk egy felfújható Jim Beam gitárt, nagyon nagy party volt, gitároztunk, breakeltünk és örjöngtünk, persze a csajozás sem maradthatott ki… Aztán elindultunk DAVID GUETTA-ra. Hatalmas sor volt a sátor elött ahol játszott, de egy röpke tiz perc alatt bent is voltunk, és elkaptuk a Booka Shade végét – akik mivel mással mint a Body Languagel zártak.

Itt már felpörögtünk. Aztán jött Guetta, és vele együtt a visitás, elörementünk csajok nyakba és ment a tánci – tánci.

Hatalmas bulit csapott, mondjuk nekem a végére nem kelett volna aza techno rész, de kell hogy teljen a kedve a sok IQ bajnok teschnosnak is. Aztán kicsit minimal, és persze a jó öreg James Holden, majd lefekvö.

Itt már mindenki nagyon kivolt. Vasárnap olyan délkörül keltünk fel, az egyik sráchoz jöttek a földijei és ök a helyi partra mentek, mi pedig a BS partjára – ha már megvettük a heti jegyet. Csodálkoztunk megint a szép lányokban, fürödtünk, napoztunk amíg lehetett, ugyan is erre a napra nagy vihart mondtak. Hatalamsat: jégesö + 100km/h szelet. De nem érkezett meg csak reggelre, mire mi már aludtunk. Na de ne rohanjunk előre… Megnéztük fürdöruciba Karányit meg Zagar-t, aztán indulás vissza inni. Estefele jöttek még Nyiregyházárol vagy 10-en (nekik csak vasárnapra volt napijegyük). Hoztak magukkal másfél liter bioalma pálinkát, ami ágyas volt és persze 53 fokos. Mindenki lezuhizott, aztán indulás be a Soundra. Miután megtudták hogy nekem most lesz a szülinapom, kijelentették hogy mire 0:00-t üt az óra készen leszek. Igen készen lettem. FatBoy Slim-en kezdtünk.

Ez valami elmesélhetetlen volt. Annyi embert fesztiválon még nem láttam, csak Fatboy Slimen voltak most annyian mint tavaly az EFOTT-n. Sok-sok ember, hatalmas szett, és visítások. Nagyon nagy volt. Aztán átmentünk a nagy sátorba, hisz kezdödött Chriss + Satoshi Tomiie + Khül.

Erre a progi-hurrikánra szétestünk teljesen. Persze amikor éjfélt ütött az óra, egy nagy pezsgövel ünnepeltük meg a 21-et. Micsoda sztárok jöttek el a szülinapomra mi (Fatboy Slim, Satoshi Tomiie )?! Nagyon sok vodka narancsot elfogyasztottunk (egyik kör 4 db vodka narancs, rostos narancsal…5000HUF volt komment egy kézfeltétel melett: ” Az egész ház a vendégem, hisz a vodka ingyen van “). Nagyon kikészültünk. Hatra vissza a sátorhoz pihi, kb rá tiz percre kapott el a vihar, de a nagy orosz 2 VH-s sátrunk bírta. Reggel olyan tizenegykor felkeltünk, majd szokásos reggeli, és elindulunk haza, kocsival Pesten keresztül csúcsforgalomba – röpke pár ora . Kettökor indultunk el, én fél kilencre értem haza.
Összeségében azt kell hogy mondjam, a legjobb fesztivál Mo-n, igaz nem sok fesztiválon voltam, de mivel engem csak az iylen elektronikus zene fog meg + jó környezet, nekem mindig itt a helyem ezentúl. Mindenki rendes, szabad, nincs feszültség. Csajok közvetlenek. Az árak is jók voltak – kivétel az egyes alkoholok – de az mindenhol drága.
Találkozunk 2009-ben, Zamárdin.

“

Füredi Halasnapok

Miután Csonti “itthagyott”, és elment BalatonSoundra (reméljük ír egy kis beszámolót), elkezdtem unatkozni. Laci is dolgozik, Karcag eleve nem egy nagy város, szóval a legjobb elfoglaltságom a ‘Z’ kategóriásnak sem nevezhető filmek nézése volt – csak hogy egyet említsek: Szexparazita, avagy a gyilkos punci. Gondolom kitaláltátok, hogy japán erotikus-horrorról van szó… Fogjuk fel inkább egy gyenge vígjátéknak (lenge erotikával fűszerezve), mert inkább mosolyogtató volt, mint félelmetes. No, de nem az unatkozásról szól ez a micsoda, hanem pont arról, amikor nem unatkozunk. Mivel Laci komám is itthonmaradtcsóróember mint én, ezért elhatároztuk, hogy ha már nekünk nem jutott fesztivál, jusson egy kis halasnapok Tiszafüreden. Fater eleve hívott, szóval nem kellett nagyon rábeszélnie senkinek a dologra. A kiruccanás szombaton volt, de pénteken még kaptam egy SMS-t a drágalátos Lacikától. Idézem, ez állt benne:

“

Uuuuuu öcskös nagy baj van…… péntek van, és van egy kevés felesleges pénzem, elő iszunk holnapra egy kicsit vagy hagysz szenvedni ?

“

Feljöttem MSN-re, és megmondtam neki, hogy benne vagyok, de Ő megy el sörért, mert nekem még fürdenem kell. Természetesen tudtam jól, hogy belemegy, mivel Laci nagyobb alkoholista mint amilyen lusta. Olyan fél kilenc felé odaértem. Megnéztük a TERMINATOR-t a TV2-őn (olyan kevésszer megy az egy, hogy már szinte kuriózum!), közben iszogattunk, zenét hallgattunk, átdumáltuk milyen lesz majd sikeresnek és gazdagnak lenni, valamint azt is, hogy érjük el mindezt (valahogy mindig a forradalom lett a vége a dolognak, de ez már mellékes. Ha ez kell hozzá, akkor ez lesz). Nem sokáig maradtam, mivel korán keltem másnap – mi faterral ugyanis már 11 felé ott voltunk Tiszafüreden nagymamámnál. Ott megnéztem a nyomtatót, interneteztem kicsit, küldtem SMS-t Lacinak, hogy mikor jön, megebédeltünk, kinéztünk a Halasnapokra faterral. Találkozott pár régi ismerősével (csak úgy mint tavaly, végülis Ő ezért jött). Nagyon sok ember, és kirakodós volt, szinte nem lehetett elférni. A szabadstrand is tele volt. Ennyi embert én még nem láttam egyszerre füreden, pedig voltam ott párszor nyáron egy-egy hétre. Fater nem tudott ellenállni a nagy hőségnek, bevágott két korsó sört (ennyit arról hogy visszafelé Ő vezet). Közben, vettünk “muternak” egy kis szuvenírt. Azért van idézőjelbe, mert egy rádiósórát “kapott”, csak az a baj, hogy apám az órabuzi, anyámnak elég a konyhai fali kvarc – tehát nincs szüksége hipernek látszó gagyi kínai cuccokra. Utánna lesétáltunk egy GÖDÖR nevezetű helyre. Fater azt mondta sokat jártak ide régen. Nem rossz hely, de tényleg mélyen van. Nem lettem volna a helyükben néha… Innen felmászni… Ezután visszamentünk a panelba hűsölni picit, majd jöttek Laciék. Azért többesszám, mivel jött a muterja is. Fater lelépett házibulizni, mi meg elindultunk “felfedezni”. Lacival gyorsan letipliztunk, azt mondta tud egy olcsó helyet. Én követtem, követtem, de a végén kimentünk a világ végére. Kérdeztem Tőle, hogy hova megyünk, de zavarodottan csak annyit mondott, hogy “Ő csak ment, ment, ment, és közben beszélt, nem figyelte hova megyünk”. Hát mondom ok, akkor rukverc, és üljünk be valami kisebb helyre. Találtunk is egyet, előtte épp a strandfoci bajnokság vagy mi ment. Kikértük a jó hideg csapolt sört, majd elfoglaltuk helyünket. Néztük a csajokat (mind a nagy bogárszemüvegbe járkált, aki meg nem az dagadt volt). Laci meg is jegyezte, hogy “figyeld meg, szemüvegbe jobban néznek ki, mint nélküle. Először nem hittem el, de mikor a egy jó kis csaj előttünk vette le a lencsét, igazat adtam Neki. Nem kellett volna… Úgy a harmadik – negyedik kör után elhatároztuk, hogy kimegyünk venni valami piát, mert bent elég horribilis árak voltak, és az idő még csak 5 óra volt!!! Szóval kimentünk, egészen a SPAR-ig. Természetesen zárva volt. Mögöttünk 2m-re jött egy csöves csávó: “Zárva van?!” Nem hiszem el, hogy ennyire IQ fájter… Laci még hangosan mondta is hogy “BASSZAMEG”, majd visszafordultunk. Mit hitt? Nyitva van, és csak eljöttünk egyet basszamegezni?! Nem értem az embereket. Na mindegy. Idefelé láttunk azonban egy kis ABC-t, nosza, próbáljuk meg ott. Mikor odaértünk, megálltunk előtte, és gondolkoztunk, hogy vajon mit vegyünk. Ekkor lépett oda egy kissrác, és megkért minket, hogy vegyünk neki piát, mivel neki nem adják ki. Laci elmosolyodott, és megkérdezte, hogy “Hány éves vagy Te?”. Mindezt azzal a tipikus Lacis-lenézős mosollyal. A vége az lett, hogy belementünk. A srác elkezdte sorolni, hogy mi kell, de olyan sokmindent mondott, hogy inkább behívtuk, hogy válasszon ki Ő mindent. Az eladó asszony is elmosolyodott : “Csak megtaláltad a módját mi ?!” – mondta a kisgyereknek. Mi vettünk egy üveg bort, meg egy pezsgőt. Ez volt Laci nagy ötlete. Mondjuk a boltban nem is lehetett nagyon mást kapni… Mikor visszaértünk, Laci meglátta az év játékát: “dobjuk le a labdával a konzerveket, csak 200-ért” a neve. A mottó az volt, hogy “ajándékot kap az, aki egy labdával ledobja az összes konzervet”. Laci megpróbálta. Nem jött be neki, de az önbecsülésén, valamint 200 FT-on kívül nem vesztett semmit. Én megkérdeztem, hogy mi lenne, ha egy labdával kiverném a csaj összes fogát, de csak egy nevetés volt a válasz… Szóval tovább álltunk, és gondolkoztuk, hol igyuk meg szerzeményeinket. Elsőnek leültünk, megvártuk Laci muterját, mig megkajál, utánna lementünk a partra, és végülis ott meg is ittuk a piákat. Közben Laci elküldte édesanyját egy pohár vízért, a 2 km-re lévő üzletsorra. Mikor visszaért, Laci csinált fröccsöt, VÖRÖSBOR-ból. Na jo, hát legyen. Mikor minden elfogyott, elmentünk kajálni, mivel már nagyon éhesek voltunk. Kapott mindenki egy gyrost, utánna mászkáltunk, megnéztük hogy megy a guiness rekord (valami nagyonhosszú sütit csináltak). Nem sokkal utánna, már be is sötétedett, és jött a Desperado koncert. Mivel ez nem igazán a mi zenénk Lacival, elindultunk, be a vidámparkba. Én dodzsemezni akartam, de végülis a céllövölde lett belőle. Laci bíztatott (“Úgyse találod el, ittál”), én meg eleve tudtam magamról, hogy király vagyok. Az is, lőttem magamnak egy király kis műanyag kocsit. Laci felbuzdulva sikereimen, kikért magának is egyet, majd lőtt. És mit ad Isten, Ő is szétlőtt egy hurkapálcát. Senki más mellettünk nem lőtt le semmit, csak mi. És ráadásul mi voltunk az egyetlenek, akik nem támaszkodtak az asztalra, nem fogták hozzá csőhöz a puskát, csak simán kiálltunk, és lőttünk. Hiába nem voltunk katonák, jók lennénk (a sok CSÉÉÉÉ)… Boldogan mentünk vissza a koncertre (kb. mint a gyerekek mikor karácsonyra megkapja a legnagyobb LEGO-t). Találkoztunk KARNOKKAL is (igen, azzal akit én nem szeretek), de gyorsan le is kopott. Aztán ittunk még sört, meg jégert, majd kb. vége is lett az egész hóbelebancnak. Mivel untuk, és nem akartunk discózni az elmúlt 30 év legsikeresebb számaival, beültünk az autóba, és hazajöttünk. Összeségében szerintem eléggé jól elmulattunk Tiszafüreden, bár jól jön, ha az embernek akad egy kisebb vagyon a zsebében.

The Greek Spirit

Üdv minden rég látott olvasómnak! Tudom, tudom, rég jelentkeztem, ezért nem is húzom az időt, belevágunk. Időrendi sorrendben, a legrégebbi bulitól jövünk majd a szombati Birkafőző fesztiválig.

Bali születésnapja: Ezen a szombati napon Csonti és Laci meg persze jómagam megbeszéltük, hogy veszünk valami “ajándékot” Balinak. Igy hát nyakunkba vettük a várost, és céltudatosan elindultunk az italnagykereskedés felé. Itt volt Andi is, így Ő is elkísért minket (hozta az indexét Lacinak, hogy íratasson be valami jegyet). Szóval Csontival a körforgalomban találkoztunk, majd elbattyogtunk Szicsekhez. Bent körülnéztünk kicsit, és láttunk pár érdekes dolgot, mint például a szerszámosláda alakú Jim Beam díszdobozt. Mivel nekünk nem 0,7L-es kiszereslés kellett, hanem 1 lityós, maradtunk a natúr “csomagolásnál” (értsd: maga az üveg). Kipengettük, Csonti berakta a kosárba és hazamentünk. Olyan este nyolc felé már ott ültem Lacinál, és söröztünk. Kilenc felé hívott Csont, hogy iduljunk. Laci muterja elvitt minket kocsival Csonték elé, ott kezeltünk, majd indulás Balihoz. Itt már mindenki bizsergett picit. Mikor odaértünk, már javába ment a kaja, beszélgetés, fütyörészés. Balázs készségesen fogadott, betessékelt a szobába, hozott széket mindenkinek. Gombi már ott volt, mikor mi odaértünk. Beültünk, dumálgattunk, és közben csordogáltak befelé a különféle italok. Volt nagyon márkás pálinka, bor, sör, energiaital. Kb. ebben a sorrendben is pusztítottuk őket Közben beszélgettünk, kimentünk enni finom tortát, csináltunk pár képet.
Ezek után elérkezett a whiskey. Sajnos mivel már rég volt, és amúgy is nehéz emlékezni ennyi likőr után, sajnos csak annyi van meg, hogy bementünk a

• Kék Oroszlánba,
• Galériába,
• HEMO-ba,

whiskey-t inni. Annyi rémlik, hogy a Galériában Balival “dumáltunk” a pultos csávóval, de hogy miről, és miért, és legfőképp hogy milyen hangnemben, úgy érzem hogy soha nem tudjuk meg (max. maga a pultos tudja, de hát mi meg leszarjuk Őt). Aztán irányunkat megpróbáltuk az IFI felé venni (sikerült!). Ott is ittunk kicsit, majd mikor már teljesen meguntuk az egész hóbelebancot, hazaindultunk. Elég sokáig elkísértem Baliékat az úton (nem is egy irányba lakunk!!), de hát mindegy… Ilyenkor jönne az öreg Baggio szójárása: “Mer’ micsinálsz otthon?”. Én is igy voltam…

“Kétszeröt” csillag az égen: Szintén szombati nap volt. Pénteken autózni hívtak Baliék, és megtudtam hogy Gombi már kattog, valamint ha Balinak nem kell dolgoznia vasárnap, akkor hivatalos vagyok hozzájunk. Ugyanis régebben kapott egy Metaxát, aztán vett hozzá még egyet. Ezt valakiknek el kellett pusztítani. No a lényeg, hogy Bali hál’ Istennek nem dolgozott vasárnap, szóval este elindultam Csontihoz. Kivételes eset, hogy nem Lacinál kezdtem, de mivel Laci parádhután volt (úgy volt hogy én is megyek oda, de hétfőn vezettem, és -mint utólag Laci komámtól megtudtam- jobb is, hogy nem mentem, mert még Ő is annyira megkapta, hogy szinte nem emlékszik semmire. Akkor mi lett volna Velem?!), nem lett volna értelme elmenni hozzájuk (gondolom a muterja nem örült volna neki ha csak úgy egyedül beülök Laci szobájába sörözni). Nos a lényeg, hogy elmentem Csontiékhoz, ott ökörködtünk, megmutatta az In Burges (vagy valami ilyesmi) c. filmet, zenét hallgattunk. Erre az időhúzásra azért volt szükség, mert még Bali nem volt otthon. Hosszú percek teltek el, éreztük, tudtuk hogy mi vár ma ránk, de csak az óra kattogását lehetett hallani… Nehéz percek voltak, de végre megcsörrent a telefon, és felcsendült a hang: “gyertek”. És már indultunk is . Volna, ha Csont el tudja dönteni hogy mit vegyen fel, meg nem foglalkozik annyit a hajával (mondtam neki hogy mindegy hogy áll, karcagon kutyát nem érdekli). Áthúztunk Balihoz. Kiültünk a teraszra egy gyors égőcsere után (bentről kirakta Bali). Ekkor Csont már magán kívül volt, csak azt hajtogatta hogy : “Hozdd már a poharakat BALIIII!!”. Mivel nem szabad ennyire belerohanni, először elővette a hűtőből a két üveget, majd ízlésesen elhelyezte az asztalon. A címke felénk volt, így láthattuk a sok pecsétet, a 10 csillagot, a görög betűket… Kitaláltátok? Igen, ŐK a METAXÁK! Ha már igy megszemélyesítettem őket, akkor az egyik a másik fia, valamint a másik az egyik apja. Ugyanis az egyik olyan félig-lefőzött-lipton-citromostea színű volt, a másikból viszont ‘mintha-kifelejtették-volna-a-cukrot-és-a-citromlevet’ színű teára hasonlított. Ő volt az eredeti görögországban gyártott Metaxa. Csonti ekkor már nem bírt magával, bazsajgott, dörzsölte a tenyerét, és a pupillája össze-vissza fókuszált a két üveg közt. Nekem egyszerűen csak a nyálam folyt. Bali hozott mindenkinek 2 felespoharat, az egyikbe ment a szokásos, a másikba a pillanatragasztó illatú, eredeti görög cucc. Először lehúztuk a szokásos itthon kapható fajtát. Kicsi arcizom rezzenés, de semmi különös. Csonti azt mondta nem kell kísérő. Jött a másik. Itt már elég kemény bajok voltak. Nagyon erős, rázós. Utóíze picit lájtosabb, de feltétlen kell kísérő (kivéve annak aki masszív alkoholista és tönkrementek az ízreceptorai). A következő köröket kevertük: fél metaxa az egyikből, majd a másikból (bele egy whiskey-s pohárba), majd rá a gyömbér. Elég fincsi. Kb. ilyen tájt toppantak be Gombosék. Ők már kicsit kész voltak, valami bort ittak. Szóba hozta az előző bulit, miszerint mi lehülyéztünk őt. Megmondtam neki hogy nem így volt, erre azt mondta: “Na jó, nem mondtátok, de gondoltátok”. Aztán a lényeg az lett, hogy én nem is gondoltam, de Laci, na Ő milyen egy átkozott gyerek. Megmondtam Gombinak, hogy akkor ne rajtam vezesse le a “dühét”, beszéljék meg Lacival, majd felhívtam. Ő is kapta már parádhután, nem számított a távolság hallottam a hangján. Odaadtam Gombinak, aki lenyomta majdnem ugyan azt a szöveget, de végül arra jutottak, hogy Laci annyit mondott neki, hogy semmi nem igaz a mondókából, és zárják le a témát. Visszakerült hozzám a teló, majd Csonti, Bali is beszélt Lacival, én beszéltem kicsit Andival, majd leraktuk a telefont, és folytattuk tovább az metaxázást. Közben jöttek Balihoz emberkék, akikkel Gombi nagyon jól elbeszélgetett (pl. “Te ki vagy?” -”dik dik dik fia!”). Mikor Gombi elment WC-re kapott egy kis pálinkát a metaxájába, ekkor Ádám már láthatóan kivolt. Nemsokára elindultunk. Valaki hozott egy üveg Garrone-t, az úton ezt ittuk. Én Gombival beszélgettem, mivel tovább folytatta a “mi lehülyéztük őt” mondókát. Az Oroszlán-ba fizetem három whiskey kólát. Ekkor Ádám már kint ült, el is aludt. Nem vártuk meg míg felkel, ezért tovább indultuk. Elmentünk a HEMO-ba, ott találkoztunk Józsival. Vele csocsóztam egyet-kettőt, közben Csontiék fizettek valamit, majd felmentünk az IFI-be. Az első kanyar a pulthoz vezetett, azonban egy váratlan fennakadás történt. Egy kéz hirtelen elkapott, és lerántot az egyik padhoz. Két lány ült ott, először fel sem ismertem őket. Magyaráztak valamit, hogy van valami csaj, akinek nagyon bejövök, kb. ekkor tájt realizáltam hogy a kettő közül az egyik csaj RÉGEBBEN bejelölt iwiw-en (akkor ugyancsak nem tudtam hogy honnan ismerem…). Egy darabig hallgattam, majd meguntam a dolgot, kivágtam magam, aztán eljöttem. Darabig még flesseltünk bent, majd azt is meguntuk, és mindenki ment haza.

X. Birkafőző fesztivál 500-ért: Ez most volt a hétvégén. Egész nap dolgoztam (váltót cseréltünk az autóban), majd dolgunk végeztével beültem csekkolni az íméleket/üzeneteket, valamint belőttem az MSN-t, és már kaptam is a savat Csontitól: “20 perc és ott vagyok” – jött az üzenet… Hát gyere, de én még nem vagyok kész. Ettem egy sort, majd beültem a kádba, lemostam az egész napos rittyót magamról. Mikor kész voltam, felöltöztem, majd – mivel Csonti mégsem ide jött – elindultam Laci felé. Megvártuk Csontit, majd felmentünk, mert Laci vett valami pezsgőt. Beültünk, átdumáltuk az előző bulit, közben Csonti gépezett. Miután megittuk, elindultunk fel. Tudtam hogy valamiféle belépő van, de én 300 FT-ra tippeltem. Kiderült, hogy tényleg körül van zárva minden. Egy-két helyen be lehetett menni, de mi persze a fizetőset választottuk. 500 Ft volt a beugró, kaptunk szép kék szalagot. Bent körbenéztünk, ekkor már ment a Demjén koncert. Csonti megkerestette velem a kihangosítót (ott várták a szülei). Találkoztunk Szarossal, majd úgy gondoltuk, hogy irány a HEMO. Valahogy feljött a nagyon régi poén: mikor Lacival egyszer nem volt már pénzünk, kikértük a HEMO legolcsóbb piáját, a “SZILVÁT”. A következő kör elején Laci felhozta, hogy igyunk mást. “Na de mit, Lacikám?!” – “BARACKOT!” Tudni illik, hogy a kettőt ugyan az gyártja, ugyan az az üveg, csak más aroma van benne, és ráadásul ugyan annyiba is került. Ennyi kitérő után, Laci tényleg vett 3 szilvát. Nagy nehezen megittuk, majd Csonti jött, aztán én. Elmentünk az OTP-hez pénzt felvenni, közben megjött Bali is. A következő kör már nem jött ki, mivel elfogyott a szilva. Ennek a pultos nő eléggé örülhetett, mivel sivalkodott, hogy “HAHA, ELFOGYOTT, MEGITTÁTOK. TI. MEGITTÁTOK”. Csonti nézegette a szilva üvegét, miközben én kikértem a BARACKOT. Bali csak egy vagy két körre maradt velünk sajnos. Ez után kimentünk vissza a birkafőzőre. Ott -a tavalyi sikeren febuzdulva- kikértem 3 -20 fokos jégert, de sajnos csalódnom kellett, mert 600FT volt 4 cent. Ebből nem is ittunk többet. Még egy darabig mászkáltunk, találkoztunk Gombival, majd felhúztunk az IFI-be. Ott vettünk pár sört, és leültünk egy csendes sarokba. Laci is elpárolgott nemsoká, bánhatja, mert ez után jöttek az érdekes részek: Kezdődött úgy a dolog, hogy nem volt zsepink Gombival, ezért “felkerekedtem” és sorra kérdezgettem az embereket. Odamentem Pityukához, de a “van zsepid?”-re csak az volt a válasz hogy “Benne leszünk a Pörköltblogba, benne leszünk?!”. Aztán mentem még oda Laci EFOTT-os csajához, meg még pár emberhez, de úgy látszik vagy mindenki a régimódi textilcuccba fújja a taknyát, vagy nincs is taknyuk ezért nem kell nekik zsepi. A lényeg, hogy az egyik csajtól épp kérdezem hogy van-e neki, erre odajön egy srác, hogy “Ő velem van.” Hát mondom legyen veled, nekem csak egy zsepi kell. Erre azt mondta hogy “ja ok, akkor leülhetünk ide?!”. Persze gyertek. Odaült még 1 csaj meg 1 srác, akiről később kiderült hogy karcagi birkozó. Dumálgattunk, majd én beindultam, mivel Csontit már rég láttam. Mikor beértem, látom hogy valami szőnyeg van a nyakára tekerve, egy csaj esőtáncot jár körülötte, Ő meg csak fogja a sörét és vigyorog. Odamentem, mondom ez mi? Erre Csonti letépte magáról, és azt mondta “mi?!”… Visszamentem Gombihoz, jól elbeszélgettünk vele erről-arról, majd Ő is hazaindult. Hát mivel már csak Csonti volt talpon a legények közül, bementem hozzájuk, ott álldogáltunk egy darabot, majd visszaindultunk a bár részhez. Ekkor -visszatérve a bár részhez- már özönlöttek fel a kidobók, a birkózóhoz, és társaságához. Csontival néztük a dolgot, én visítottam hogy “BALHÉ”. Az volt a baj, hogy a srác kidobott az ablakon valami üveget, ami (majdnem) ráesett egy kocsira. Miután már a HEMO-s kidobók is itt voltak, valahogy szépen elüllt az egész, nem lett belőle semmi. Mint ahogy az egész IFI-ből nem volt már akkora semmi, meg hát el is fáradtam a szívószálrágcsálásba. Köszöntem tehát Csontiéknak, majd hazaindultam. Az első kapun még nagy nehezen átengedtek, de a halálkanyarba mászni kellett, mert nem volt ott senki hogy rohadjanak meg. A többi már egyszerű volt. Otthon megittam két liter vizet, és a sok noname tömény ellenére másnap egészen rendben voltak a dolgok (pedig épp beszéltük is, hogy milyen szar lesz ez nekünk).

Most ennyire futotta, de azért bepótoltam amit kellett. Pá!

Cloverfield @ Debrecen

Egy újabb unalmas hétköznap napsütötte felén vagyunk túl, és nem csináltam ma semmit, ami az emberiség hasznára válhatott volna. Igy megy ez már egy ideje, és nem csak én estem ilyen letargiába, hanem Csonti, Balázs, és Laci komám is. Néha egészen vad fantazmagóriáknak enged teret az unalomtól begyepesedett emberi agy (pl. hogy húzzuk le egész Karcag várost, vagy hogy fúrjunk át a bankba a Kék oroszlánból, stb), és sajnos ezeket csak egy kínkeserves nevetéssel tudja nyugtázni az ember, miközben tudja, hogy max. arra a 2mp-re felejtette el, hogy tulajdonképp halálra unja magát. A következő másodpercben pedig már megint ott ül, görnyedten, és nem tudja mit csináljon magával. Csonti ezért figyelmeztetett, hogyha már úgyis olyannyira nem tudok mit csinálni, megírhatnám végre a blogot. Igaz is, hisz a szerda kivétel, nem tartozik az unalmas napok közé! Sokminden történik a szerda éjszakában, csak Ti nem tudhattátok eddig. Nem szaporítom tovább a szót, vágjunk bele:

Kettő darab bulival vagyok adós, de mivel lusta vagyok (másképp: azért nem unatkozok annyira most épp), egybe fogom írni őket, és talán akkor a cím is érthetőbb lesz (már ha ismeritek a filmet).

Április 30. a dátum amit írunk – gondolom kitaláltátok hogy szerda. Úgy kezdődött az egész, hogy Csonti felhívott, vegyek már valami piát, mert sajnos neki órája van, és nem tud elszakadni kedvenc egyetemétől, ahol oly jól bánnak a kedves hallgatókkal. Kicsit rosszul esett, mivel a TESCO nem épp a szomszédságomban terpeszkedik, de Isten ments, hogy emiatt bukjon a buli, elmentem. Vagyis először nem is akartam menni (sőt, Csonti is meggondolta magát), de végül úgy döntöttem, hogy a spontán, nem annyira várt bulik szoktak jók lenni. Szóval ott tartottam, hogy a TESCO előtt sétálok. Épp karambolozott 3 kocsi, folyt a helyszinelés (C.S.I. Karcag), és mindenki bámulta milyen is testközelből 3 összetört autó. Bent felhívtam Csontit, elsoroltam neki milyen itókák vannak, majd nagy bölcsen azt mondta, hogy Rám bízza a döntést (tehát feleslegesen mondtam neki el mindent…). A döntést nem rövid idő alatt, hosszas és alapos procedúra folytán meghoztam, majd elindultam keresni a további két összetevőt. Ugyanis a kosaramban egy kalapos kis üveg figyelte mozzanataim, cimkéjén egy szintén kalapos úr épp a kaktusz oldalának dölve demonstrálta a kedves vásárló állapotát fogyasztás után (pont ez fogott meg ). Sajnos nem találtam kis kiszerelésű sót, ezért muszáj voltam megvenni az 500g-s Horváth Rozi sót, és mivel nem akartam 5 kiló citrommal szaladgálni, vettem egy üveg citromlevet. Kifizettem, majd felhívtam Csontit, és megkérdeztem tőle, hogy szeretné-e tudni hogy mit vettem, vagy legyen meglepetés-e. Ő nem bízta a véletlenre, és tudni akarta. Amikor meghallotta a mexikói szót, a telefonbaüvöltött, én meg nevettem. Kicsit mondjuk drágállta először a 4800Ft-os vételárat, de ilyenkor már nem volt mit tenni, hamarabb kellett volna azt mondania, hogy mit akar inni, és nem rámbízni a dolgot. Kicammogtam az állomásra, majd meg is érkezett a vonat egy bő 20 perc múlva. Felszálltam, beültem egy kabinba, ahol valami angol pár smárolt, két kocka notin játszott, egy nő meg figyelt engem, hogy lehetek ilyen hogy egy üveg tequilával, 500g Rozi sóval, meg egy olympus citromlével utazok. Ezen kívül az út a szokásos volt. Elmentem a koliba, beíratkoztam, felvánszorogtam a harmadikra, majd kopogtam és benyitottam. Volna, ha Csonti bent lett volna. OK, még egy telefon belefér: “Helló, itt vagyok, gyere!”. 2 perc múlva már itt is volt, szépen beengedett, majd elkezdtünk dumálni. Az üveget kiraktuk egy jól látható helyre, azért tequilát nem minden nap tudhat magáénak az ember. Csonti elment fürdeni, közbe én néztem a TV-t és olvastam az üveg hátulján lévő recepteket. Mikor végzett, csörgött a telefon, és jött az infó, hogy Sanyi-Godzilla-Sándor vár minket az egyszemélyes Campus szobájában. Hát jó, legyen, de mondtam Csontinak hogy egyet még igyunk előtte, azért este mégiscsak veszélyes mászkálni a hidegben. Mikor megtörtént az ízlelés, bevágtuk a szatyorba, átnyújtottam Csontinak (ne feledjük, Debrecenig ÉN cipeltem), majd nekivágtunk. Gondolkoztunk rajta, hogy bemenjünk-e még a Kikötőbe egy tequilára, de aztán a “NEM” mellett döntöttünk, végülis minek, van nállunk egy egész üveg. Campus-ban szokásos procedúrát eljátszottuk, felmentünk a mittomén hanyadik emeletre, és elkezdtük keresni a szobát. Kb. az utolsónál Csonti felkiáltott hogy megvan, kopogott és bementünk. Egy félmeztelen, épp fogát mosó egyén nyitott ajtót. Csontival beültünk, körülnéztünk milyen is egy egyszemélyes szoba, aztán hallgattuk a rádiót, iwiw-et néztünk, Sanyi vacillált egy pár dolgon (pl. hogy borotválkozzon-e vagy ne, jó-e az a nadrág vagy nem, vegyen-e az ing alá pólót vagy ne, szóval ilyen férfi dolgok tudjátok). Mikor már 99%-os biztonsággal mindenki rámondta hogy Sanyi már a tökeletesség határát súrolja megjelenésével, végre elkezdtünk inni. Sanyi-Godzilla-Sándor magára vállalta a só-fiú szerepet, tehát Ő szórta/öntötte (kinek hogy) a kezünkre a sót. Csontival pedig felváltva öntögettük az adagokat. Sanyinál sajnos nem volt 3 egyforma pohár, tehát én ittam a legnagyobból, Csonti a közepes-konszolidáltból, Sanyi pedig a findzsa szerepét betöltő bögréből. Mivel már eleve 3 egyforma pohár sem volt, el sem várhattuk, hogy legyen még 3 a kísérőnek, tehát egymás után kellett innunk a citromleves üvegből. Mindig más kezdte a kört, csak hogy a többi két ember ne mindig ugyan annak az egyénnek lássa az eltorzult arcát. Sanyi egy-egy kör után nem nyelt, begyűjtötte a nyálát, majd mielőtt a sót felszorta, kb. ráköpött a kezére. Tényleg szinte, folyt róla a nyál. Csonti keze egy sóbányára hasonlított, arról nem a nyál folyt, hanem hegyekben állt rajta a só. Én meg néha kaptam 2-3 sókristályszemet, érjem be azzal alapon. Közben persze ment a zene, a duma, stb, ahogy lenni szokott. Mikor minden elfogyott, Godzilla-Sándornak ajándékban otthagytuk a 498g maradék sót, az üveget, és a citromlevet. Lementünk a BÁR-ba. Nem, nem a BARBÁR-ba, hanem a Campus Bár-ba. Én személy szerint még nem voltam ott. Sztem hangulatos, igaz hely csak a pultnál volt, de amúgy elmegy. Már ha milliomos vagy. Sanyi végre bemutathatta, mi is az a Godzilla: 1 feles rum, 1 fél dinnyelikőr, 1 fél őszilé, 1 fél sprite. Ezt egymás után nagyongyorsan meg kell inni. Ez mind szép és jó, egy hátulütője van, hogy egy kör 1000Ft. Csontinak és nekem megtetszett az ötlet, igy kértünk egy kört, minusz 3000. Nem baj, volt mindenkinél még pénz, odaseneki, legyen még 1 kör. Vetettek  velem egy arany Marbit, majd egy gyújtót is, amit egyből lestipistopiztam. Csonti nem bírta meggyújtani se, ezért átadta nekem, de nekem egyből sikerült hehe . Utánna elindultunk Lovi felé, hogy fogjunk egy Taxit. Én ordibáltam, hogy nem szállok be ezekbe a retkekbe, majd egyszer csak Sanyi kérdi hogy ülök-e elől. Még mielőtt feleszméltem, már meg is válaszolta, hogy igen, és várták hogy beszálljak. Beszálltam majd vártam hogy elinduljunk. Vártam, vártam, de nem nagyon történt semmi. Ránézek a csávóra, ő rámnéz, megvonja a vállát és kérdezi hogy: “Hovaaa?!”. “Hát hova, hova bzz, a bázisba!!” – ordította mindenki szinte egy emberként. Csapó utcán Csonti felkiálltott, hogy “itt jó lesz már”, a csávó beleállt a fékbe, mint Katiba a gyerek, közbe mi Sanyival üvöltöttük, hogy “micsinááász?!”. Sanyi még hozzátette, hogy “ez legalább 16FT-ba került”. Az meg hogy az elején beültünk melegedni legalább 400Ft-ba. Csapó végén kiszálltunk, gyors pisi a bozótosba, majd – mivel nem volt pénz – elindultunk automatát keresni. “Vegyél még le Dávid!” jött az “utasítás” Csontitól, aki sajnos tudatában volt annak hogy nállam van a kártya, mivel elmondtam neki még mikor Sanyi felé vánszorogtunk. Sanyi talált egy autómatát, felkiáltott, hogy “héé itt egy”. Odamentem, bár majdnem benyomtam a kártyát, mikor láttam hogy ez Eurót ad ki. Na mondom majdnem levettem 5000 eurót a kis kártyámról Kerestünk egy másikat, majd levettem 5000 HuF-ot, amit egyből oda is adtam Csontinak, hogy vigyázzon rá Ő. Bázisba befizettük magunkat, majd lementünk a JAZZ-be, ahol a változatosság kedvéért, kikértünk kb. 5000-ér tequilát. És a változatosság kedvéért szintén bunkó szarok voltak a pultosok, a citrom tele volt maggal. Először csak a pohárba köpdöstem, de utánna meguntam a célzást, és arra köptem amerre épp néztem mikor észrevettem a magot. Mikor úgy éreztük elég, visszamentünk a bázisba, és ittunk bár ’söcit’. Innen konkrétan mindenki arra ment amerre tudott még menni. Én elvesztettem Sanyit, Sanyi meg Csontit, majd én is elvesztettem Csontit, és Sanyi is engem, és aztán már senkise tudta hogy hol a másik. Egy darabig ment a bolyongás, de én nem birom ezt sokáig, így leléptem. Később Csonti és Sanyi megtalálták egymást, de akkor én már rég az állomás felé másztam. Apropó állomás: ott megvertek egy csöves cigányt, szintén cigányok. Ez még nem is lett volna baj, de az már igen, hogy mindenkihez sorban odamentek, hogy “mitnézel he?!”. Nem akartam megvárni, amig hozzám ér a kötekedési hullám, így szépen elmentem kerülni egyet. Fülemben tombolt a Rock&Roll, én meg nekivágtam az útnak. Egy ideig barátságos utcákon mentem, de egyszercsak azon vettem észre magam, hogy apró, járda és közvilágítás nélküli utcákon sétálgatok. Végülis nem estem pánikba, csak az óra már igencsak közelített a 4:22 felé, amikor is nekem már a vonaton kellene lennem. Valahogy kijutottam egy nagyobb utcára, ahol hál’ Istennek közlekedett egy ember. Tőle megkérdeztem, hogy merre találom az állomást, Ő készségesen elmondta, én meg megköszöntem, és lóhalálába elindultam. Természetesen elértem, és a cigány horda sem volt már ott. Felszálltam a vonatra, de sajnos nem hagytak békében utazni. Szintén egy cigány csávó először csak megkérdezte, hogy mennyi az idő. Mutattam neki hogy 4, gondoltam nem méltatom szóra. De ekkor megmutatkozott a hatalmas IQ: “Az mennyi?”. Hú öcskös: “NÉGY”. Utánna beült mellém, hogy “szereljem meg” az MP3 lejátszóját, mert nem működik. PErsze, mert olyan fasz volt, hogy lemerülve lopta. Mondtam neki, hogy dugja be a töltőbe, amit KAPOTT hozzá. “olyan nincs”. Jólvan akkor, szevasz, Én itt amúgy is leszállok. Hát kb. ez a története az egyik szerdai bulinak, remélem nem unjátok, mert most jön a következő!!

Egy hét múlva, tehát 7.-én volt a KRESZ vizsgám Szolnokon 10:15 perckor. Igaz hogy nem kezdődött el időben, mert a NKH-s csávó annyit dumált, hogy legszivesebben már mindenki a tesztet csinálta volna. Na a lényeg, sikerült, és kérdezték a többiek, hogy mit csináljunk. “ööö menjünk át a szemközti kocsmába inni!” – jött az ötlet. Tényleg ott van a szemközti BEA kocsma vagy mi. Szóval leültünk sörözni egyet, majd Marcival átmentünk egy másik kocsmába, és mivel a vonatot lekéstük, átmentünk egy harmadikba is, szintén sörözni. Közben dumálgattunk erről-arról. Hazaérve, csak annyi időm maradt, hogy gyorsan letusoljak, felöltözzek, és induljak vissza az állomásra, hogy elérjem a 18:41-es vonatot Debrecenbe. Csontival az előző bulin megbeszéltük, hogy ha sikerül a KRESZ-em, ha nem, hoz otthonról pálinkát, és így senkinek nem kerül semmibe a buli (nem úgy mint a múltkor, amikor mindenki 10e Ft felett költött). Beíratkoztam a koliban, majd felszaladtam Csonthoz. Megmutatta a pálinkát, de hát valami förtelem volt. Nem sokkal később megjöttek Ádámék is, Vas és Csontó. Ádám vezetett (Csontó), Ádám pedig ivott (Vas). Nehezen ment le a sok pálinka, közben pedig a régi középiskolai dolgokról, meg persze az egyetemi életről volt szó. Felelevenültek a régi bulik, Ádám (Vas) cigányverése, meg még egy pár tök vicces dolog, amin Ádám (Csontó) csak nevetett, mivel csak elképzelni tudja milyen lehetett. Próbáltuk kínálni, de kitartott az Iszik-vagy-Vezet elméletnél (pedig ő hozta a poharakat). Néha Csonti hatalmas adagokat öntött, szóval elég keserves fejeket vágtunk egy-egy “feles” után. Mikor nagyjából már kaptuk, Ádám levitt minket (Csontó) kocsival a Campushoz, mivel menni kellett megint Sanyihoz meg még két sráchoz. Odaértünk, Csonti odalökte az asztalra a maradék pálinkát, mivel megigérte, hogy kapnak. Az egyik, magasabb gyerek kapott is rajta, azt állította, hogy Ő magzatvíz helyett is pálinkába cseperedett. Ahhoz képest mikor lehúzta, még a szemüvege is könnyezni kezdett, nem hogy ő. Le is ült. Közben ment a duma, és a srácok elővettek még egy üveg vodkát is a hűtőből, de úgy hogy lássa mindenki. Megkínálni senkit nem kínáltak, de hát így van rendjén. Nem mintha akartam volna inni a Royal-ból, de azért… Hát nem tudom… Na mindegy, Ádám (még mindig Csontó) átvitt minket a Lovi elé. Bementünk, voltak kérdőívesek, mindeki töltött, én meg elmagyaráztam a lánynak, hogy egyszer már töltöttem, és kaptam egy csomo spam-et, meg KFT hírlevelet, meg minden szart, ami persze nem az Ő hibája feltétlen, de nem is akarom hogy az legyen, tehát inkább nem. Ittunk egy vodkát, majd Ádámék lerakták a kabátot, közbe Csontinak megböktem a vállát, hogy nem-e megyünk át a Bárba. Rövid (2nanosec) gondolkodási idő után, Ádámék háta mögött kiosontunk, és átmentünk a Bár-ba. Amig vártuk Sanyiékat, kijött egy gyerek onnan valami haverjával. Nem volt józan, legyen ennyi elég, és nem akart csinálni semmit , csak aludni. Rámutatott egy helyre, majd azt mondta, hogy Ő ott akar aludni, és leborult. Csontival ott nevettünk rajta, amit a barátai nem vettek valami jó néven, de hát kit érdekelnek? Végre Sanyiék is lejöttek, majd -csak a nosztalgia miatt- kértünk 3 Godzillát. Sajnos nem volt. Vagyis csak 1-et tudott kiönteni, azt megkapta Sanyi, én a dinnye likőr helyett kaptam egy tök más barna cuccot, Csonti meg szimplán csak egy whiskey kólát. Tehát Sanyi Godzillázott, én kaptam egy King Kong-ot, Csonti meg egy szimpla whiskey kólát Innen a cím… (sok szörny egy városban). Mikor kellőképp kitomboltuk magunkat, átszaladtunk(!) a loviba, közben Csontiék ökörködtek a locsólóberendezéssel, és fociztunk egy pezsgős üveggel, Sanyi meg egyszerűen csak ROHANT, ahogy bírt, de hogy miért, azt nem tudom. Utánna már csak foszlányok vannak, azt tudom hogy bent elől szúrtuk, utánn a pultnál is szúrtuk nagyon, meg ittunk még sört, és én megyek… A vonat késett egy csomót, plusz Karcagon a Deák sörözőig követett egy kutya (sajnáltam amúgy). Másnap pedig mehettem egészségügyre, szóval fogtam egy kis ásványvizet, és elsétáltam, majd az órán kb. abból álltam hogy támasztottam a fejem a jeges vizesüvegen.

Milyen hányás?!?

Üdv mindenkinek!
Elég rég volt már valami buli-bejegyzést, tehát most itt az idő, hogy pótoljam. Már rég megbeszéltünk Csontival egy jó kis bulit, de sajnos a KRESZ meg pár “sürgős, halaszthatatlan” dolog miatt (persze csak apám szerint sürgős és halaszthatatlan) nem jött össze eddig. De most, szerdán sikerült tető alá hozni egy elég jó kis kiruccanást.

A dolog a BHG-nál kezdődött, ugyanis 17:00-re hivatalos voltam az “ATI-ra” (anyám kommunizmusbeli elnevezése), mely kb. negyed nyolckor ért véget. Innen gyalog nekivágtam az állomásnak. Mivel a vonat ELVILEG 19:45-kör jön, siettem is meg nem is, nyugodt voltam. Azonban az út háromnegyedét megtéve már láttam, hogy a hátralévő idő kevés lesz… Kicsit közelebb érve, már hallottam a MÁV szignál trillázását, majd a szavaló- és szépkiejtő versenyt soha nem nyert bemondó öblös, komótos brummogását. Kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam, és mikor odaértem, azért rákérdeztem az egyetlen várakozó személynél, hogy merrefelé megy majd a vonat (mivel a bemondó szavait nem lehet kivenni ugye). Ez a személy egy szekrényhátú, kopasz, bőrjakós csávó volt, aki csak annyit mondott, hogy: “Há’ én nem tudom, én csak szoboszlóig megyek.” Na jó, hát ha odáig elmegy, akkor debrecenig is. Szóval felszálltam, és “elszáguldoztam” debrecenbe, majd ott felszálltam egy villamosra. Mivel aznap alig ettem, szépen leszálltam a plázánál, majd elsétáltam a meteorba. Kértem egy bazinagy duplahúsos hambit elvitelre, és már vettem is az irányt a koliba. Szépen feliratkoztam, ahogy az a nagykönyvbe megvan írva, és felkúsztam a harmadikra. Csonti már önkívületében fetrengett az ágyon, és mikor meglátott, szinde bevadult. Józsi szokás szerint a gép előtt ült és netezett. Gyorsan ledobtam a kabátom, leültem és elkezdtem zabálni. Csonti nem tudta elképzelni mi az a nagy ‘izé’ amit eszek, és miközben megmutattam Neki, kiderült hogy a duplahúsos hambi triplahúsos. Természetesen megint csípős szósszal kértem (ugye tanultatok az EFOTT-os példámból? – mert én úgy látszik nem). Alig tudtam megenni az utolsó falatot, Csonti pedig egyből: “Na, végeztél, igyunk!”. Elővette a Martinit, a Kalinkákat, majd egy bazinagy alkoholos filccel behúzta a műanyag poharak “piaszintjelző” csíkját… Ez első kör a Vodka-Martini volt, de ezzel a rohadszáraz martinivel elég szar volt. Meg se tudtam inni, főleg hogy már egy korty/falat sem fért volna el a belembe. A vége az lett, hogy Csonti megitta az enyémet is. Ja, közben “belőtte” a hajam, és azt mondta hogy következőnek megyek vele Tomikához. Ellenkezésnek helye nem volt. Utánna következett a vodkanaracs, aminek a naracs része volt az érdekes, ugyanis Apenta márkájú naracsos víz volt, ami szerintem magában elég szar, de így Kalinkával tényleg elviselhetővé vált. Mikor már úgy éreztük, hogy elég nagy sor áll a lovi előtt, köszöntünk Józsinak, majd elindultunk. Az erdőben Csonti mindenkit lehúzott egy-egy zsebkendővel, majd az irányt a Kikötő felé vettük, majd a Régi Vigadónál elénk állt egy baszottnagy árnyék. Jobban megnézve, inkább egy kidobó volt, mivel megszólalt, amit az árnyékok nem szoktak. “Mi volt ez a koppanás, srácok?” – kérdezte, miközben elég csúnyán nézett. Egy átlagos embernek 0.7 másodperc a reakcióideje (miket nem tanulunk a KRESZ-ből mi), én kb. 0.1s alatt kapcsoltam, és felhasználtam az 5 szezonnyi C.S.I-ból tanultakat, majd azt válaszoltam, hogy “Nem tudjuk, mivel már mi is a hátunk mögül hallottuk”, ergó nem voltunk a helyszínen. “OK, kössz” – legalább megköszönte. Ezen az estén már Ő a második nagydarab csávó akihez szólnom kellett (emlékeztetőül az első az állomáson volt). Bementünk a kikötőbe, majd kértem két szokásosat (tequilát takar, ha még nem tudnátok), meg egy kólát. 600FT-ot kért mindezért, és Csontival ott nevetgéltünk, hogy ebben is a kóla volt csak legalább 500… Tehát olcsó a pia, mi? Ezután elsétáltunk a lovihoz (pár kisebb részletet itt átugrottunk, de a sztory szempontjából lényegtelen ).Beálltunk a sorba, leraktuk a kabátot, jöttek Amazonék (tudjátok, akinek ÁLLíTÓLAG kirugtam a lábát, mert nem kért pezsgőt), majd irányunkat a bárpult felé vettük. Kb. ilyenkor kezdett a Back II Black, amit pont le akartunk késni, mert rohadtul nem érdekelt minket. Egy darabig flasheltünk a nagy DOVE-os plakáton, kerestük rajta a legcsúnyább lányt, satöbbi. Kérdeztem a pultoscsajokat, hogy megint lesznek-e fesztiválon, majd elindultunk a szokásos helyünkre.

Csonti beállt a baloldali hangfal elé, majd szemmelt tartottuk a népet, közben szomjas lett, és nem volt már idő elmenni a pulthoz, így “kölcsönvettünk” egy korsó sört, úgy, hogy a gazdája erről nem igazán tudott. Kereste szerencsétlen, és még meg is jegyezte a csajának, hogy “hát úgy látszik valaki lenyúlta a söröm”. Ó, tényleg, elég sokan voltak karcagról. Volt, akiről tudtuk hogy karcagi, és volt akiről nem, és még miután megmondta hogy karcagi, azután sem hittük el (mivel kb. soha nem láttuk még karcagon, és azért nem olyan nagy szerény szülővárosunk, hogy a korosztályunkat legalább látásból ne ismernénk). Ez természetesen a Csonti által “talált” duo Nátásáááá-jára vonatkozik. Nem is tudom hogy, csak úgy hozzánkcsapódtak. Mentünk a bárpulthoz, Csonti mondta hogy adjak pénzt. Elővettem a pénztárcám, kinyitottam, és kérdeztem mennyi kell. Nem volt rám kiirva hogy “önkiszolgáló”, de Csonti ettől független kiszolgálta magát, és csak az aprópénzt hagyta meg (500 Ft). Nem baj, így nem féltem hogy elhagyok pénzt, mivel már kb. nem is volt nállam! Aztán felmentünk, és karaokizni akartak/akartunk. Csonti kiadta a feladatot, hogy szerezzek egy mikrofont. Odamentem a csávóhoz, és kérdeztem hogy nem lehet-e licitálni a mikrofonokra. Elnevette magát, és közben rázta a fejét, aztán csak a kezembe nyomott egy mikit, én meg ordítottam Csontiéknak, hogy jöjjenek. Uttánna már csak a szokásos mászkálás jött, meg “táncolás”, meg ivás és beszélgetés. Ja, még kimentünk egyszer enni. Nagyon jó giroszt csinálnak, Csonti meg beállt két srác elé, akik ezt elég rossz néven vették. Aztán – mivel nem volt pénzem – felmentem és kamatoztattam hihetetlen képességem – tudjátok a “meghivatommagamakármikor” skill – és tényleg. Kaptam egy korsó BORSODI sört. Ez történt 3:30-kor, és mivel a karcagi indulásokhoz vagyok szokva, úgy voltam vele, hogy még van egy órám a vonat indulásáig. Csonti mutogatta ott az órát, de pontosan jól tudtam mennyi az idő, azt nem tudtam pontosan, hogy mikor indul a vonat. Megittam a sört, majd kivettem a kabátot, köszöntem mindenkinek, és elindultam. MP3 VOLUME max, majd séta. Kb. az út negyedénél kapcsoltam, hogy 4:22-kor megy a vonat, és sajnos túl kevés időm volt már ahhoz, hogy szépen komótosan kisétáljak. Ezért reggeli futást imitálva szépen elkezdtem futni, nem gyorsan, de nem is úgy hogy kiköpjem a tüdőm. Az állomás környékén már nagyon lihegtem, de a lényeg, hogy elértem a vonatot. Felszálltak még egy páran, majd indultunk is haza. Ezen az estén két kaller jött, mind a ketten elkérték a jegyet, és elég szigorúak voltak. Ezt be is szopta egy srác, akit eléggé erőszakosan ledobtak ebesnél. Ilyet még komolyan mondom nem láttam, általában létre szokott jönni valamiféle megállapodás a kaller és a vétkes utas között, de most nem. Grabancánál fogva ledobták, majd becsukták az ajtót, közben a srác már-már sírva könyörgött, és mondta hogy a következő vonata csak reggel 8-kor jön. Amint ledobták az ajtón, Ő gyorsan visszaszált a másikon, ekkor már ment a vonat. A kaller azonban észrevette, majd MEGÁLLíTOTTA a vonatot, kinyittotta az ajtót, és megint ledobta a gyereket, aki akkor már TUTI hogy bőgött. Végre mehettünk tovább. Már aki

Következő buli ha minden igaz kedden lesz, és természetesen arról is lesz írás. Addig is, pá!

Top Famus Things

Örömteli hírrel szolgálhatok, kedves olvasóim! A blog e havi látogatottsága túllépte a 410-et, ezzel ez már a harmadik hónap, melyben több, mint 300 olvasó kereste fel a lapot. Az első hónap -ami 2007. szeptembere volt- 10 látogatójához képest, úgy gondolom ez hatalmas ugrás. Ebből a három hónapból egy kiemelkedően magas látogatottságot hozott, összesen 671-en nézték meg a honlapot februárban. Ezzel, ha összeadjuk a számokat, az összes egyedi látogató száma elérte a kétezret! Úgy gondoltam, hogy e nemes alkalom “tiszteletére” írok egy amolyan “best of” összeállítást, egyrészt azért mert mégis csak kétezer ember jött el idáig, másrészt szeretném, ha nyoma maradna ennek az egyszeri, és megismételhetetlen eseménynek (ez olyan mint a születésnap, amolyan állandó kibúvó az ivásra és ünneplésre, mondván csak egyszer vagy x éves, ki kell használni, méltó módon kell megünnepelni ). Bulikban nem szenvedtünk hiányt ebben a félévben sem, azt hiszem ez látszik a post-ok számán is (ami már 31, de ez nem egyenlő a bulik számával, mivel nem egy bejegyzés tárgyal ki több party-t egyszerre). A csapat maradt nagyjából maradt a régi, bár Balázsék sajnos ebben a félévben kevesebbszer jöttek át. Nos, következzen két TOP 5-ös lista az eddigi, itt leírt bulikból, az író, és a másik állandó PATT szereplő, Csonti szemszögéből. Természetesen ez nem azt jelenti hogy a többi nem volt jó, de összességében talán itt egy picivel jobban éreztük magunkat, esetleg jobban megmaradtak az események.

“Csikizd a csecsem!! Sex?” avagy egy EFOTT-os naplója…

Hát igen… Az EFOTT így, majdnem egy évvel később még mindíg egy aduásznak számít. Nagyon jó koncertek, hihetetlen hangulat, kiváló társaság. A legemlékezetesebb részletek, amik felderengnek a távolból az első este, mikor Lacival megpróbáltunk berugni bent, de nem sikerült, majd a reggel, mikor a sátra mellett ott feküdt egy csöves… Aztán ott volt még a felejthetetlen Yonderboi koncert, a hihetetlen NEO, melyen Csonttal eszméletlent tomboltunk. A szemem előtt lebeg még az angol srác is, akit Csont talált, és próbált vele beszélgetni, de nem jött össze… Aztán besegítettem neki. Aztán a testfestés, mikor Laci odajött, és mondta egy csajnak hogy csináltasson a mellére egy rajzot de azonnal, és persze a fürdőzés! A Tequila Suicide-os poénok mentek ott végig, és mindíg király jelszavat találtunk ki az öltözőbe. Egyszóval még ma is szívesen gondolunk vissza erre a bulira. Sajnos ebben az évben nem lesz a közelünkben EFOTT, ezért a semmivel sem rosszabb Hegyalja Fesztiválra megyünk. És lehet megtaláltok még majd a BalaTONE-on is! Mindkettőnk No. 1 bulija az EFOTT.

Bábilon & Zsóóóófiii!!

A második helyezett a legutolsó bejegyzésben kitárgyalt DiscoSHIT. Számomra nem is a zene miatt, hanem a hangulat, és a sok poén küldte fel ezt a bulit ide. Főleg a koliban művelt dolgok miatt, ahol rengeteget nevettem, de a lovi része sem volt rossz. A szintet is jól eltaláltunk, valamint jó volt hogy a csapat újra együtt ment bulizni! Csonti is ezen a véleményen van, tehát számára is ez a PATT epizód áll a dobogó második fokán.

Szar debrecen

Egyértelműen dobogósnak számít ez a buli is. Sokat vacilláltam rajta, hogy melyik legyen a második és a harmadik, de végül ez került ide. A hangulatot megint az dobta fel, hogy sokan voltunk, és jött egy igazi spártai is, Gombi személyében. Az utókor számára fennmaradt videókon még most is hatalmasat nevetek, főleg mikor Gombos az egyik végén elkezd üvölteni. Ez valami hihetetlen, és soha nem tudom megállni, hogy ne nézzem meg legalább háromszor És hát persze az állomás felé séta, a “Hé, jó a csajod!” valamint a DZSORDZS, és a BIGFOG által kialakult helyzetre mindíg emlékezni fogok…

Jim Beam, az öreg partyarc
Nos, igen. Ez a buli is bekerült… Az ominózus kétszemélyes bázisos bulink Csonttal. Ez volt az egyik legjobb “kevésszereplős” party, tehát mindenféleképp itt a helye. Emlékszem, itt vette fel Csont először a ROCK STAR-os pólóját, és itt kevertünk egy eléggé pálinkás utóízű whiskey kólát is (a TESCO mögött, ráadásul valamiért állandóan nevetnem kellett, a végén Csontira is “átragadt”, és alig bírtuk átönteni a cuccost az egyik üvegből a másikba)…

PATT S03E09-10
És igen, itt van az a party, amin talán a legtöbben voltunk. November 7, vagyis Ádám születésnapja, és az én szülinapom egy hetes jubileuma… Talán a legemlékezetesebb része a hazaút, mikor összetűzésbe keveredtem a kallerel, mivel a nagy bulizásban elhagytam a bérletem… Ez, úgy gondolom elég sok emberben maradandót alkotott, és megismételhetetlen!

A követező téma, amit ki szeretnék vesézni, hogy hogyan találtak ide a látogatók, mit írtak be a keresőmotorokba, majd navigáltak el ide, a Pörköltblogra:
A statisztika ezen részét még soha nem tárgyaltuk ki, pedig akad itt is egy-egy poénos elem. Nézzuk a keresőkbe legtöbbször beírt kulcsszavakat:
A kulcsszavak mellett látható számok azt jelentik, hogy hány egyedi ember látogatott el ide azt a kifejezést beírva egy keresőmotorba (pl. google). Ezekből leszűrve, eléggé jól mehet a TV2-n a Klye XY, ami végülis nem csoda, elég jó kis sorozat. Szeretitek egy páran a milkát is, bár lehet hogy csak a nyereményjáték miatt kerestetek rá, de a lényeg, hogy páran itt kötöttek ki… A harmadik helyezett a karcagi csajok. Hát igen, akad errefelé pár szép lány. Ezután megint két Kyle (ha ezeket összeadjuk…), majd a ‘pörköltblog’. Ez azt jelenti, hogy egyesek már direkt ezt keresték a Gugliba!! És aztán itt a bëlga is, a maga 10 keresésével. Ezek tehát a TOP keresések, mégis, számomra nem ezek jelentik a fő humorforrást:
Nem tudom ki az az elvetemült, aki öreg kurvákat keres az interneten, mindenesetre nagyokat nevettem mikor megláttam, és aztán Csont is mikor megmutattam neki. Viszont azt sem tudom, hogy melyik volt az a bejegyzés, ami alapján ide találhatott, mert szerintem nem írtam öreg kurvákról soha…

Ettől függetlenül sikerült rátennie egy lapáttal, és nem elégedett meg szimplán csak öreg kurvákkal, már részegnek is kellett lenniük. Részeg Öreg Kurvák… Hát nem is tudom, szerintem ehhez nem kell több komment. Láthatjátok még itt a ‘baszógép’ kifejezést is, nem tudom hogy most tényleg egy gépre keresett, vagy a mi Baszinkra, de az a lényeg, hogy a blog Neki is felkeltette az érdeklődését, és benézett (nem mintha ilyen típusú gépek árusításával foglalkozó webáruház lenne a lap). Itt van még a ‘nagy baszás’ is. Gondolom a TV2 reality-je inspirálta, és kíváncsi volt, hogy szabad-e még az ötlet, mert ha igen, megy a szabadalmi hivatalba és levédeti a reality-k új generációját, ‘A NAGY BASZÁS’ című sex-reality-t. És az utolsó, ezen nagyon mosolyogtam: valakik megittak három rekesz viszkit, és utánna még le tudtak ülni a gép elé, hogy megnézzék, létezik-e ellenfelük.

Láthatjuk, hogy Ágicát megbaszták, aztán lehet gyorsan korrigálni akart, és még utánnírta hogy + szopás. Minden érdekelte. A harmadik meg no comment, nem a GOOGLE-ben kéne megoldást találni, inkább keress fel egy orvost (bár megértem hogy nem akarsz vizitdíjat fizetni, meg hát kényes is…).

Hát igen, itt sem vagyunk biztonságban Pici legnagyobb barátjától, Kósa Márktól, és tantárgyától. Az egyetem mindenkit ronccsá varázsol, és annyira tönkreteszi az agysejteket, hogy arra sem vagyunk képesek emlékezni, hogy van szép honlap, ahonnan letölthető a jegyzet, és sokkal rövidebb azt begépelni a böngésző címsorába, mint ezt a GOOGLE-be… És megjelent kedvenc Laci barátunk is, akiről tudni kell, hogy tényleg jól számol fejben, de úgy látszik ezt valaki nem nagyon akarta elhinni, így megkérdezte a guglit, hátha Ő tudja Laci sötét titkát.

És tessék, megjelent a retteget PICI tantárgya is. Itt senki nem fog programkódot találni, és nem is fogok senkinek beadandót csinálni, elég volt egyszer túlesni rajta. 12 hetes terhes has képekben… Nem tudom hogy jutott el idáig, főleg meg azt nem, hogy miért nem a “KÉPEK” között keresett a GOOGLE-ben. A harmadikra meg csak annyit, hogy ne tűrd! Állj ki magadért!

Hát.. Rossz lehetett…

Nos, a mostani matinéba ennyi fért bele, a következő ilyen post remélhetőleg hamar, a háromezredik látogató megérkezésekor várható. Addig is folytatjuk a bulik “közvetítését”, remélhetőleg a következő most lesz ezen a héten a sörsátraknál (Csonti azt mondta lesznek sörsátrak, remélem hogy így lesz.). Addig is viszont látásra, Hölgyeim és Uraim!